Dr. Hiller István (MSZP)

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony, Államtitkár Urak! Kedves Képviselőtársak! Egy költségvetés egy kormány karakterének legfontosabb bizonyítéka és mutatója. Az, hogy egy kormány, egy kormányzat milyen célokra mennyit szán, hogyan csoportosít, mögötte milyen elképzeléssorozat van, egy felhatalmazással bíró kormány legfőbb bizonyítéka arra, hogy hogyan gondolkodik az országáról, hogyan kívánja a kormányzat egészét elhelyezni az ország további sorsában, hogyan kívánja az országot az Európai Unión belül, általában a nemzetközi térben kezelni. Ezért kérem, engedjék meg, hogy néhány olyan dologra hívjam fel a figyelmet, ami túlmutat egyes számokon, sorokon, mégpedig beszéljünk arról a koncepcióról, amelyet ez az önök által beterjesztett költségvetés képvisel, nézzük meg, hogy miben van egyezség és miben van különbség.

Azt is szeretném kérni, egyben javasolni, hogy sajátos okoknál fogva ezt tegyük meg az ország egyik legnagyobb és legtöbb embert érintő társadalmi alrendszerében, az oktatás, a kultúra kérdéskörében, de úgy gondolkodjunk oktatásról, kultúráról a költségvetés tükrében, hogy ez túlmutat azokon a számokon, amelyeket önmagában a jelenleg beterjesztett jövő évi költségvetés mutat.

Miért mondom ezt, mi ad felhatalmazást arra, hogy ezt a kiemelést, más tekintetben összehasonlítást megtegyem? Egész egyszerűen az a kronológiai adottság, hogy bár a jövő évi költségvetést tárgyaljuk, de értelemszerűen ezt 2021-ben tesszük, éppen amikor tíz éve annak, hogy önök a magyar oktatásügy egészét három törvényben beterjesztették és elfogadták. Ezek közül most kettőt kívánnék részletesen, az idő tükrében bemutatni, az önök által nemzeti köznevelésinek, illetve nemzeti felsőoktatásinak nevezett törvényt. Ennek tíz éve. Érdemes a költségvetések és érdemes az eredményesség tekintetében megnézni, igazuk volt‑e azoknak, akik azt képviselték, illetve hogyan vélekednek önök most a költségvetés, a beterjesztett költségvetés, a jövő évi költségvetés és korábbi saját álláspontjukkal kapcsolatban.

Vajon a költségvetés, ha elfogadják tőlem azt, hogy valóban egy karakter megjelenítője, bemutat‑e kontinuitást egy évtized alatt, bemutat‑e egy koncepciót, amelyet az önök több mint egy évtizedes kormányzása képvisel ezen a jelentős területen, vagy inkább arról van szó, hogy érdemes megnézni, elismerve, hogy személy vagy éppen kormányzat minden további nélkül változtathat álláspontján? Amennyiben ezt a vitát nem alpári mélységben, hanem szakmai magasságokban kezeljük, akkor ennek a belátása nem gondolom, hogy túlságosan komoly akadály. Az már igen, hogy vajon az országunk jövőjét egy évtizeddel ezelőtt elképzelt törvények úgy valósították‑e meg, ahogy önök mondták, mert akkor következtetést lehet levonni abból, amilyen költségvetést önök akárhogy is, de egy politikai ciklus utolsó évére benyújtottak, az ugyanis az én reményeim szerint és a mi munkánk eredményeképp egy következő politikai ciklusban az ellenzék együttműködéséből fakadó új kormány kereteit is bizonyos mértékig meghatározza. Ezért kérem, próbáljuk meg ezt ilyen távlatba belehelyezni, és nem egyszerűen csak azt megnézni, hogy milyen számok szerepelnek most, ami nyilván egy költségvetés vitájában ugyanakkor nem kihagyható.

Érdemes talán arról beszélni, amit az önök által most beterjesztett költségvetés nem tartalmaz, de nem abból az apropóból, hogy azért nem tartalmaz, mert én azt szeretném, mert az, amit én szeretnék a társaimmal együtt, majd szerepeljen abban a költségvetésben, amit mi nyújtunk be. Ezt számonkérni önökön szakmailag felesleges, politikailag érdemes, de én ezt a vitát másra szánom. Akkor viszont csak egy módon lehet ezt megvizsgálni: hogy önök valamit konkrétan ígértek, erre az ígéretre alapoztak társadalmi támogatottságot, és vajon ez a ciklus utolsó költségvetésében szerepel-e.

Tisztelt kormánypártiak, önök a köznevelésinek elnevezett törvényükben és aztán a különböző végrehajtási utasításokban, kormányhatározatokban, miniszteri döntésekben a magyar közoktatás szerkezetét úgy alakították át, hogy arra egyébként korábban önök semmilyen felhatalmazást nem kértek. Tisztelettel kérem, hogy cáfoljanak! Mondják meg, a 2010-es kampányban csak egyszer is elhangzott‑e önöktől, hogy az önkormányzati fenntartásban levő iskolákat, azaz az iskoláink 90 százalékát egy központi állami intézménykezelő felügyelete alá helyezik, és legyen ez szegény Klebelsbergről elnevezve! Nem azért szegény, mert a tehetsége és a teljesítménye nem lenne nagyszerű, azért szegény, mert ezt az intézményt róla nevezték el.

Az a helyzet, hogy egy szót nem ejtettek erről. (A hangosítás nem működik.) Egy szót nem ejtettek arról, ami egyébként közvetlenül másfél millió magyar diák, közvetve pedig több millió magyar állampolgár, szülő, nagyszülő…