Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindig csodálattal hallgatom Nacsa Lőrinc képviselő úrnak a hozzászólását (Dr. Rétvári Bence tapsol.), mert tényleg, a vakbuzgó hit KDNP-s képviselőhöz mérten is ‑ hogy mondjam? ‑ tiszteletre méltó, tehát tényleg, egyszer arra lennék kíváncsi, hogy van‑e bármi olyan a fideszes kormány tevékenységével kapcsolatban, ami ön szerint nem csodálatos. (Nacsa Lőrinc: Van!) Mert én még nem hallottam öntől ilyet, talán majd egyszer megérem azt is, hogy valamiben, valami tévedésből vagy valamiből, valami önkritikát (Dr. Rétvári Bence: Mondjon valami jót róla! Mondjon valami jót a kormányról!) is gyakorol, mert én úgy látom, hogy bármilyen témáról van szó, bármilyen ügyről van szó, ön mindenre tudja a helyes és pontos választ, mindenki más hülye, senki nem ért ahhoz, amit éppen mond, és nem is lehet másnak igaza. Én ezt egyszerűen csak úgy szoktam megfogalmazni ‑ csak hogy a KDNP-sek is értsék ‑, hogy amikor Fidesz-kormány van, akkor Magyarországon mennyország van, amikor meg más kormány van, akkor meg pokol, és akkor így nagyon nem is kell tovább magyarázni ezt a témakört. Én mégis azt mondanám, csak még mielőtt kétségeket ébresztenék, hogy mi sem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, ami nem meglepő a költségvetési vita után.

Tisztelt Képviselő Úr! Olyanokat ne mondjon, hogy mi azért szóltunk hozzá a költségvetéshez, mert mi nem akarjuk, hogy az egészségügyre meg az oktatásra meg a szociális kérdésekre meg a fejlesztésekre ennyi pénzt költsenek! Pont fordítva igaz ‑ de valószínűleg nem hallgatta figyelmesen ellenzéki képviselőtársaim hozzászólásait ‑, minden egyes hozzászólásnak az volt tulajdonképpen a lényege, hogy hogyan lehetne jobbá tenni ezeket a közszolgáltatásokat, hogyan lehetne több pénzt fordítani erre, és hogyan lehetne kevesebbet lopni önöknek ebből a költségvetésből. Tehát nagyjából ez volt az ellenzéki képviselőknek a véleménye, hogyha esetleg ezt nem sikerült egy hét után sem megérteni.

Magára erre a törvényjavaslatra annyira nem lennék büszke, mert eléggé rövidkére sikeredett. Korábban volt olyan, amikor több száz oldalas ilyen megalapozó törvényjavaslat is idekerült a Ház elé. Most, azt hiszem, a szociális temetkezést elhalasztják még egy évvel, ami jelentős változás. Szerintem érdemes lenne most már például, hogy egy konkrétumot mondjak, visszavonni ezt a rendelkezést, mert lehet, hogy ez a „temesd el, ásd el magadat” típusú nagyon humánus, keresztény megközelítés talán, amikor kitalálták, akkor is egy oltári nagy baromság volt, és erre önök is rájöttek, ezért tologatják a bevezetését évről évre; szerintem most már ideje lenne, hogy ezt beismerjék, és visszavonják. De ezenkívül nagyon lényeges változtatást vagy olyan jogszabályi megalapozást önök sem tudtak mondani, ami egyébként jellemző szokott lenni ilyen esetekben, egy megalapozó törvény kapcsán.

Azt is ‑ hogy mondjam? ‑ egyfajta beismerésként kezelem, hogy az Állami Számvevőszék elnöke eljött, és magyarázkodott egyet itt a parlamentnek, hiszen eléggé rossz a tapasztalatunk az Állami Számvevőszék munkájával kapcsolatban. Valahogy mindig úgy alakul, hogy az ellenzéki vezetésű önkormányzatoknak, kerületeknek, az ellenzéki pártoknak a gazdálkodásával mindig baj van, a Fideszével sosincsen, a fideszes önkormányzatokéval sosincsen, vagy ha van, akkor levélben tájékoztatják az V. kerületi polgármestert arról, hogy egy kicsit kevésbé kéne szemérmetlen módon ingatlanokkal bánni; ahelyett, hogy egy eljárást kezdeményezett volna, mondjuk, a kormányhivatalnak a vezetője vele szemben, ahelyett egy udvarias levélben szólítja fel erre, esetleg küldhetett volna egy sms-t is neki, vagy fel is hívhatta volna, és akkor még a papírt sem kellene pazarolni erre, mert, ugye, fákat vágnak ki emiatt. Magyarul tehát, azt látjuk, hogy amikor az Állami Számvevőszékhez újabb és újabb jogosítványok kerülnek, akkor az ellenzéki képviselők fejében mindig egy kicsit megszólal egy csengő, hogy esetleg nem arról van‑e megint szó, hogy még jobban meg akarják sarcolni vagy szorongatni az ellenzéki vezetésű önkormányzatokat. Valószínűleg ezt érezte az elnök úr is, hogyha bejött a Házba így péntek délután, és hosszasan ecsetelte, hogy miért van szükség erre az új eljárásrendre, amit ez alapján vagy ezzel a törvénnyel bevezetnek. Nekünk inkább kétségeink és félelmeink vannak ezzel kapcsolatban.

Mint ahogy Potocskáné képviselőtársam is beszélt, ugye, ő úgy fogalmazott, hogy a közvagyonnak a védelme mindannyiunk számára egyaránt fontos, én pontosítanám a képviselő asszonyt: nem mindannyiunk számára, mert a fideszesek számára nem, tehát én inkább úgy fogalmaznék, hogy őnekik egy közvagyonátmentési stratégiájuk van, látható módon a választások előtti évben mindig felpörög egy kicsit ez a szándéka a képviselőknek.

Nacsa képviselő úr úgy fogalmazott, hogy széthordták a Balatont. Hát, én nem tudom, most hogy lehetne fogalmazni, hogy mindent tulajdonképpen Mészáros Lőrinc visz el ‑ ez tulajdonképpen nem széthordás, mert egy ember viszi el az egészet ‑, meglátjuk majd, hogy mennyire nagy fejlesztést fog az jelenteni a Balaton számára, hogy a nemzet gázszerelőjének, aki okosabb, mint Zuckerberg, az tulajdonképpen… Egyébként innét is boldog esküvőt kívánunk neki majd; reméljük, azt nem mi fizetjük, vagy legalábbis valószínűleg azt is mi fizetjük, mert a jegygyűrűjét is vagy ‑ milyen gyűrűje volt? ‑ az eljegyzési gyűrűjét is valószínűleg közpénzből tudta vásárolni. De ami a lényeg, hogy úgy látom, hogy ezek az emberek… (Közbeszólások.) Elmondom, képviselő úr. Tehát egy olyan ember, aki abból gazdagodott meg, hogy Orbán Viktor barátja, és nem abból, hogy sok házba beszerelte a gázt, hanem hogy ellopta az európai uniós forrásokat, kiprivatizált mindenfélét, amit csak tudott, na, az az ember bármit vesz, ha egy kólát vesz, azt is az önök meg a mi pénzünkből, az adófizetők pénzéből veszi ‑ hogy akkor leegyszerűsítsem az ön számára ezt a kérdést. Tehát magyarul: az, hogy valaki egy-két év alatt az ország leggazdagabb embere lesz felcsúti gázszerelőként, az nem egy tipikus karrierút Magyarországon sem meg a világon sem, úgyhogy ezért vagy közgazdasági egyetemi katedrát kell neki adni, mert olyan menedzsmenttudással rendelkezik, amiért közgazdasági Nobel-díj jár neki, vagy egyszerűen csak a politikai kapcsolatait használta fel, és oligarchaként meg strómanként kezeli a miniszterelnök vagyonát ‑ na, hogy így akkor kicsit kontextusba helyezzük ezt a témakört önnek.

Tehát magyarul: mi azt tudjuk mondani erre a törvényjavaslatra, hogy nem támogatjuk. Valódi tar-talom sincs ebben a törvényben a mi megítélésünk szerint, és az is jól látszik, hogy igazából semmi más nem érdekli önöket, mint hogy hogyan lehet még a választások előtt sok minden pénzt, vagyont, közvagyont kimenekíteni valamilyen formában, lehetőleg kétharmados törvényekkel, vagy visszafordíthatatlan módon elpazarolni a saját oligarcháik között.

Aztán csak egy mondatot említett Nacsa képviselő úr, amely arról szólt ‑ ugye, nem a törvényhez kötődik ‑, hogy hát itt az ellenzéki képviselők vagy pártok nem tudtak jó jelölteket állítani. Hát, hál’ istennek, önök tudnak! Említeném is Boldog István képviselő urat, aki méltán vált híressé egyrészt arról, hogy ostort szeret pattintani, másrészről viszont az alapján is, hogy gyanúsítottként hallgatják ki közpénzeknek az elherdálása vagy ellopása kapcsán. De tudnám említeni a Kárpátok géniuszát, Kósa Lajost, akit egy hölgynek sikerült úgy átvernie, hogy azt hitte, hogy több ezer milliárd forintos vagyonra tehet szert, biztos, mert szemüveges, vagy azért, mert szereti a motorokat, nem tudom, de hogy őt kiválasztottként kezelték. Aztán ugyanilyen jó az itt a vitában az imént felszólalt egyik képviselőjük, aki csak azért nincsen börtönben, mert éppen mentelmi joga, mert az összes többi embert, akit akkor bíróság elé állítottak, azóta bezárták a börtönbe ‑ Simon Miklósról beszélek -; tehát neki valóban fontos az, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből bekerüljön az Országgyűlésbe, mert még a végén elindul vele szemben az eljárás. De Simonka György is méltán említhető mint egy sikeres és fantasztikusan eredményes fideszes képviselő. És akkor Lázár Jánosról még nem beszéltünk (Dr. Rétvári Bence Nacsa Lőrincnek: Ezt a megalapozó törvényről mondja!), aki szerint mindenki annyit ér, amennyije van, és aki nem tudta az életében semmire sem vinni, az úgy is járt ‑ ez meg az önök társadalompolitikájáról mond el sokat. Ezt tehát csak azért akartam önnek mondani, hogy először a saját portájukon takarítsanak, aztán utána kritizálják az ellenzéki képviselőket.

Azt, hogy hogyan fognak dönteni, és kinek a számára veszély meg kinek a számára lehetőség egy következő választás, azt rábízzuk a választópolgárokra, mert szerintem úgy tisztességes.

(15.30)

Valószínűleg ebben nem fogunk egyetérteni még jó hosszú ideig, hogy áldásos‑e az önök tevékenysége vagy nem, és hogy melyik szerencsésebb az ország számára: ha önök nyernek, vagy ha veszítenek.

Természetesen mi a vita alapján, az érvelésünk és a meggyőződésünk alapján inkább abban hiszünk, hogy Magyarországon érdemes lenne most már kormányt váltani, és akkor egészen biztosan más típusú költségvetés és más típusú megalapozó törvény kerülne ebbe a Házba, amely sokkal több tartalmat hozna, és sokkal nagyobb mértékben szolgálná a magyar választópolgárok és a magyar családok érdekét, mert valóban arra tudnánk költeni ezeket a forrásokat, amire kell, és amit megérdemelnének a magyar családok. Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps az ellenzéki sorokból.)