Dr. Bősz Anett (DK)

BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! E hónapban volt tízéves az isztambuli egyezmény, amit Magyarország mind a mai napig nem ratifikált. Igaz, így van ezzel további öt tagországa az Európai Uniónak. Ők azonban, velünk ellentétben, nem deklarálták külön nyilatkozatban, hogy ez nem is áll szándékukban.

E nyilatkozat szerint, idézem: „A gyermekek védelme és a nők elleni erőszakkal szembeni fellépés jelenleg is részei a magyar jogrendszernek, amely biztosítja a szükséges jogi garanciákat minden védelemre szorulónak.” Mindeközben átlag hetente egy nőt megöl a partnere, és átlag egy gyermek áldozatául esik a családon belüli erőszaknak havonta hazánkban. Másfél éve például egy elvált felesége rovására elkövetett emberölési kísérletért elítélt, börtönből szabadult férfi három gyermeke közül kettőt agyonvert a harmadik szeme láttára, és ő ezért igen enyhe büntetést kapott. A korábbi bűncselekményért is rendkívül enyhe büntetése, azt gondolom, hogy nem terheli a bírót, a bíró nem alkotja, csak értelmezi a jogot. Kiszabta ez a bíró a maximális büntetést. Arról nem tehet, hogy az igazságügyi miniszter asszonynak, sem hivatali elődeinek nem volt elegendő 11 év a kétharmados parlamenti többségben ahhoz, hogy a gyermekek védelmében törvény írja elő egy olyan ember láthatási jogának korlátozását, aki alvó felesége fejét addig ütötte kalapáccsal, amíg annak nyele el nem tört.

Vég nélkül sorolhatók azok az esetek, amelyek siralmasak, és továbbra is tanúsítják, hogyan viszonyul a jelenlegi magyar kormány a nők jogaihoz. Kezdve mindjárt azzal, hogy Novák Katalin miniszter asszony emlékezetes videóban mondta el hazánk összes háziasszonyának és leendő háziasszonyának, hogy ne is törődjenek azzal, ha ők kevesebbet keresnek, mint a férfiak, ne is törődjenek azzal, ha a nem fizetett munkákból őket több terheli, mint a férfiakat. Erre egyébként tökéletesen rímelt a miniszterelnök nemrégiben tett nyilatkozata, mely szerint a járványban ő is tisztában van azzal, hogy a nőket több teher nyomja, hiszen az otthoni iskolában nagyon sok édesanya, szemben azzal, hogy mennyire kevés édesapa tudott részt venni. Azt gondolom, hogy az a viszonyulás, amivel a kormány e felé a téma felé fordul, teljességgel elfogadhatatlan.

Az lenne a kérdésem, tisztelt államtitkár úr, hiszen a portói csúcson már megtanultuk, hogy Orbán Viktor alulmaradt az Európai Közösségben abban a törekvésében, hogy a nemek közti egyenlőség helyreállításáért folytatott küzdelemben mekkora lépéseket tegyen a Közösség, tisztelettel kérdezem önt, hogy hosszú távon nem gondolja‑e, hogy önök fognak alulmaradni. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

(14.50)