Hajdu László (DK)

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! A tegnapi napon is végighallgattam a vitát, és a mai napon is igyekeztem végighallgatni. Azt gondolom, hogy két vélemény van: az egyik, aki ezt a költségvetést egyértelműen dicséri minden kritika nélkül, a másik, aki kicsit kritikusabb. Én e másik oldalhoz fogok tartozni. Mielőtt ezt megtenném, néhány szót.

A költségvetést előterjesztő miniszter urat tegnap reggel hallgatva egy nagy ívű, azt kell mondjam, hogy még szakmailag is elfogadható, igényes beszéd hangzott el, noha említés is alig került arról, hogy van kb. 3174 település, ezeknek a településeknek a sorsáról, magyarul, a települési önkormányzatokról a legvégén néhány szóban tett említést. Meghallgatva az Állami Számvevőszék két előadóját, szintén ugyanez volt a benyomásom, hogy az önkormányzatok nem túlzottan jelentek meg a költségvetési véleményezésben. Majd a Költségvetési Tanács elnöke is erre a 3174 településre nem sok szót fordított. Hozzá kell tegyem, hogy a költségvetésben is nagyon kell bányászni, kivétel az az egy picike kis fejezet, amely bizonyos normatívákról szól, de úgy kell összevadászni a költségvetés tételeit, amiből majd kiderülne, hogy az önkormányzatok végül is mennyi támogatást tudnak kapni a 2022. évben.

(16.20)

Az egyébként megnyugtatóan hangzott, hogy kellő tartalékkal van tervezve, céltartalékkal, beruházási tartalékkal, brexittartalékkal, és még sokféle tartalék van. Tehát tartalék ebben a költségvetésben van számos, de ennek a felhasználása nyilván nem tartozik majd a parlament ellenőrzése alá, ezért arról, hogy hogyan történik ennek a felhasználása, sokat nem fogunk tudni. Előfordulhat persze, hogy lesz költségvetési módosítás, és abban az esetben talán a képviselő is tudhat róla, és a parlamenti ellenőrzést ilyen módon is tudjuk gyakorolni.

Megtudható a T/16118. számú költségvetési előterjesztésből, hogy hiánnyal van tervezve, 3315 ezer milliárd (sic!) hiánnyal. A jelentős államadósság kiderül belőle. S mindössze 401 milliárd forintot említett meg az ÁSZ ‑ ami a költségvetés 1,9 százaléka ‑, amin van egy picike vita, de ez is csak megjegyzésként hangzott el. A társasági adóval kapcsolatban van valamilyen vita, gondolom, hogy a sport támogatására talán még lehetne adni, vagy esetleg túl sok ment a sport támogatására; ez nem derült ki a vitából.

Tehát az önkormányzatokról fogok beszélni a hozzászólásomban, de mielőtt ezt megtenném, hadd mondjam el, hogy tegnap kaptunk egy picike kis kioktatást ezen az oldalon Deutsch Tamás EP-képviselő úrtól, Nacsa Lőrinc képviselő úr pedig egy elég jelentős hozzászólásban a szokásos módon elővette ‑ nála ez már be van programozva ‑ az elmúlt tizenegy év helyett a 2010 előtti időszakot. Én az elmúlt tizenegy évről szeretnék egy válaszbeszédben pár szót ejteni, mielőtt az önkormányzatokra térnék, de lényegében már ez is az önkormányzatokról szól.

Említette az 1300 milliárd forintos adósság leírását az eladósodott önkormányzatok részéről. Hozzá kell tennem, hogy polgármesterként nálam is leírták, anélkül, hogy kértem volna. Egyszerűen leírták. Nekünk nem adósságunk volt, hanem hitelminősítésen garanciával alátámasztott szabályos hitelünk volt, amelyet panelprogramra vettünk fel. Ugyanis az a fránya baloldali kormány azt követte el, hogy adott 30 százalék bekerülésiösszeg-támogatást a panelházak finanszírozására, nyílászárócserére és hőszigetelésre, ehhez a ház lakóinak kellett 30 százalékot hozzátenni, és ha megvolt az állami döntés és a lakók döntése is, akkor az önkormányzat nem kerülhette ki a szintén 30 százalékos támogatást. Ez egy népszerű dolog volt, 5600 panellakás lett így fölújítva a XV. kerületben, tehát a mostani választókerületemben. Ehhez csak úgy tudtunk forrást biztosítani, hogy hitelt vettünk fel, amelyet a számlavezető bankunk komoly hitelminősítés alapján adott. Mi ezt vissza tudtuk volna fizetni, tehát nekünk nem kellett, hogy az állam jöjjön, jótékonykodjon és leírja, hiszen ezt mi ki tudtuk volna fizetni. S úgy gondolom, hogy az önkormányzatok jelentős része így volt. Tehát mi nem működésre, nem szociális kiadásokra, hanem fejlesztésre, mégpedig energiahatékonysági fejlesztésre fordítottuk. Hozzá kell tennem, hogy 10 százalékban mi is résztulajdonosok voltunk ezekben a házakban, tehát volt egy önkormányzati érdek is ebben. Egyébként az a sok támogatás, ami ebben a költségvetésben van, csak picike, egészen jelképes ahhoz képest, amennyire az energiahatékonyság igényelné, hogy ezzel foglalkozzunk. Az csak egy jelképes összeg, ami ebben a költségvetésben erre fordítva van; tegnap el is hangzott ez a szám.

Elhangzott, hogy az önkormányzatok vegyék már tudomásul, hogy ez a kormány csak adott. Nos, nekünk olyan sokat nem adott. Azoknak az önkormányzatoknak valószínűleg adott ‑ Hódmezővásárhely például ilyen ‑, amelyeknek a legnagyobb adósságuk volt. 24 milliárdos adóssága volt Hódmezővásárhelynek. Azt nem tudjuk, hogy ezt mire költötte el, de 24 milliárdos adóssága volt. Ez dicséretére vált volna akár négy, öt vagy hat kerületnek is, ha összerakjuk, hogy egy ilyen kisváros ekkora adósságot össze tudott hozni. De ha megtekintjük, megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy ott is felelőtlen beruházásokból adódott a dolog. Nem egyszerűen a szociális működtetés emésztette fel a 24 milliárdot, vagy az általános iskolák, hanem a rossz beruházások.

Hozzá kell tennem, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálta ezt az 1300 milliárdot, ennek az anyagait a polgármesterek ‑ mivel az hozzáférhető volt ‑ megkaphatták. De arról soha nem esik szó, amikor a 2010 előtti kormányzásról beszélünk, hogy hogyan is volt ez, mikor keletkeztek ezek a hitelek. Nos, a kampányidőszak előtt, tömegével, jórészt devizahitelek voltak. Szinte kampány indult el. Engem is keresett meg ilyen ügynök azzal, hogy nem érdekes, most az a lényeg ‑ meg sem nézte, hogy milyen színezetű polgármester vagyok ‑, hogy meg kell buktatni a kormányt. Hihetetlen mennyiségű devizahitelre feltétel és kötelezettség nélkül, tömegével kötötték a szerződéseket az utolsó hat hónapban, és ebből jött össze ez a hatalmas adósságállomány. Valami háttéralkunak kellett lenni, hiszen a kormányváltás után ennek a leírása volt az első intézkedés.

De további intézkedések is sújtottak bennünket. Ilyen volt a kerületben a foglalkoztatottak jelentős részét sújtó magánnyugdíjpénztárnak a beborítása, aztán ilyen volt, és ez fájó, a személyi jövedelemadó elvonása. A rendszerváltástól, amióta személyi jövedelemadó van, a személyi jövedelemadó folyamatosan ott maradt a településeken. Ez a kormány volt az, amelyik a személyi jövedelemadó ott maradó részét száz százalékban elvette tőlünk, azóta nincs. De ugyanilyen a cél- és címzett támogatás, amely már az Antall-kormány idején is működött, és azt követően végig működött, mégpedig normatív módon, pályázati úton, és nem jobb- vagy baloldali döntésekkel. Megszűnt a cél- és címzett támogatásnak ez a forrása is. Azt nem tudjuk, hova tűnt, de ezekre azóta nem lehet pályázni.

Hadd említsem meg azt is, hogy volt egy porosút-normatíva, amely a földes utak szilárd útburkolattal való ellátását finanszírozta. Ez is eltűnt. Aztán hadd említsem meg azt is, hogy eltűnt a lakástakarék-pénztár, amely viszont a társasházaknak súlyos csapás. A szövetkezeti és társasházaknak nagyon súlyos ütés volt ennek a pénztárnak az elvétele, de hozzá kell tennem, hogy az önkormányzati bérlakások esetében is, és minden egyes lakónak, aki ilyen pénztári tag volt. Ezt az ajándékot is ettől a kormánytól kaptuk, azért ezt említsük meg!

S ha már az előbb az új nemzeti köznevelési törvényről volt szó, az önkormányzatok igen jelentős vagyontól szabadultak meg azáltal, hogy államosították az általános iskolákat, hiszen azt a vagyont, amelyben nagyon sok közpénz, sok cél- és címzett támogatás ‑ a mi esetünkben európai uniós támogatás is ‑ volt, kártalanítás nélkül egyszerűen elvették tőlünk, és ma azokba az iskolákba, amelyeket igyekeztünk jó karban tartani, jó állapotban, tulajdonképpen csak azért mehetünk be, mert mi osztjuk az ebédet. Ez az egy feladat maradt az önkormányzatoknak, hogy az ebédet mi osztjuk, de az ebéd, illetve a szállítók kiválasztásában picike a szerepünk, ugyanis ezeket egyben kellett pályáztatni, és ahol jelentősebb közpénz van valamilyen közbeszerzésben, ott a közbeszerzési biztost az állam jelöli ki. Magyarul, nem mi döntjük el, hogy ki lesz a szállítónk. Nekünk is egy 11 ezer adagos konyhából hozzák az ebédet. Mi ezt osztjuk, a konyhát takarítjuk, és bérleti díjat fizetünk bármiért, ami korábban az önkormányzat tulajdonában és felelősségi körében volt. Tehát nekünk sok mindent hozott ez a kormány, ami meglepő.

De ami a legnagyobb meglepetés és a legnagyobb zavart okozza a választópolgároknak, az az, hogy kettévágták a közigazgatást, létrejött a kormányhivatal és létrejött az önkormányzat, az ügyfelek pedig hol ide mennek, hol oda mennek, nem tudják, hogy hol kell kezdeni.

(16.30)

Tehát azt kell mondjam, hogy megosztott lett. A mi esetünkben az a szerencse, hogy az utca másik felén adtuk oda az épületet, amelyben a kormányhivatal működik, de van, ahol négy-öt autóbusz-megálló, vagy átszállással lehet átjutni a kormányhivatalhoz, tehát nem jobb, hanem kicsit nehézkesebb lett a közigazgatási szolgáltatás.

Én is meg szerettem volna említeni azt az ajándékot, amit közművezeték-adónak nevezünk, ez hihetetlen teher, Budapest esetében ez sokmilliárdos teher, ennek az átterhelése, nincs finanszírozója ennek a bizonyos adónak, hiszen tolerancia van az árak emelésére. A Covid is hozott nekünk olyan ajándékokat, amelyek itt már elhangzottak, az ingyenes parkolás és az önkormányzati tulajdonú üzlethelyiségek ingyenes bérlete teljes meglepetés a víruskezelésben.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Sok makrogazdasági eredmény mellett hallottunk képviselőtársaimtól hatalmas nagy hozzászólásokat, dicshimnuszokat arról, hogy az ő választókerületükben… ‑ csak előttem pár perccel szólt a képviselő úr, aki elmondta, hogy egymilliárdot nyertek kerékpárútra, 600 milliót kisvasútra, aztán borbemutatóra meg nem tudom, mire nyertek pénzeket. Hát, Budapesten, egy világvárosban egy kerület egy fillért nem tud nyerni. Tehát azt kell mondjam, hogy ebben a költségvetésben, ha megszavaznám, akkor is, az én számomra egy fillért nem ajándékoz ez a költségvetés, ilyen és hasonló forrásokra nincs lehetőségem.

De megemlíthetném a Dél-Fejér megyei hozzászólótársamat is, Varga urat, akivel egy bizottságban ülök, aki egész milliárdsorozatról számolt be, hogy mennyi milliárdot tudtak ott, a településen kapni. Hol van ebben a társadalmi igazságosság? Miközben Budapest esetében lehet látni, hogy bármelyik kerületbe megyünk, lehet az fideszes kerület is, ők sem jutnak több pénzhez, és azok a választók is ezeken a kátyús utakon kell hogy járjanak, se járdára, se útfelújításra, de sok más egyéb infrastruktúra-bővítésre sincsen lehetőség.

Tehát azt kell mondjam, hogy számunkra, az úgynevezett nagyobb adóerő-képességgel rendelkező önkormányzatok számára az a 873 milliárd forint, amely az önkormányzatok részére meg van jelölve ebben a költségvetésben, nem jelent többletet, még az inflációt sem tudja ellensúlyozni.

Ha pedig összehasonlítom, hogy a 25 ezer fő körüli honvédség ezermilliárd körüli támogatást kap ebben a költségvetésben, közel ezermilliárdot, vagy a Belügyminisztérium szintén ezermilliárd körülit, akkor csak ez a két minisztérium 2000 milliárd forint biztos pénzt tudhat magáénak ebben a költségvetésben, miközben a 3176 önkormányzat pedig 873 millió forintot kap. Itt valami aránytévesztést vagy arányproblémát látok, úgy gondolom.

Ha az önkormányzatok gazdálkodására térek rá, nem a sírásról van szó, mert nem fogunk utat építeni, nem fogunk járdát építeni, mert nem is lesz rá pénzünk egyáltalán. Megpróbáljuk működtetni az óvodákat, a bölcsődéket, a szociális intézményeket. A kulturális normatíva a mi esetünkben: egy 81-82 ezer lakosú kerület 16 millió forint kulturális normatívát kap. Ebből nem lehet kultúrát csinálni! Tehát hogyan lehet? Pestújhely, Rákospalota, Újpalota és még az újpesti oldal is hozzám tartozik, de most vegyük csak ezt a hármat, ennek a három területnek három művelődési háza van, a költségvetésük összesen 400 millió forint körül van, mindenki sír, mert kevésnek tartja, és 16 milliót fogunk kapni. Honnan van a különbség?

Tehát minden pénzt elvonnak tőlünk, a hipától kezdve itt elhangzott már sok minden, tehát magyarul, az iparűzési adót, és végleges lett ebben a költségvetésben, hogy nem alkalmi és a Covid miatt van a gépjárműadó-elvonás, hanem ez végleges száz százalékban. Nem említettem, hogy 2010 előtt a gépjárműadó száz százalékban az önkormányzatoknál maradt, azt követően kezdték el, hogy előbb a 60 százalékát, most már elveszik a 100 százalékát. Én nem tudom, hogy a sarcnak milyen határai vannak, de érhet még bennünket, úgy gondolom, meglepetés.

Egy ilyen meglepetésnek számít a minimálbér. Tehát a minimálbérben politikailag meg lehet egyezni, hogy 6 százalékkal vagy 8 százalékkal emeljük a minimálbért, de ahhoz semmilyen kiegészítést nem kapunk a kormánytól, akár a diplomás-minimálbérhez, akár a normál minimálbérhez. A mi esetünkben ‑ most nem tudjuk, hogy lesz vagy nem lesz, az a hír, hogy nem lesz minimálbér-emelés ‑ egy 4 százalékos minimálbér-emelés 80 millió forint kiadást jelent az énáltalam képviselt XV. kerületi önkormányzat számára.

Amióta a minimálbérnek ez a formája van, hogy állami kiegészítés nincs hozzá, így én is tudnék alkut kötni, hogy bemondom a kódszámot, emelem a minimálbért, és valaki meg finanszírozza meg, akinek fontos. Hát, nekünk fontos, próbálunk forrást keresni rá. Tehát a forráskeresésben az a nagyon nehéz, államtitkár úr, hogy honnan. Például forrást próbálunk keresni arra, hogy területeket készítsünk elő tőkebefektetők számára, de ahhoz utat, csatornát, sok mindent oda kellene vinni. De ha nincs olyan pályázat, amivel csatornát tudok építeni vagy odavezető utat, amivel esetleg a kábeleket oda tudom vinni, akkor még tárgyalni sem tudunk. Előre nem tudom azt mondani egy befektetőnek, hogy építsd ki, mert van még közbeszerzés és sok minden egyéb.

Tehát a terület előkészítéséhez az önkormányzatoknak, különösen a nagyvárosi önkormányzatoknak egyáltalán nincsen lehetőségük ebben a költségvetésben sem, de magában a rendszerben nincs meg a helye, hogy hogyan tudok új munkahelyet teremteni, hogyan tudok új adóalanyokat szerezni, azaz hogyan tudunk új bevételeket elérni.

Szeretném a gazdaság újraindításának gondolatánál én is megemlíteni azt, hogy úgy nagyon nehéz a gazdaságot újraindítani, ha egyáltalán újra kell indítani ezt a gazdaságot, hogy nekünk, az önkormányzatoknak azokat a mindennapokat kell kikínlódni, hogy hogyan lesz fizetés. Azt a választ kapjuk sok esetben, hogy ennyi milliárd értékpapírjuk van. Egy önkormányzatnak az Állami Számvevőszék, a MÁK, tehát a Magyar Államkincstár nem enged egy olyan költségvetést elfogadni, amely költségvetésben olyan kódszámok vannak, hogy nincs fedezet mögötte, mert akkor nem tudok kötelezettséget vállalni. Állami költségvetést el lehet fogadni úgy, hogy nincs fedezet mögötte, de önkormányzati költségvetést csak akkor lehet elfogadni, ha van mögötte fedezet.

Tehát mire kényszerül egy önkormányzat? Arra, és ez egy előírás, tehát a MÁK előírása, hogy ezt a pénzt állampapírban kell elhelyezni. Tehát akkor is, ha majd december… ‑ tehát például megkapnánk a hipát, az iparűzési adót, azt a pénzt nem tarthatom ott egy pénztárban, egy páncélszekrényben, hanem államkötvénybe kell betenni, amit december 31-éig felhasználok az utolsó fillérig. Tehát a fővárosi hozzászólásaimra az szokott jönni, hogy 110 milliárd van ‑ vagy elhangoznak különböző számok ‑ értékpapírban. Igen, de egy 300 milliárdos költségvetésnél van ez értékpapírban, és még nulla forint tulajdonképpen az a 110 milliárd, mert az még nem elegendő ahhoz, hogy a forgóösszeget, ami az évi működtetést biztosítja, meg tudja oldani.

Az általunk képviselt Újpest és Rákospalota önkormányzatának is van értékpapírja, addig, amíg nem jön a következő fizetés. Egy fizetés, ha beleveszem a telephelyek fizetését is, 600 millió forint a közterheivel együtt, azt értékpapírban tartom a következő hónapig. Tehát ennek a forgóeszköznek a biztosítására van egy kényszerem, hogy értékpapírba kell tegyem. A másik, hogy az a jó, hogy van valami értékpapírja, amiből majd fog tudni fizetni akár működtetést is vagy akár a működtetés részeként a bért.

A tegnapi hozzászólásában Bánki Erik, a Gazdasági bizottság elnöke azt mondta, hogy ez a költségvetés kiszámítható, tervezhető, betartható.

(16.40)

Ez olyan szép sor, olyan jól hangzott, hogy fantasztikus, csak az a probléma ezzel, hogy közben olyan hírek vannak, és itt van már kezünkben az előterjesztés, hogy az önkormányzati vagyont újabb ütés fogja érni, az önkormányzati tulajdonú bérlakásokat alanyi jogon megvásárolhatják, akik benne laknak. Nem tudjuk még, a vége mi lesz az alkunak, de elég maga az a gondolat, hogy az önkormányzati vagyont újra ütés éri. Egyszer említettem, hogy az iskolavagyont elvették, elvették az udvarán lévő műfüves, kivilágított sportpályákat, önmagában az én esetemben 360 millióért lett megépítve 11 ilyen kispálya, és bérleti díjat fizetve mehetünk erre a pályára vissza. Most a lakásokat éri ilyen támadás. Nem lehet még tudni, hogy ennek mi a vége, de azt gondolom, hogy ebben az esetben, ha a magyar önkormányzatiság úgy lesz megosztva, hogy ti vidéki rendes fiúk vagytok és jó képviselőhöz tartoztok, jó a színe, ezért fogtok kapni pénzt, és nem úgy, hogy 3174 egységes magyar település van, és mindegyiknek élni kell és működni kell, akkor azt gondolom, hogy felesleges ebben a házban nekünk magyarságról, nemzetről beszélni. Tudatos megosztásról beszélünk akkor.

Ez az általam elmondott Tiborc-panasz, úgy gondolom, talán más településnél másképp hangzana el, és nyilván egy fideszes képviselőtársam körzetében egészen másként hangzik el, ahol lehet borbemutatókra is pályázatot nyerni. Az én esetemben ez azt jelenti, az a minimális jogom van meg, hogy ezt a költségvetést nem szabad megszavazni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)