Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Akkor folytassuk a tegnap este lezárt vitát; én azt gondolom, hogy nagyon-nagyon sok kérdést kell még átbeszélnünk.

Egy kicsit általánosabban megközelítve, az teljesen világos mindannyiunk számára, hogy minden évben a legfontosabb vita az Országgyűlésben a költségvetésről szóló vita, hiszen itt lehet gyakorlatilag áttekinteni, hogy milyen módon hozza meg a döntéseket a kormány, milyen politikát folytat. Egy ilyen vita során hangsúlyozni kell mindig, bár ezt az önök esetében azért szerintem pontosan tudja a magyar társadalom, hogy nem azt kell nézni, amit önök mondanak, hanem azt, hogy mit tesznek. Tehát most már 11 év után meg lehet ítélni az önök kormányzásának az eredményeit, meg lehet ítélni az önök kormányzásának, az önök döntéseinek a hatását az egész országra, minden társadalmi csoportra kiterjedően, illetve pontosan lehet látni, hogy a benyújtott számok mit mutatnak a költségvetésben.

Én azt tudom mondani így elöljáróban, hogy amit önök elmondtak akár az elmúlt 11 éves munkájukat illetően, illetve amit most elmondtak propagandaszövegként, kampányszövegként a költségvetéssel kapcsolatban, annak nem sok köze van a valósághoz. Ahhoz, hogy egy érdemi vitát lehessen folytatni a költségvetésről, sőt ahhoz, hogy egy költségvetést megfelelően elő lehessen terjeszteni, nagyon sok feltételnek meg kell felelni. Önök azt mondogatják itt erőteljesen az előre megírt kampányszövegekben, hogy ez az újraindítás költségvetése ‑ ezt hallhattuk most Szatmáry képviselő úrtól is, Dunai Mónikától is, mindenkitől a kormányoldal részéről ‑, ugyanakkor mi azt tudjuk mondani, hogy ez gyakorlatilag egy kampányköltségvetés, ami egyebekben a jövő felélését fogja maga után vonni.

Tehát ahhoz, hogy egy felelős költségvetést terjesszenek elő, ahhoz először is egy világos helyzetértékeléssel és egy reális helyzetértékeléssel kellene rendelkezniük. Erre önök, én úgy látom, hogy nem alkalmasak, és a szándék sincs meg önökben, hogy reálisan ítéljék meg az ország helyzetét. Alapvetően fel kellett volna tárni ezeket az alapvető rendszerproblémákat, amiket egyébként, mondhatjuk, hogy néhány esetben az elmúlt 11 évben nem tudtak kezelni. Nagyon sokat vitatkoztunk ezekről az alapvető problémákról, és igen, van közte rengeteg olyan probléma, rengeteg olyan rendszerprobléma, ami nem 2010 után keletkezett, hanem mondjuk, évtizedes kihívások, évtizedes ügyek, problémák, gondok, amiket nem sikerült ennek a kormánynak sem kezelni, de önök mint hogyha nem lennének hajlandóak tudomást venni ezekről a kérdésekről, és ilyen módon meg sem próbálnak nagyon sok olyan fontos kérdésre választ adni, ami viszont alapvetően meghatározza a magyar emberek életét.

Nem néztek szembe szintén, hogy milyen komoly, milyen súlyos válságot okozott az önök elégtelen gazdaságvédelme itt a járványügyi válságos időszakban. Önök egészen elképesztő módon fényezik magukat, hogy milyen sikeres volt ez a gazdaságvédelem, holott hosszan sorolhatnánk a példákat, hogy milyen intézkedéseket mulasztottak el megtenni, ami ahhoz kellett volna, hogy a legnehezebb helyzetbe került családokat, illetve kisvállalkozásokat támogassák, és a másik oldalról pedig szintén hosszasan sorolhatnánk azokat a példákat, amikor önök olyan gyalázatos intézkedéseket hoztak, felhasználva a magyar adófizetők pénzét, amivel nem a magyar társadalmat segítették, hanem a saját holdudvaruk gazdagodását tartották fenn.

Az egyik ilyen eklatáns, kirívó példa volt az, hogy kormányzati hatáskörben úgy adtak Mészáros Lőrinc szállodaláncának 18 milliárd forintos állami támogatást, hogy párhuzamosan Mészáros Lőrinc az építőipari cégeiből 11,5 milliárd forintos osztalékot vett ki. Tehát miközben önök nemet mondtak a legnehezebb helyzetbe került családok támogatására, nemet mondtak az álláskeresési járadék meghosszabbítására, arra figyeltek, hogy a magyar adófizetők pénzéből Mészáros Lőrincnek még a gazdagodásának az ívét is fenntartsák. Ez a magyar érdekek elárulása volt egy járványügyi helyzetben, egy súlyos válság idején.

Arra sem voltak önök képesek, illetve megint csak azt tudom mondani, hogy a szándék sem volt meg, hogy átértékeljék egy ilyen döbbenetes világjárvány hatásait, és megfogalmazzák azt, hogy milyen alapvető változásokat kellene hozni a gazdaságpolitikában. Ez jól látható, nem is csak ha a magyar gazdaság, hanem ha egész Európa gazdaságát és a kihívásokat, illetve a válság hatásait nézzük, hogy nem mehetünk úgy tovább olyan gazdaságpolitikai logika szerint, ahogy az eddig megtörtént. Egy válságálló, erőteljes patrióta, a helyi gazdaság felé forduló gazdaságpolitikát kellene folytatni, mint hogy fölkészülni arra, hogy egy ilyen válságnak is a lehető legnagyobb mértékben ellenálló legyen a gazdaság. Ehhez képest önök folytatják a behódolást a kínai, illetve az orosz nagyhatalmi érdekeknek, és egyre inkább kiszolgáltatottá teszik a magyar gazdaságot, és döbbenetes módon ilyen módon élik fel azokat az erőforrásokat, amiket egy valóban patrióta gazdaságpolitika megvalósítására kellene felhasználni.

(13.40)

Önök szintén, bár retorikában itt-ott már megjelennek a XXI. századi kihívások, megjelennek az éghajlatváltozás, a környezetpusztítás hatásai, mintha már az elmúlt egy évben egy jelentős fordulatot leírva, ezeket már értenék és befogadnák, ugyanakkor látható, hogy ezek csak a szöveg szintjén jelennek meg, a tettekben még mindig nem.

Tehát itt önök egyelőre csak beszélnek arról, hogy valóban ez korunk legnagyobb kihívása, az éghajlatváltozás hatásainak való megfelelés, de cselekedni még nem cselekednek. Sőt, azt is láthatjuk, hogy az európai politika szintjén akadályozzák, hogy olyan kérdésekben, amit valóban közösen tudunk megoldani, azokban a kérdésekben legyen érdemi cselekvés, érdemi változás. Ugye, az éghajlatváltozás kérdése, pontosan tudjuk, hogy nagyon erőteljes összefüggésben van a migrációs krízissel, és ez az egyik legfontosabb, amit tenni tudunk, hogy a migrációt kiváltó okokat csökkentsük.

Abban egyetértünk, hogy a migrációs válság kezelése sorskérdés egész Európa, sorskérdés egész Magyarország számára is. Ebben vannak olyan kérdések, olyan feladatok, amiket nemzeti hatáskörben, tagállami szinten kell elvégezni, ugyanakkor vannak olyan lépések, olyan feladatok, melyekhez közös cselekvés és közös lépések kellenek. Nyilvánvalóan itt mindig egyetértettünk azzal és most is egyetértünk, hogy a bevándorláspolitikának alapvetően nemzeti hatáskörben kell lenni, ugyanakkor a cselekvésnek sok tekintetben, a magunk részéről mondhatjuk, minimum az európai szintre kell kiterjedni.

Mielőtt még részletesebben belemennék a költségvetés és az önök politikájának az értékelésébe, azért engedjék meg, hogy itt a költségvetési vita második napján röviden reagáljak arra, amit a kormányoldaltól, illetve a kormánypárti frakciótól hallhattunk.

Tegnap ismerhettük meg a vezérszónoki felszólalásokban a különböző frakciók állásfoglalását a költségvetés tekintetében, és egészen döbbenetes, de mondhatjuk, hogy szimbolikus volt, amit a Fidesz két vezérszónoka a vezérszónoki felszólalásban bemutatott. Munkatársaim átnézték, hogy a Fidesz-frakció megosztotta két felszólalóra az egy vezérszónoki felszólalást. A 2022. évi költségvetésről szóló fideszes vezérszónoki felszólalásban tizennyolcszor szerepeltek az önök kommunikációs kulcsszavai: az ellenzék, a Gyurcsány, a baloldali, az oltásellenes, a kamuvideó, s a többi, s a többi. Tehát önök ezeket a kulcsszavakat tizennyolcszor használták akkor, amikor a 2022. évi költségvetést kellene bemutatnia a Fidesz-frakciónak. Ez egészen elképesztő.

Én hallottam ma Nacsa Lőrinc felszólalását, és azt tudom mondani, hogy a felszólalásának körülbelül 90 százalékában nem a költségvetésről beszélt, nem az önök politikájáról, az elmúlt időszak értékeléséről beszélt, és nem a költségvetési számok alapján megalapozott tervekről, hanem folyamatosan a Demokratikus Koalíciót gyalázta. Ez persze nyilván ízlés kérdése, hogy ki mire fordítja azt az idejét, ami rendelkezésre áll egy költségvetési vitában, de az nagyon sok mindent elmond a KDNP-frakció felelősségvállalásáról is, hogy a mondanivalójuk a 2022. évi költségvetésben alapvetően egy pártra szorítkozik. Sőt, tegnap még egy, mondhatjuk, szürreális élményben lehetett részünk: Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő tiszteletét tette a magyar Országgyűlésben, és felszólalt. Mondhatjuk, hogy egészen új minőséget hozott az ő felszólalása ‑ nyilván itt óriási idézőjeleket képzeljenek a jelző mellé. És döbbenetes volt, de ugyanakkor mondhatjuk, hogy felért egy beismerő vallomással az, amit Deutsch Tamás képviselő úrtól hallhattunk. Egy hosszas értékelésben arról beszélt, hogy mennyire sikeresnek tartja Orbán Viktor kormányának elmúlt bő évtizedes, tizenegy éves politikáját. Ez mindent elmond arról, hogyha láthatjuk, hogy milyen hatása volt alapvetően ennek a politikának. Ugye, itt egy neoliberális alapon szervezett gazdaságpolitika hatásai miatt, tudatosan alacsonyan tartott bérek miatt százezrek, magyarok százezrei voltak kénytelenek elmenni az országból, és az önök politikája miatt családok ezrei szakadtak szét. És ez mára olyan tragédiát okozott a nemzetnek, hogy ma minden hatodik anyaországi magyar gyermek külföldön születik. Ez egészen elképesztő.

És amikor vitát folytatunk ezekről a kérdésekről, akkor olyan cinikus, mondhatjuk, hogy globalista és internacionalista szavakkal válaszol az önök kormányának néhány tagja, hogy itt nincs is semmi probléma, mert csak működik a közös munkaerőpiac, és ez így mennyire rendben van, hogy ilyen apokalipszis, ilyen szörnyű tragédia történt, hogy százezrek mentek el az országból.

Sorolhatnám, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy milyen tragédiákat okozott, hogyha az egyes régiókat nézzük. Azt el tudom mondani, hogy az én városomból egy bő évtized alatt közel 15 ezer ember ment el kényszerűségből. Döbbenetes volt a veszteség, és el tudom mondani, hogy nem kalandvágyból mentek el a pécsiek, hanem azért mentek el, mert egyszerűen önök olyan körülményeket teremtettek, hogy nem tudták a tisztességesen elvégzett munkájukból megalapozni a családjuk jövőjét, vagy éppen eladósodtak, de jellemzően egyébként megélhetési problémák miatt voltak kénytelen elmenni az országból.

Nos, tehát ezt a helyzetet az önök egyik európai parlamenti képviselője, Deutsch Tamás alapvetően sikernek tartja. Ez egészen elképesztő, de egyébként mondhatjuk, hogy végre egy megkésett beismerő vallomás, hogy önöknek ez teljesen megfelel, hogy magyarok százezrei kényszerűségből külföldön dolgoznak.

De megint csak beszélhetünk a különböző régiók mutatóiról. Erről tegnap este esett szó, de továbbra is sajnos tény, hogy négy magyarországi régió az Unió húsz legszegényebb térsége között van, és láthatóak ezek a számok... (Jelzésre:) ‑ három régió. És ha megnézzük, hogy vannak különböző, régiókra vonatkozó makroadatok, ha megnézzük ezeket a számokat, akkor láthatunk bizonyos besorolásokat, de láthatóan gyalázatos a helyzet. Gondolom, államtitkár úr is egyetért azzal, hogy összességében elszomorító, hogy egyes régióink így az uniós átlag 50 százalékát sem érik el gazdasági mutatók tekintetében. De ha megnézzük, mondjuk, a dél-dunántúli régiót, akkor pontosan tudjuk, hogy néhány tényező, akár mondjuk, Paks hatása felfelé torzítja a régió számait, és ha összevetjük, hogy mondjuk, néhány más európai hasonló helyzetű régióban miféle gazdasági fejlesztést, milyen beruházásokat, milyen perspektívát láthatunk, akkor sajnos meg kell állapítani, hogy döbbenetes a lemaradás. De én egy példát szoktam hozni. Volt szerencsém három évig szolgálni a nemzeti érdekeket az Európai Unió Régiók Bizottságában, ezért viszonylag sok összehasonlítási alapom van arra, hogy az egyes uniós tagországok milyen módon és milyen hatékonysággal, milyen elvek mentén használták föl a fejlesztési forrásokat. És például a lengyel Kárpátalja régió, ami a második legszegényebb lengyel régió, körülbelül hasonló mutatókkal rendelkezik, mint a magyar Dél-Dunántúl ‑ egyébként Rzeszów ennek a régiónak a székhelye ‑, és körülbelül olyan nagyságrendű város, valamivel nagyobb, mint Pécs, és egészen más, egészen döbbenetes dinamikát látunk ott. Ez egyszerűen abból fakad, hogy ők láthatóan egy középszinten, regionális szinten a szakmaiságot sokkal inkább érvényesítve használják fel a fejlesztési forrásokat. Ezért sokkal hatékonyabban tudtak az elmúlt időszakban a fejlesztési forrásokkal gazdálkodni, és felkészíteni az országot a kihívásokra, a XXI. századi problémákra és az új kor gazdasági kihívásaira. Azt tudom tehát mondani, hogy az önök kormánya ebben is sikertelen volt, és ez mindent elmond önökről, hogy Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő ezt sikerkommunikációként adta itt elő.

De ezek a vádak, amiket folyamatosan ismételgetnek önök, ez a globalista-internacionalista: azt gondolom, hogy semmiképpen nem lehet nemzetinek nevezni egy olyan kormányt, ami folyamatosan, bármikor képes a magyar nemzeti érdekeket elárulni, és képes kiszolgálni az orosz vagy éppen a kínai nagyhatalmi érdekeket. De megint csak nem lehet nemzetinek nevezni egy olyan kormányt, amely bármikor örömmel minden szabadkereskedelmi egyezményt aláír, minden szabadkereskedelmi egyezményt támogat, és engedi, hogy a multinacionális cégek akár a magyar munkavállalói jogok, akár a természeti kincseink védelme ellenében kielégíthessék a profitéhségüket. Ez semmiképpen nem nemzeti politika.

Ha már itt volt az Európai Parlament egyik képviselője, egyik fideszes képviselője, független képviselő, mindenképpen szerettük volna hallani a magyarázatát annak, hogy önök nagyon-nagyon komoly forrásokat, 1500 milliárd forintot ígértek a magyar felsőoktatásnak, a magyar egyetemeknek. Palkovics miniszter úr januárban arról beszélt a sajtó nyilvánossága előtt, hogy történelmi szintű fejlesztés elé néz a magyar felsőoktatás, és 1500 milliárd forintot ígértek az uniós helyreállítási alapból. Na, ezt így menet közben sikerült letornázni 1200 milliárdra, majd miután megtörtént ez a modellváltásnak hazudott gyalázatos kiszervezés, megtörtént itt a parlamentben a szavazás, kettő nap múlva Gulyás Gergely miniszter egész egyszerűen bejelentette, hogy nem kívánják az európai uniós forrásokból ezt a hatalmas, megígért, a magyar egyetemeknek megígért fejlesztési forrást pótolni. És ha megnézzük, ugye most, a napokban nyilvánosságra került a második változata ennek a helyreállítási tervnek ‑ ugye, az elsőt visszautasították ‑, a második változatban mindössze 119 milliárd forint szerepel konkrétan mint a felsőoktatás fejlesztésének forrása.

Nagyon örülök, hogy itt van Bódis államtitkár úr, rektor úr, nagyon kíváncsi lennék arra, hogy miért történhetett ez meg. Miért történt az meg, hogy megígérték a magyar felsőoktatásnak, a magyar egyetemeknek ezt a hatalmas nagy fejlesztési forrást. Vinnai képviselő úr a szakbizottság ülésén azt a zsarolást szinte szó szerint kimondta, hogy aki a modellváltásból kimarad, a fejlesztési forrásokról is lemarad. Ehhez képest bezsarolták az egyetemeket a modellváltásba, politikai irányítás alá helyezték őket, de mindenki kimarad az uniós fejlesztési forrásokból?

És ha megnézzük a költségvetés forrásait, a közelében nincs a szándék sem, hogy ezeket az Unióból meg nem érkező, megígért forrásokat pótolják. Engem nagyon érdekelne, és nyilván nem nekem tartoznak alapvetően válasszal, hanem a magyar egyetemeknek, a magyar fiataloknak, a magyar közvéleménynek tartoznak válasszal azzal kapcsolatban, hogy honnét, milyen forrásból, milyen ütemezéssel akarják pótolni ezt a megígért, de be nem váltott ígéretként ezt az 1500 milliárdos fejlesztési forrást.

(13.50)

De még egy példát mondhatok, amit megint csak Deutsch Tamás rovására írhatok, hogy nem adott rá választ. Nagyon sokat beszéltünk már a magyar víziközmű-rendszer borzalmas állapotáról, és a múlt év nyarán egy azonnali kérdés során miniszterelnök úr elismerte, hogy valóban ezermilliárdos nagyságrendű ez a probléma, és ezermilliárdos nagyságrendben kell a legfontosabb közszolgáltatás, az ivóvízellátás biztosításához forrásokat lehívni. És akkor elhangzott, hogy valóban, ezt is az európai uniós fejlesztési forrásokból próbálják megoldani. De ha megnézzük akár a helyreállítási alapot, ott sem szerepelnek ezek az összegek, tehát nem látjuk megint, hogy akkor meg miből, milyen forrásokra alapozva kíván szembenézni ezzel a problémával.

A másik oldalról, ha a központi költségvetést nézzük, itt éves szinten 200-300 milliárdnak kellene szerepelni, a jelenleg meglévő forrásokon túl, többletkarbantartási és pótlási támogatásokra, ezt sem látjuk. Milyen módon kívánja ezt a kormány megoldani? Milyen módon, hogyan és mikor kívánnak végre szembenézni ezzel a problémával, amikor már ott tartunk, hogy végre-valahára miniszterelnök úr is elismerte, hogy ez bizony ezermilliárdos nagyságrend?

Tehát itt konkrétan arról van szó, hogy 15 éves távlatban kell az ellátásért felelősöknek egy úgynevezett gördülő fejlesztési tervet készíteni, és ott abban a fejlesztési tervben meghatározzák az alapvető karbantartási és pótlási munkákat, azoknak a műszaki tartalmát, ezeket beárazzák, és a jelenleg tervezhetően meglévő fejlesztési forrásokon túl hiányzik több ezer milliárd forint. A Magyar Megyei Jogú Városok Szövetségének becslése szerint 3000 milliárd forint hiányzik a meglévő forrásokon túl ahhoz, ismétlem, hogy a legfontosabb közszolgáltatást, az ivóvízellátást, a szennyvízelvezetést, a vízbázisok védelmét meg lehessen oldani. Nyomát sem látjuk a költségvetésben, a központi költségvetésben, hogy szembenéznének ezzel a problémával, és megpróbálnának legalább tűzoltásjelleggel valamit tenni. Ez egészen döbbenetes és óriási felelőtlenségre utal.

S még egy ilyen probléma. Erről is sokat beszéltünk már, és a tegnapi vitán is nagyon sokat hallhattuk államtitkár úrtól, illetve a fideszes-KDNP-s megszólalóktól, hogy mennyi pénzt költenek az úthálózat fejlesztésére. Én erre azt tudom mondani, hogy továbbra is 17 ezer kilométernyi úthálózat, közúthálózat várja az azonnali felújítást ‑ ezek csak az országos közutak, nincsenek benne az önkormányzati, rendkívül rossz állapotú utak ‑, és látható, hogy ez a szám évről évre növekszik.

Egyébként egy nagyon érdekes jelenséget figyelhetünk meg: az elmúlt időszakban nem nagyon teszik közzé a hivatalos szervek ezeket a statisztikákat, mint hogyha így próbálnák ezeket a problémákat, nem tudom, elfedni vagy kozmetikázni, de az látható, hogy nagyságrenddel több forrást kellene a rendkívül leromlott állapotú úthálózat, közúthálózat fejlesztésére fordítani. Tehát itt most nem az autópálya-hálózatról beszélek, hanem alapvetően a közúthálózatról, kiemelten az alsóbb rendű utakról.

Nyilván azt mi is nagyon fontosnak tartjuk, hogy azok az autópálya-szakaszok, amelyek még nem érték el a határt, továbbépülhessenek, és kialakulhassanak valóban azok a szükséges térségi kapcsolatok, amelyek adott esetben egy határon átnyúló gazdaságfejlesztést megalapozhatnak, de ezekben is óriási, döbbenetes késlekedést láthatunk. Viszont a legnagyobb probléma, én azt tudom mondani, a közúthálózat tekintetében van, és ez jellemzően megint csak a vidéki térségeket sújtja, egészen extrém állapotokat láthatunk. Én nem olyan régen ismét felkerestem egy olyan területet, amivel kapcsolatban a múlt évben is benyújtottunk egy költségvetési módosító javaslatot. Tolna megyében Tamási kisváros területén van egy olyan útszakasz, amely annyira borzalmas állapotban van már, ez egy kirívó példa, hogy a Volán-társaság már gyakorlatilag jelezte az önkormányzatnak, egyébként fideszes önkormányzatnak, hogy megfontolják, hogy ott nem fog közlekedni az autóbusz, mert tönkremennek a gépjárművek. Az önkormányzatnak egyébként, jellemzően az önkormányzatoknak nincs forrása arra, hogy ezeket a rendkívül költségigényes beruházásokat megvalósítsák.

(A jegyzői székben Hiszékeny Dezsőt Szabó Sándor váltja fel.)

És amikor behoztunk ezzel kapcsolatban is egy javaslatot, azt a fideszes képviselők leszavazták. Ez egészen döbbenetes, és megint csak azt tudom mondani, hogy a jövő felélése, hiszen hogyha most nem jut megfelelő karbantartási forrás az utak helyreállítására, javítására, karbantartására, akkor egyre nagyobb arányban kell majd ezeket az utakat újjáépíteni, ami megint csak a jövőben lényegesen nagyobb költséget jelent majd.

És hasonlóképpen a tegnapi vitában, tegnap este már kialakult egy kis polémia, hogy megint csak 11 éves távlatban önök szinte semmit nem fordítottak a vidék számára megint csak nagyon fontos vasúti mellékvonalak fejlesztésére. Ehelyett erőltetik az 1000 milliárdos vagy közel 1000 milliárdos Budapest-Belgrád vasútvonali projektet, amire, pontosan tudjuk, hogy a járvány két súlyos évében önök annyi pénzt költenek el, amennyiből 175 ezer új munkahelyet lehetne teremteni.

És hosszan-hosszan sorolhatnám még azokat a problémákat, amik alapvetően írják át vagy alapvetően kérdőjelezik meg az önök sikerpropagandáját, amelyek alapvetően megmutatják azt, hogy ez nem egy felelősen összeállított költségvetés, hanem egy olyan kampányköltségvetés, ami növeli ezeket a rendszerproblémákat, és igazából nem néz szembe a legsúlyosabb társadalmi és gazdasági kérdésekkel, de időhiány miatt ezt nem fogom megtenni.

Annyit engedjenek még meg, hogy beszéljek szűkebb hazám, Pécs-Baranya helyzetéről, és arról, hogy milyen jellegű módosító javaslatokat nyújtottunk be a költségvetéshez. Korábbi évben is, múlt évben is benyújtottam olyan javaslatokat, amelyek meggyőződésünk szerint nagyon-nagyon fontosak mind Pécsnek, mind Baranyának. Döbbenetes volt számomra, hogy Hoppál Péter, Pécs-Baranya egyik képviselője, fideszes országgyűlési képviselője nemet szavazott sok-sok milliárd forintra, ami eljuthatott volna Pécsnek, eljuthatott volna Baranyának, az ott élő embereknek segíthetett volna. És akkor arra hivatkozott képviselő úr, hogy nem voltak kellően megalapozottak ezek az egyeztetések. Én tegnap már jeleztem államtitkár úr felé, hogy remélem, hogy a kormány nyitott arra, hogy egy kormánypárti képviselő is megszavazhasson ‑ ne érje retorzió a kormánypárti képviselőket, hogy megszavazzanak ‑ a térsége számára fontos módosító javaslatokat. Én próbálom előkészíteni, hogy amikor eljön a szavazás pillanata ‑ lesznek ilyen módosító javaslataink külön szavazásra kikérve itt a plenáris ülésen is ‑, megalapozzuk, hogy ne féljen Hoppál Péter képviselő úr, hogyha már eddig sokszorosan elárulta Pécset, elárulta Baranyát, akkor ne féljen legalább most megszavazni azokat a fontos módosító javaslatokat, amelyek alapvető problémákra kínálnának, legalább részben gyógyírt.

Nyilván módosító javaslatot nyújtok be ismét, hogy Pécs megkaphasson egy jelentős, többmilliárdos támogatást, hogy a leromlott, elöregedett járműparkot fejleszteni lehessen.

Szintén javaslatot nyújtok be annak érdekében, hogy egy egységes térségi, Pécs-központú, de egész Baranyára kiterjedő közlekedési rendszert lehessen létrehozni, ami nagy segítség lenne egyébként Komlónak, a Kozármislenyben élőknek és ott a környék településein élőknek is, hogy egy egységes, jó közlekedési rendszerben, azonos tarifával, azonos bérlettel lehessen utazni, és sokkal-sokkal jobb szolgáltatást kapjanak, ne legyen akadály az, hogy a helyközi és a helyi közlekedés között jelenleg nincs átjárhatóság. Erre is javaslatot nyújtunk be.

Szintén, amit már említettem, a vízi közművek karbantartásának a problémáját is megcélozzuk. Erre lesz egy olyan országos érvényű módosító javaslatunk, ahol időarányosan ‑ ezt említettem már, hogy ezermilliárdos kihívást jelent 15 éves távlatban a vízi közművek karbantartása ‑ fogunk javasolni egy olyan keretet, ami legalább egy évre lebontva valamiféle szinten tartást tud biztosítani. Nyilván párhuzamosan ott van a javaslatunk a vízi közművet érintően a közműadó kivonásáról, ami egy nulladik lépés lehet megint csak, és ez nem a mi javaslatunk, hanem a szakmából érkezett javaslat. Emellett én be fogok nyújtani egy javaslatot, ami arra vonatkozik, hogy ott Pécs, Baranya térségében a nagyon-nagyon fontos víziközmű-karbantartási munkákra legyen forrás. Tudjuk azt, ha csak a Tettye Forrásház ellátási területét nézzük, akkor 20 milliárd forint hiányzik 15 éves távlatban a tervezhető forrásokon túl, és akkor még nem beszéltünk akár a DRV, akár a Baranya-Víz Zrt. ellátási területéről.

Én nagyon bízom benne, hogy átérzi majd minden pécsi és minden baranyai képviselő a saját felelősségét, és igennel szavaz ezekre a módosító javaslatokra, és legalább részben lehet kezelni azokat a súlyos rendszerproblémákat, amelyek sajnos az elmúlt 11 év eredménytelen és rossz irányú kormányzása miatt felhalmozódtak Pécs és Baranya térségében. Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)