Szilágyi György (Jobbik)

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző hétvégét nyugodtan nevezhetnénk sporthétvégének, hiszen világbajnoki döntő is volt labdarúgásban, és világbajnoki döntő volt női kézilabdában az U20-as világbajnokságon. Most beszélhetnék a világbajnoki döntőről, ahol a horvátok döntőt játszottak, és elmondhatnám, hogy a horvátoknak nincs stadionja, a horvátoknak nincs taotámogatása az utánpótlás-nevelésre, van viszont a horvátoknak focijuk, vannak szurkolóik, van csapat, van egység, van eredmény, és van utánpótlás taotámogatás nélkül is. A horvátoknál nincsenek szavak, mint nálunk nagy szavak a focira, vannak viszont eredmények. Azt is elmondhatnám, el kell keserítenem Orbán Viktor miniszterelnök urat, hogy mi földrajzilag ugyan nem vagyunk messze a horvátoktól, de a labdarúgás szintjén nagyon-nagyon messze vagyunk tőlük.De én nem erről szeretnék beszélni, hiszen ami nekem ezen a hétvégén a legnagyobb élményt adta, az az U20-as junior női kézilabda-világbajnokságon a magyar csapat szereplése, akik világbajnokok lettek. És az igazi élményt még csak nem is a játék adta, nem is az adta, hogy ők veretlenül nyerték meg ezt a világbajnokságot, hanem ezeknek a fiatal lányoknak a viselkedése, ezeknek a fiatal lányoknak a lelkesedése és az, ahogyan a pályán és a pályán kívül is viselkedtek.

Úgy gondolom, ez adta a legnagyobb élményt részemre, hiszen ezek a lányok példát mutattak valamennyiünknek: csapatként működtek, a csapatérdek fölé helyezték az egyéni érdeküket. Ezt abszolút lehetett látni, abból is le lehetett mérni, ahogy ők a kispadon szurkoltak éppen azoknak a társaiknak, akik lehet, hogy az ő helyükön játszottak, és látszott, hogy a magyar társadalomban oly jellemző irigység legkisebb szikrája sem volt meg ezekben a lányokban.

Aztán azt is megmutatták ezek a fiatal hölgyek, azt is mondhatnám az én koromnál fogva, hogy szinte még gyerekek, hogy összefogással csodákra vagyunk képesek, csak össze kellene fogni egymással, és ha összefognánk egymással, és ehhez még tehetség is párosul, akkor olyan legyőzhetetlenek lehetnénk, mint amilyen legyőzhetetlenek ők voltak ezen az U20-as világbajnokságon, hiszen nem találtak legyőzőre. Még egyszer mondom, meggyőződésem, hogy azon kívül, hogy nagyon jól játszottak, nagyon tehetségesek a kézilabdában, a sikerhez ez is kell, amit ők a pályán kívül és egyébként csapategységben ott megmutattak.

Ami számomra még inkább felemelő volt, és ez volt ennek a hétvégének az aranypillanata a részemre, az az, hogy ezeket a fiatalokat nagyon sokszor éri az a vád, hogy nem érdekli őket szinte semmi a megváltozott korban, csak a technikai újdonságok és hasonlók, és olyanokkal már nem is foglalkoznak, mint mondjuk, a hazaszeretet vagy pedig Magyarország és a magyarság sorsa. Aki látta a díjátadót, aki látta azt, hogy ez a világbajnok csapat hogyan énekelte a Himnuszt, az valami felemelő érzés volt. Ezek a fiatal lányok, nyugodtan mondhatom, csillogó szemmel, büszkén, hittel és úgy énekelték a Himnuszt, hogy abból a balsorsnak a legkisebb részét nem lehetett kivenni. Ezek a lányok valamennyiünknek példát mutattak a Himnusz éneklése során is, valamennyiünknek példát mutattak viselkedésből, és én úgy gondolom, hogy mind a magyar kormánynak egyébként és mindazoknak a felelős vezetőknek, akik a sport világában élnek, ezeket a fiatalokat meg kellene becsülni, és meg kellene köszönni nekik ezt a teljesítményt, ezt a példamutatást.

Én most annyival próbálok hozzájárulni, hogy itt az Országgyűlés falai között is, ha megengedik, felolvasom az U20-as női világbajnokságot nyert csapat névsorát: Binó Boglárka, Faluvégi Dorottya, Fodor Csenge, Giricz Laura, Háfra Noémi, Hlogyik Petra, Hornyák Bernadett, Horváth Laura, Kácsor Gréta, Klujber Katrin, Kuti Bettina, Lakatos Rita, Márton Gréta, Pásztor Noémi, Pénzes Laura, Suba Sára, Szabó Kitti, Tóvizi Petra, Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány, Pigniczki Krisztina edző. Nagy-nagy köszönet nekik, és köszönjük szépen ezt az élményt. (Taps.)

(15.30)