Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! A költségvetés általános vitájának utolsó napján engedjék meg, hogy a mondandómat két részre bontsam: az első, talán rövidebb részében igyekeznék reagálni itt néhány, a mai napon elhangzott olyan kijelentésre, amire, azt gondolom, kell hogy reflektáljunk valamilyen szinten; másodsorban pedig önmagával a költségvetés egészével, annak egy kicsit összefoglalásával szeretném érzékeltetni álláspontunkat, amelyről államtitkár úr, illetve a kormány tagjai, az előterjesztők tudomást szerezhettek itt az elmúlt napokban. Nem árulok zsákbamacskát, ezek a vélemények alapvetően azt támasztják alá, hogy önmagában ez a költségvetés elfogadhatatlan ebben a formában.

Nézzük azt tehát, hogy mi az oka ennek, és miért van ez az állapot! Kezdjük ott, ahogy mondtam, hogy a mai napon elhangzottakhoz kapcsolódóan itt ellenzéki képviselőtársaimmal, jobboldalról és baloldalról egyaránt, a kormánypártiakkal szemben, de inkább úgy mondom, hogy az állampártiakkal szemben a lakhatási válság ügyében egy hevesnek mondható vita bontakozott ki, államtitkár úr is igyekezett erre szakszerű választ adni. De a szakszerűség mellé, azt gondolom, oda kell tenni, és nem lehet ezt eltagadni, hogy miközben államtitkár úr állításai igazak, miszerint azok a döntések és azok a lépések, amelyeket meghoztak, segítettek valakiknek, de ettől még önmagában, amit Z. Kárpát Dániel képviselőtársam is kifejtett, még lakhatási válság van.

Az, hogy önök keveseknek segítettek, egy dolog, az, hogy önök arra számítanak, hogy családonként van 5-10 millió forint arra, hogy egyébként nekifogjanak éppen az önök munkájának eredményeként ‑ államtitkár úr ennek a pozitív folyamatát bemutatta a nettó átlagkeresetek növekedéséhez kötve, hogy akkor ez milyen jó, csak eközben a lakásárak magasabb mértékben növekedtek. Tehát továbbra is az az állítás igaz, hogy sokaknak nincs lehetősége arra, hogy érdemben beszálljanak ebbe a történetbe.

Egy dolog egészen biztos: sokan kimaradnak ebből a lehetőségből, és ebbe beletartozik az, hogy az áfakulcs csökkentését is említette az államtitkár úr. Emlékezzen a saját érvelésükre! Ez elsősorban éppen annak a nemzeti tőkésosztálynak kedvezett, amelyik egyébként építi ezeket a lakásokat, mert piaci árakban ettől nem lett olcsóbb a lakás, hanem drágább lett, viszont nyereségesebbek és érdekeltebbek lettek azok a vállalkozások, akik ezeket építették, és ennek megfelelően zajlik is a történet. Mondhatnám, hogy az önök szempontjából nincsen ezzel semmi baj, így akarták, így történt, de hogy ez keveseknek jó, az egy másik történet, és ezen pedig ne tessék fennakadni, hogy ez nekünk nem tetszik.

Igenis nagyon hiányzik ebből a rendszerből az a bérlakásprogram, amibe egyébként azok, akiknek nincsenek ilyen lehetőségeik, nincs olyan hátterük, be tudnak szállni, az önálló életkezdés lehetőségét meg tudják ragadni, támogatva vagy támogatás nélkül. A történet lényege az, hogy őket cserben hagyták, és nekik nem kínálnak semmilyen lehetőséget, pedig az elmúlt tíz év alatt többször volt erre figyelemfelhívás, és lehetőségük is lett volna rá, de ilyen állami bérlakásépítési programot nem indítottak el, az önkormányzatokat külön nem segítették, sőt most az utolsó lépéssel pedig ellehetetlenítik azokat is, akik az elmúlt években az önök gyakorlatával, és mondhatnám úgy, hogy pozitívan diszkrimináló megoldási módjaikkal szemben ennek ellenére bérlakásokat építtettek, őket most lenullázzák. Azt gondolom, ezt számos városban tapasztalták, ők most éppen felszólalnak az ellen a gyakorlat ellen, amit kellően önös érdekből akarnak megcsinálni, és ilyen módon a bérlakásokat kötelezően értékesíttetni az önkormányzatokkal.

A másik rész, amire szeretném államtitkár úr figyelmét felhívni, hogy óriási tévedés az, amit mondott egyébként, hogy az átadott lakások száma milyen magas volt ebben az időszakban. Tisztelt Államtitkár Úr! A fele sincs annak, mint ami Gyurcsány kormányzása alatt megtörtént: akkor 42 ezer lakás kapott egy évben használatbavételi engedélyt, most a legnagyobb számuk, amit az elmúlt tíz év alatt elértek, az is itt az utolsó években történt, egyetlenegy alkalommal volt 21 ezer darab. Na, ez a teljesítmény, és ez van önök mögött, idáig jutottak vele! És itt ilyen szempontból ne tagadjuk el, hogy az első Fidesz-kormány idején elindult lakásépítési program, támogatási rendszer felfutott az egekbe, egyébként az akkori kormányzat ezt csökkentette (Nacsa Lőrinc: Megszüntette!), de ennek ellenére az, ami… Kedves Képviselőtársam! Még ha bele is akar beszélni abba, amit én mondok, tessék megnézni az adatokat, ha már ön is szokott rá hivatkozni!

(11.50)

Tessék megnézni, nem utána, hanem egyébként a Gyurcsány-kormányzás, 2004 után történt az, hogy 42 ezer lakás átadására került sor, bármennyire is tetszik ez önöknek, vagy nem.

Ami pedig ilyen szempontból a költségvetés egészét érinti, kezdjük talán a költségvetésitörvény-javaslatnak az értékrendjével, a végén, ami összefoglal, azt gondolom, több területet az állam működésével és az én olvasatomban az állam terjeszkedő magatartásával megvalósítva. Az adócentralizáció becsült, illetve várható, 2020-22. évi alakulásáról a költségvetésitörvény-javaslat nem tartalmaz adatokat. Ezt én hiányolom. Az államháztartás idei kiadási szerkezete változásának megítélését rendkívül korlátozottá teszi, hogy nem állnak rendelkezésre a 2020. évi előzetes adatok, a ’21. évi előirányzatok pedig még módosítás előtti állapotban vannak, és ilyen módon nem is tartalmazhatják, erre a homokra kell várat építeni.

A 2022. évi költségvetésitörvény-javaslat központi alrendszerére vonatkozó adatai: az előirányzathoz képest 2022-ben csökken az állami működésre, különösen a jóléti funkciókra elkülönített rész, illetve hányad. Azt gondolom, ebben rendkívüli felelősségük van, és hogy hova vezet az, hogy 2,9 százalékponttal ez csökken, és mit preferálnak helyette, erre gondolok, amikor az értékválasztásról beszélünk, mert eközben pedig a gazdasági funkciók tekintetében pedig növekszik. Emellé tegyük oda, hogy az államadósság-kezelés is 0,7 százalékponttal növekszik. Ilyen módon egyértelművé válik, sőt, ha további részleteket nézünk, a védelmi kiadásokra vonatkozó az, ami növekszik jelentősen, az egészségügyet tegyük ide korrekten, ezt mi is fontosnak tartjuk, hogy az növekedjen, bár nem elég mértékben.

Az viszont elfogadhatatlan, hogy az oktatási rész pedig igenis csökken 1,8 százalékponttal, mint ahogy a társadalombiztosítási jóléti kiadások aránya is csökken több mint 3 százalékkal, tisztelt államtitkár úr. Az oktatásban főleg, de nemcsak a felsőoktatás részesedése csökken ‑ hogy ez mennyire az alapítványi rendszer következménye, azt én még nem tudom, valószínűleg még kevésbé, ez még egyelőre a saját döntésük ‑, de mérséklődött a szórakoztatás, kultúra részesedése, eközben pedig a sporté növekszik. Így azt kell hogy mondjam, ezek a tervek arra utalnak, hogy a kiadási többletek által okozott magas államháztartási hiány mindenekelőtt az állam gazdasági szerepvállalása terjeszkedésének a következménye, és jelentősen csökkentik eközben a jóléti, az emberekhez kapcsolódó kiadásokat. És akkor nem kell csodálkozni, hogy ha képviselőtársaim említik a családi pótlékot, és még sorolhatnánk sok mindent, ami ilyen módon ebből kimarad.

Tehát összefoglalóan én megállapítom, azt, hogy márpedig annak az igen magas hiánynak, amit nemcsak 2021-re, hanem 2022-re terveznek, az egyik fő oka ez, a védelmi, sport- és kamatkiadások növekedéséből fakad, és erre mondjuk mi azt, hogy márpedig ezt jelentősen csökkenteni kellene.

Ebből látszik az, hogy a kormány, illetve a Fidesz-állampárt törekvése, hogy azok a beruházások, az az erőltetett beruházási növekedés jelenjen meg valakiknél, és így átcsoportosítanak oda. Na de kinek tojja a tyúk az aranytojást? ‑ ez az igazi kérdés. Összefoglalóan nyugodtan mondhatom: a nemzeti tőkésosztálynak. Önöknek kimondott politikai céljuk, hogy ők minél erősebbek legyenek. Hogy ennek mi a politikai célja és szándéka, azt most egyelőre ne tegyük ide, azt megvitatjuk majd máskor, nem a költségvetésnél, de jelenleg önöknek ez a legfontosabb, úgy tűnik.

A költségvetés tavaly a beruházási támogatásból az uniós átlag háromszorosát biztosította. A 2022. évi törvényjavaslat ezen ismert tények ellenére deklarálja a kormány elkötelezettségét a beruházások további felgyorsítására. Nem számít az, hogy munkaerő-kiáramlás van, nincs munkaerő, nem számít az, hogy ennek árfelhajtó hatása van, nem számít az, hogy határidőcsúszásban vannak, és méregdrágán csinálják mindezt kapacitások hiányában, hajtják, hajtják előre, hogy minél több jusson azoknak a haveroknak, akiknek, mondhatnám úgy, két kézen felsorolt nevek számával pontosan tudjuk, biztosítják ezt a lehetőséget. 133 képviselő szavazatával adják meg ezt a lehetőséget ilyen módon erősödő és izmosodó nemzeti tőkésosztály számára. Hát, ehhez gratulálunk mindenkinek, aki szakmailag ezt alátámasztja, adja a nevét hozzá, és segíti őket ebben a történetben ahelyett, hogy mondhatnám úgy, a magyar népet, az embereket segítenék ebből a szempontból.

A gazdasági részét nyugodtan ideemelhetem, tisztelt államtitkár úr, hogy önök összehasonlítják a korábbi időszakot meg a mostanit is. Azok a nagyvállalatok vagy beruházások, inkább így mondom, amelyek egy-egy munkahelyteremtésre kapnak támogatást, 4 millió forintot tíz évvel ezelőtt, a mostani ilyen támogatások 12 millió forintos átlagot mutatnak. 12 millió forintot! Tehát önöknek nagyon fontos, és még az is bekövetkezik ‑ megint összehasonlításképpen mondom ‑, hogy az akkori beruházások mértékének az 5-10 százaléka között volt maximum, az alatt volt. Most van olyan beruházás, hogy idecsábítson valakit a külügyminiszter úr, a beruházás 50 százalékát fizeti ki a magyar kormány azért, hogy egyébként utána itt örömmel elújságolhassák, hogy milyen nagy eredményeket értek el ilyen áron. Mondhatnám inkább úgy: milyen áron, tisztelt képviselőtársam, tisztelt állampárti képviselők?! Tehát ez, amit önök ebben a formában csinálnak, költségvetés a tavalyi beruházási támogatásból, önök ezt vitték előre, és ezt valósították meg.

Feltételezhető, hogy ugyancsak cél az Európai Unióból szerezhető források minél gyorsabb és választások előtti lekötése is. Önöknek ebben kialakított gyakorlata van, hogy ezt ilyen módon akarják, politikailag deklarált cél volt korábban, Lázár miniszter úr hangoztatta ezt nagy erővel, hogy nehogy bármi más megmaradjon. Emellett az európai uniós forrás tekintetében láthatóan nagy bajban vannak, mert úgy tűnik, a források felhasználásával nem lehet kizárólag értelmetlen beruházások finanszírozását végezni, nem lehet belőle Budapest-Belgrád vasútvonalat építeni. Ebben az esetben, igen, a finanszírozó azt mondta, hogy na akkor álljunk meg egy pillanatra, és akkor fontoljuk meg, merthogy az önök által erre benyújtott terv alkalmatlan, használhatatlan, és ilyen módon most önök az agresszív kismalachoz hasonlóan mondják: akkor viszont nem is kérem, köszönöm szépen. Tehát ezt a magatartást csinálják önök, és azt mondják, hogy majd önerőből megoldják. Ja, mérhetetlen mértékű költségvetési hiányból, amit majd valakik majd valahol le fognak dolgozni!

Éppen ezért azt gondolom, tisztelt államtitkár úr, ez a költségvetés nem fogadható el, nem támogatható, ez ellen tiltakozni kell, inkább azt vegyék figyelembe, amit az ellenzéki képviselők szövetsége benyújtott, mely beruházásokat kell leállítani, és hogyan kell segíteni az embereket. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiból.)