Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Többen mondták itt, hogy van a költségvetési vitáknak egy szokványos menete. Így vagyok ezzel én is; ugye, ebben a ciklusban a negyedik, összességében pedig, azt hiszem, a tizenkettedik költségvetési vita, amiben részt veszek, és nagyjából mindig lehet tudni, hogy ki mit fog mondani, mit mondanak a kormánypártok és mit mondanak az éppen aktuális ellenzéki pártok. Most sincsenek nagy meglepetések, és nyilván vannak ‑ hogy mondjam? ‑ üresen kongó dicsekvések is a kormánypárti retorikában, amit most hallhattunk államtitkár úrtól, de vannak olyan szakszerű felszólalások is, amelyekre érdemes válaszolni. Mert azt hiszem, a nap végén a választók döntik el azt, hogy a saját életükben mit éreznek abból, amit az egyik vagy a másik oldal állít.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Kállai Mária képviselő asszony tényleg nagyon szakszerűen beszélt itt az oktatás és a tudomány költségvetéséről. Remélem, hogy majd Deutsch Tamás képviselő urat is felvilágosítja arról ‑ amit ezek szerint sokévi európai parlamenti képviselőség után sem tud ‑, hogy a közvetlen támogatás nem a támogatás ellopását jelenti, mint ezt ő állította. Képviselő asszony teljes joggal beszélt arról, mennyire fontos, hogy a magyar tudomány szereplői jól szerepeljenek a közvetlen uniós pályázatokon.

De az az igazság, hogy itt mondhatunk nagy számokat úgy általában a költségvetésről, általában a bérek alakulásáról, egy nagyon hosszú és nagyon unalmas vitát tudnánk folytatni arról, hogy 2010 előtt és 2010 után mi történt a költségvetéssel. Önök szívesen beszélnek 2009-ről és szívesen elfeledkeznek 2002-ről, s tudnék még mondani ilyen bölcsességeket. De nem ez a fontos. Az a fontos, hogy ha ilyen jól áll az oktatás, az oktatási költségvetés, akkor ebből mit éreznek a pedagógusok, a mi kollégáink. Kaptak‑e valamilyen kárpótlást azért, mert sokkal többet kellett dolgozniuk a távoktatás idején? Kaptak‑e száz százalék táppénzt, ha megbetegedtek az iskolában a koronavírusban? Mind a kettőre az a válasz, hogy nem, és innentől kezdve a statisztikáknak nem sok értelmük van. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)