Banai Péter Benő

BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a korábbi évek gyakorlatához híven ismét a legkomolyabb, legsúlyosabb vezérszónoki hozzászólásokra reagáljak.

Ha megengedik, azzal kezdem, hogy voltak olyan megállapítások, mind a kormánypárti, mind az ellenzéki padsorokból, amelyekkel maximálisan egyet tudok érteni. Ilyen volt az a megállapítás, mely szerint a mindenkori költségvetés értékrendet is tükröz, és ilyen az a megállapítás, mely szerint a költségvetési javaslat egyes tételeit érdemes kontextusba helyezni. Engedjék meg, hogy ezt említve először az értékválasztásról és ehhez kapcsolódóan a baloldali képviselők által többször említett kontextusról szóljak.

Sokszor mondtuk el, hogy a gazdaságpolitika központjában a munka megbecsülése és a családok támogatása áll. Éppen ezért volt furcsa, hogy baloldalról olyan észrevételek hangzottak el, melyek szerint a kisemmizés költségvetése az, amit az Országgyűlés tárgyal, mely nem biztosítja a bérek fölzárkózását. Elhangzott javaslatként, hogy a minimálbér adózásán kéne változtatni. Éppen ezért furcsa számomra, hogy ha megnézzük a tényszámokat, akkor azt látjuk, hogy a 2013-as növekedési fordulat óta folyamatosan növekedtek a reálbérek. A tavalyi évben, igen, a válság miatt többen elvesztették az állásukat, de azt gondolom, óriási fegyvertény, hogy a foglalkoztatottak szintjét 800 ezer fővel nagyobb mértékben tudtuk megőrizni, mint az volt 2010-ben. S óriási fegyvertény, hogy akik meg tudták őrizni a bérüket, azoknak jellemzően növekedett is a bérszintje, 9 százalék felett.

A minimálbérek tekintetében is volt az idei évben egy emelkedés. S az számomra eléggé furcsa, hogy a baloldal tekintetében a minimálbérnél elhangzott változtatások mellett azt nem veszik figyelembe, hogy 2002 és 2010 között azok a minimálbéren foglalkoztatottak, akiknek nem volt gyermekük, kicsit több mint 5 százalékkal tudták növelni a reáljövedelmüket. 2010 és 2021 között ez több mint 40 százalék volt. S azoknak pedig, akik gyermeket neveltek, és három gyermekkel kellett hogy foglalkozzanak, az ő megélhetésükhöz a forrást biztosítsák, a reáljövedelmük egyenesen csökkent 2002 és 2010 között, míg a háromgyermekes, minimálbéren foglalkoztatottak reáljövedelme ‑ tehát ami figyelembe veszi az adókat és az inflációt ‑ mostanra több mint megduplázódott. Ezért tartom fontosnak, hogy helyezzük kontextusba azt a gazdaságpolitikát, ami a felzárkózásra is és a munka megbecsülésére is szól, és vessük egybe azokkal az intézkedésekkel, amelyeket egy teljesen más értékrend szerinti gazdaságpolitikában láthattunk 2010 előtt.

Ami a családok támogatását illeti, ez is egy hosszú vita közöttünk. A baloldal részéről megint az hangzott el, hogy a családi pótlék összegét kellene növelni. Ehelyett arra hívom fel a figyelmet, hogy 2010 előtt a családi támogatások teljes összegét nézve csökkenést láthattunk ‑ emlékszünk az előző, 2008-9-es gazdasági válság intézkedéseire, a családi támogatások csökkentésére ‑, most meg azt látjuk, hogy a válság ellenére is nőnek a családtámogatások. Az más dolog természetesen, hogy a családtámogatásoknál is az értékrendbeli választás szerint az adókedvezményeket helyezzük előtérbe, hiszen akik dolgoznak és gyermekeket nevelnek, azok tudják érvényesíteni a kedvezményt, illetőleg a gazdasági növekedést helyezzük előtérbe. Épp ezért az otthonfelújításon gondolkozó, otthonfelújításba vágó családok beruházási költségeit jelentősen támogatja a kormányzat, legyen szó akár új ingatlan vásárlásáról, akár meglévő ingatlan felújításáról.

Ami a jövő évi költségvetés hiányszintjét illeti, megint kicsit furcsának tartom azt, hogy a baloldalról „választási költségvetés” kifejezéseket hallok, hiszen az általuk is kért kontextusba helyezés azért azt mutatja, hogy 2010 előtt a választási években Magyarországon Európa-rekorder hiányszint volt. Volt hat egymást követő év, amikor a magyar államháztartás hiánya az Európai Unió tagállamai közül a legnagyobb vagy a második legnagyobb volt. Ebből a kontextusból kell értelmezzük a 2022-es költségvetésitörvény-javaslat hiányszintjét. Azt látjuk, hogy európai összevetésben nem kiugró a magyar hiányszint, azt látjuk, hogy ez a hiányszint az adósságráta csökkenését eredményezheti mind az idei évben, mind a jövő évben, szemben azzal, hogy az Európai Unió átlagos adósságrátája az idei évben várhatóan növekedni fog.

A hiány és a növekedés kapcsolata sokszor előkerült, erre Kovács Árpád elnök úr is utalt, és még mások is, így Mellár Tamás képviselő úr és Varju László képviselő úr, a Költségvetési bizottság elnöke is. Azon túl, hogy véleményünk szerint ez a hiányszint egyszerre biztosítja a költségvetés finanszírozhatóságát és a reálgazdasági növekedést, érdemben hozzájárul a növekedés szintjéhez. Azt is mondhatom, hogy ennek a hiányszintnek is köszönhető, hogy jövőre 5 százalék feletti növekedéssel kalkulálunk. Azzal természetesen egyetértek, hogy ha ennél is, az 5,2 százaléknál is nagyobb növekedést érünk el, akkor érdemes elgondolkozni, hogy csökkentsük‑e az államadósság mértékét a most látotthoz képest vagy sem.

De ismétlem, nemcsak a növekedés hat vissza a hiányra és az államadósságra, hanem a hiányszint is a növekedésre. Mi úgy látjuk, hogy a magyar gazdaság potenciális kibocsátása 2022-ben még a tényleges kibocsátás alatt lehet, hiszen a válság hullámait érezzük. Ekkor kell az anticiklikus gazdaságpolitikát folytatni, amire Varju László elnök úr is és Mellár Tamás képviselő úr is utalt. Ez van a közgazdasági szakkönyvekben, ebben van nagyjából konszenzus, hogy amikor a potenciális kibocsátás még nagyobb, mint a tényleges kibocsátás, akkor a kormányzatnak segítenie kell.

(13.20)

Ezért céloztuk meg az említett 5,9 százalékos hiányszintet, ugyanakkor a gazdasági növekedés beindulásával ez a hiányszint a következő években mérséklődhet, 2024-ben 3 százalékra, 2025-ben 2 százalékra, amint az Országgyűlés részére benyújtott részletes dokumentumok tartalmazzák. Tehát ebből a kontextusból nézve én azt gondolom, nem beszélhetünk választási költségvetésről, szemben például a 2002-es vagy a 2006-os költségvetésekkel.

Varju elnök úr az adósságnál a trükközés szót használta. Engedjék meg, hogy azt mondjam, ez a kormány nem trükközik; ha kicsit pikírt szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy nem ez a kormány trükközik a számokkal. Abban, hogy az adósságráta csökkenhet, a sokat emlegetett növekedésnek érdemi szerepe van. Többen elmondták, hogy talán túl optimisták vagyunk az 5,2 százalékos növekedési számmal. Felidézném azt, amit Varga Mihály miniszter úr az expozéban mondott. Ha az Európai Bizottság 5,5 százalékos növekedését nézzük meg, vagy ha az IMF nyilvános, 5,9 százalékos növekedését nézzük meg, akkor jó esélyünk van arra, hogy a mostani kormányzati növekedési számot pesszimistának tekintsük, és jó esélyünk van arra, hogy az 5,2 százaléknál nagyobb növekedés elérése esetén még könnyebb lesz az adósságráta csökkenése.

Az adósság finanszírozásának a költségeiről nem beszélek. Sokszor elhangzott, hogy igen, ezt a 2020-ban megugró államadósságot ma jóval olcsóbban finanszírozzuk, mint az előző válság idején, de a finanszírozási csatornáknál azt is el kell mondjam, hogy a devizaadósság ‑ legyen szó euróban, jüanban vagy bármilyen más devizában denominált államadósságról ‑, tehát a devizaadósság arányát is csökkentjük 50 százalékról 20 százalék alá; ebbe a 20 százalékba kell beleérteni mindenféle külföldi finanszírozást.

Vissza kell utasítsam azt az állítást, amit Szabó Timea képviselő asszony fogalmazott meg, mely szerint a kínai finanszírozás hazaárulásnak tekinthető. Két dologra hívnám fel képviselő asszony figyelmét. Egyrészről az Egyesült Államok adósságának a második legnagyobb finanszírozója Kína. Japán az első, Kína a második legnagyobb. S még egy dolgot hadd mondjak: ha a képviselő asszony megnézi, mondjuk, a francia államadósság-kezelő honlapját, akkor kínai nyelven is elérhető. Tehát amikor hazaárulást említ, akkor javasolnám, hogy Joe Biden elnök úr adminisztrációját vagy Emmanuel Macron elnök úr adminisztrációját is keresse meg; és arra is tisztelettel kérem, hogy azt vegye figyelembe, hogy az államadósság diverzifikálása a stabilitást erősíti. Amikor olcsó finanszírozási lehetőséget látunk, akkor ezzel érdemes élni, természetesen figyelembe véve az ár mellett a futamidőt, és azt is, hogy kinek fizetjük ki a kamatokat. Épp ezért, mondjuk, a lakossági finanszírozás aránya messze sokszorosa bármilyen keleti finanszírozásnak, és a nagyobb kamatokat, igen, a magyar állampolgároknak fizetjük ki.

A gazdasági növekedésről már említettem szót, de hadd szóljak még arról, hogy a Mellár Tamás képviselő úr által említett termelékenység meglátásunk szerint pont az említett növekedéshez járul hozzá. Kérdezi, hogy miért lesz nagyobb termelékenység, miért növekszik a termelékenység: hát, döntően épp a magas beruházási rátának köszönhetően. Igen, vannak olyan infrastrukturális beruházások, amelyek betonozást igényelnek. De kérem, azért lássuk azt is, hogy a magánszféra mennyi beruházást hajt végre! Mellár Tamás képviselő úr mégiscsak a számok embere kell hogy legyen a Statisztikai Hivatal volt elnökeként, arra hívom fel a figyelmet, hogy az állami beruházások európai szinten a legmagasabbak, a GDP arányában tavaly 6,4 százalékot tett ki, és arra hívom fel a figyelmet, hogy ezen túl a beruházási ráta messze 27 százalék fölött volt, tehát a beruházások döntő részét a magánszféra hajtja végre. A magánszféra beruházásai jellemzően termelékenységet segítő beruházások, amelyhez természetesen a kormányzat is támogatást ad. Lehet támadni a beruházások magas szintjét, lehet azt támadni, hogy erre helyezzük a hangsúlyt ‑ mi egyébként ezt tekintjük a kanyarban előzés politikájának ‑, de mégis a statisztikák, a múlt tapasztalatai azt mutatják, hogy csak az az ország lehet tartósan sikeres a felzárkózást tekintve, ahol magasan tartják a beruházási rátát. Az eddigi tényszámok azt mutatják, hogy ez a magas beruházási ráta jellemezte Magyarországot, ez párosult egy érdemi felzárkózással, és ezért gondoljuk azt, hogy ezt a politikát folytatni kell. Épp ezért a tavalyi évben nem egyszerűen munkahelymegőrző támogatásokat biztosítottunk, ezt is, hanem beruházásokat finanszíroztunk.

Ami a felzárkózást illeti, ugyancsak a képviselő úr úgy fogalmazott, hogy szerinte nincs tartós felzárkózás. Hadd említsek tényszámokat! 2010 óta az Európai Unió kumulált növekedése 10,3 százalék, Magyarországé 30,3 százalék. Ez egy kumulált adat. Tehát lehet azt mondani, hogy egy-egy évben szerencsénk volt, de azért ezt a tartós tendenciát látva, és hozzátéve a 2012-19 között tartósan 3 százalék alatti hiányszintet és a csökkenő adósságrátát, mégiscsak azt mondhatjuk, hogy igen, érdemi gazdasági felzárkózás történt az Európai Unió magországaihoz, és igen, ez fenntartható módon valósult meg pénzügyi szempontból, hiszen párhuzamosan már az adósságrátát is tudtuk csökkenteni. Ez az a gazdaságpolitika, amelyet folytatni kívánunk 2022-ben is.

Ami az inflációt illeti, az infláció a jegybank által figyelt mutató, és a jegybank feladata az infláció kordában tartása. Természetesen a költségvetés-politika érdemi hatással van az inflációra, és természetesen igen, stratégiai együttműködés van a jegybankkal, ahol azt látjuk, hogy az említett gazdasági eredmények a jegybank intézkedéseinek is köszönhetők. Az inflációra visszatérve az idei évben valóban 3 százalékot meghaladó inflációval számolunk. Ez 3,5-4 százalék között lehet. Ha megnézzük a jövő évi inflációs számot, akkor ott a jegybank is 3 százalék körüli inflációval kalkulál. Természetesen, ahogy Virág Barnabás alelnök úr említette, elképzelhető, hogy az infláció kordában tartása érdekében intézkedéseket is kell hozni, de ismétlem, konszenzus van a jegybankkal a tekintetben, hogy a jövő évi 3 százalékos inflációs szám reális lehet.

Csárdi Antal képviselő úr azt mondta, hogy a magas infláció miatt az alapvető élelmiszerek áfáját kellene csökkenteni. Itt két dolgot jegyeznék meg. Ha jól emlékszem, a kormány által beterjesztett és a Fidesz-KDNP által támogatott, alapvető élelmiszerekre vonatkozó áfacsökkentést az LMP nem szavazta meg, legyen szó tejről, tojásról, különböző hústermékek áfájának a csökkentéséről.

A másik megjegyzésem pedig az, hogy a képviselő úr is rámutatott arra, hogy hosszabb távon ezeknek a termékeknek az árát a kereslet-kínálat határozza meg. Igen, egy áfacsökkentésnek lehet egy egyszeri hatása, hogyha az eladók ezt az árakban azonnal érvényesítik. De azt is tudjuk, hogy ezt nem mindig érvényesítik, és hosszú távon a kereslet-kínálat határozza meg a folyamatokat. Épp ezért mi arra koncentrálunk, hogy a családok jövedelme növekedjen, és a nagyobb jövedelemből tudják megvenni a termékeket. Azt látjuk, hogy ez sikeres volt. Összességében a jövedelmek is növekedtek, a megtakarítások is növekedtek, a fogyasztás is növekedett, és a beruházások is növekedtek.

Ezt követően engedjék meg, hogy rátérjek néhány költségvetési kiadási tételt illető kritikára.

Önkormányzatok. Többször súlyos kijelentések hangzottak el: kisemmizés, önkormányzatok kivéreztetése, politikai alapú megkülönböztetés. Engedjék meg, hogy a tényekről számoljak be önöknek. Valóban, a tavalyi évben a járvány elleni védekezés és a munkahelyek védelme mindenkitől áldozatokat igényelt. A gépjárműadó összegét az önkormányzatok helyett a központi költségvetésben a védekezésre fordítottuk. Ez 34,4 milliárd forintot tett ki. Hadd említsem meg azt, hogy csak járvány elleni védekezésre több mint ezermilliárd forintot költöttünk a tavalyi évben, tehát ennek a kontextusában értelmezendő az átirányított 34,4 milliárd forint.

Mit eredményezett ez a gazdasági visszaesés, az elkerülhetetlen gazdasági visszaesés, ami Magyarországon kisebb volt, mint az uniós átlag, és a többi, gazdaság védelmét célzó intézkedés az önkormányzatok számára? 2019. év végén az önkormányzatok összesített állampapír- és kereskedelmi banki pénzeszközállománya 1080,5 milliárd forint volt, 2020 végén 1048,1 milliárd forint. Ez kevesebb, mint 3 százalékos csökkenés.

(13.30)

Ismétlem: 2020 végén 1048,1 milliárd forint. Ezt hívjuk kivéreztetésnek? Tehát én elfogadom, hogy sok önkormányzatnak komoly feladat volt a járvány elleni védekezés részbeni finanszírozása, hiszen számos önkormányzat részt vett ebben, komoly feladat volt a feladatok finanszírozása, de összességében azért nem beszélhetünk pénzügyi összeomlásról vagy kivéreztetésről.

Ami a 2022-es költségvetést illeti, az állításokkal szemben a költségvetési javaslat elfogadása esetén a központi költségvetés általi pénzügyi mozgástér bővül, két tényezőnek köszönhetően: egyrészről az említett önkormányzati szolidaritási hozzájárulás 25,2 milliárd forinttal csökken, másrészt az önkormányzatok támogatása 8,6 milliárd forinttal növekszik. Ez közel 34 milliárd forintot jelent, és ennél, azt gondolom, jelentősebb az, hogy az 5 százalék fölötti gazdasági növekedésből az önkormányzatok ismét növekvő iparűzésiadó-bevételekkel számolhatnak. Felidézném azt, hogy 2014 és 2019 között az önkormányzatok legfőbb bevételét jelentő iparűzésiadó-bevétel 50 százalékkal növekedett, ezért az önkormányzatoknak is célja, hogy a gazdasági növekedés tekintetében sikeresek legyünk.

Ami a politikai megkülönböztetést illeti, kérem képviselő urakat, hogy a 2021-es központi költségvetéshez kapcsolódó szaldójuk, a szolidaritási hozzájárulás és a támogatások tekintetében konzultáljanak, mondjuk, Pécs, Szeged vagy Hódmezővásárhely vezetőivel, és azt fogják mondani, hogy a pénzügyi pozíciójuk 2020-ról 2021-re, ami a direkt költségvetési kapcsolatokat illeti, javult, mert számos esetben a költségvetési támogatások nagyobb mértékben növekedtek, mint az említett szolidaritási hozzájárulás.

Oktatás, egészségügy ‑ slágertémák. Megint hadd idézzem fel a számokat, kontextusba helyezve a korábbi adatokkal. Egészségügy: az OECD-adatok alapján 2010 előtt, többéves időszakot tekintve, az egy főre jutó egészségügyi kiadások Magyarországon csökkentek, azóta növekszenek; abszolút értékben a 2010-es költségvetésben az egészségügyre szánt összes forrás 1197,7 milliárd forint, 2022-ben 2883 milliárd, a növekmény 1686 milliárd forint. Oktatás… (Varju László: GDP-arányosan?) Képviselő úr, hallom a hozzászólását. Hál’ istennek, hogy a GDP az említett 30 százalékos mértékben növekedett.

Képviselő Úr! Mi történt volna, ha Magyarország, mondjuk, a görög útra lép, és az oktatási vagy az egészségügyi kiadásokat csak szinten tartjuk? Olyan mélyrepülést látott volna, amit nem kellett volna hogy megtapasztaljunk. Tehát az az állításom, hogy az egészségügyi és oktatási kiadások nominálisan is és inflációval korrigálva reálértelemben is növekedtek. Abban a képviselő úrnak igaza van, hogy voltak olyan évek, amikor hál’ istennek, a magyar gazdaság bővülése ezt a növekedést is meghaladta, de azért a tényszámoktól ne térjünk el.

Oktatás, ha már említettem a területet, akkor a számok nyelvén: 2010-ben 1445 milliárd forint, 2022-ben 2180,7 milliárd forint, a növekedés 735,7 milliárd forint.

A nyugdíjakkal kapcsolatban a baloldal részéről megint komoly állítások hangzottak el. Az MSZP részéről Tóth Bertalan frakcióvezető úr valahogy úgy fogalmazott, hogy baloldali pártként fontosnak tartják, hogy az időskori szegénység Magyarországon megszűnjön. Azon túl, hogy azért emlékezhetünk olyan gazdaságiválság-időszakra, amikor egyhavi nyugdíjról le kellett mondani az érintetteknek, azért most a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat mégiscsak azt tartalmazza, hogy a 13. havi nyugdíj visszaépítésének részeként kétheti nyugdíjjal számolhatnak az érintettek; azt tartalmazza, hogy a gazdasági növekedésnek köszönhetően reményeink szerint lehetőség nyílik a nyugdíjprémium kifizetésére; és azt tartalmazza, hogy a nyugdíjak reálértékét is megőrizzük. 2010 óta mintegy 10 százalékkal emelkedett, és jövőre is 3 százalékos infláció szerinti mértékkel kerül növelésre azzal, hogy természetesen, amennyiben az infláció magasabb lenne, akkor a kiegészítő emelést a kormányzat végre fogja hajtani.

Végül engedjék meg, hogy a törvényjavaslat benyújtásának időpontjára, illetve a részletezettségére reagáljak. Az időpont kapcsán az a vád hangzik el már sok év tapasztalata alapján ismét, az idei költségvetési javaslatnál is, hogy túl korán nyújtotta be a kormány a törvényjavaslatot, nem ismertek a múltbeli számok, nem ismert még az idei folyamatok eredménye. Itt arra hívom fel a figyelmet, hogy a tavalyi tényszámok nemcsak a kormányzati szervek honlapján, nemcsak a törvényjavaslat különböző dokumentumaiban, hanem például az Eurostat honlapján is elérhetőek.

Tehát ha valaki hiteltelennek tartaná a kormányzati számokat, akkor kérem, nézze meg a nemzetközi szervezetek honlapját. Minden ténybeli adat a magyar gazdaság teljesítményéről, az államháztartás állapotáról elérhető, és azt gondolom, ha a 2016 és 2019 közötti költségvetéseket nézzük meg, ahol mindig tavasszal került sor a költségvetés elfogadására, akkor azt látjuk, hogy igen, ezek a tavasszal benyújtott költségvetések megálltak a lábukon. Azt az adósságcsökkentést, azt a hiányszintet, amit az Országgyűlés meghatározott, a kormány teljesítette, ami pedig a gazdasági növekedést illeti, azt számos esetben túlteljesítette.

Kétségtelen tény, hogy a 2020-21. éveket a koronavírus-járvány Magyarországon is átírta, a költségvetési dokumentumokat meg kellett változtatni, ebben semmi különleges nincs más európai országokhoz képest. Mi bízunk az átoltottság gyors növekedésében, abban bízunk, hogy talán konszenzussal el tudjuk érni, hogy minél többen vegyék fel az oltást. Ha ez megtörténik, akkor a gazdaság helyreállítása, talpra állása is gyorsabb lehet, bizakodhatunk abban, hogy még egyszer nem jön vissza ez a járvány, és a költségvetési számok, amelyeket most tárgyalunk, reálisak lesznek majd 2022 végén is.

Ami pedig a részletezettséget illeti, Z. Kárpát Dániel képviselő úr és több képviselő hozzászólása kapcsán tisztelettel azt kérem az Országgyűlés tagjaitól, hogy ne csak azt a bő 300 oldalas dokumentumot tekintsék át, amelyet költségvetésitörvény-javaslatként május 4-én a kormányzat benyújtott az Országgyűlés részére, hanem a tíz nappal később az államháztartási törvény alapján benyújtott részletes dokumentumokat is. (Felmutatja.). 1260 oldalon fejtjük ki a költségvetés részleteit, abban számos tételre választ kaphatnak, amire most az időt is nézve én részletesen nem térek ki. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)