Banai Péter Benő

BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem visszaélve az idejükkel, engedjék meg, hogy néhány pontban reagáljak azokra a fölvetésekre, amelyekről nem volt szó, illetőleg amelyekre kormányzati padsorokból vagy a kormány képviselőitől még nem érkezett válasz.

Hadd kezdjem azzal, hogy nem véletlenül hívjuk a jövő évi költségvetést a gazdaság újraindításának költségvetéseként, mint ahogy az sokszor elhangzott. S nemcsak azért hívjuk újraindítási költségvetésnek ezt a tervezetet, mert nagyon jelentős forrásokat szánunk beruházásokra, a fogyasztás növelésére, hanem azért is, mert abban bízunk, hogy az oltások előrehaladásával a vírust magunk mögött tudjuk hagyni. Épp ezért első pontként az oltások fontosságára mint a gazdaság újraindításának az egyik feltételére hadd hívjam fel a figyelmet.

Egyúttal meg szeretném cáfolni Harangozó Tamás képviselő úr állításait, aki azt mondta, hogy nálunk haltak meg a legtöbben Covid miatt. A miniszterelnök úr egy péntek reggeli interjúban úgy fogalmazott, nem egyértelmű, hogy a Covid halálos áldozataként bemutatott emberek Covidban vagy Coviddal haltak meg. Éppen ezért arra hívom föl a figyelmet, hogy az Eurostat azt vizsgálja, hogy a normál halálozáshoz képest mennyi a többlethalálozás. Ez jobban mutatja, hogy a lejelentett adatok ténylegesen milyen viszonyban vannak a vírushelyzettel. Az első helyezett országnál ebben a szomorú statisztikában 23 százalékos többletet látunk ‑ Eurostat-adat ‑, az EU-átlag 11,4 százalék, a magyar adat pedig 9,2 százalék. Én Horváth Ildikó államtitkár asszonytól azt hallottam, hogy a szakmában leginkább ezt a statisztikát használják. Ismétlem, minden egyes elveszített életért szomorúságot érzünk, Varga Mihály miniszter úr az expozéjában ezt külön elmondta. Épp ezért, mivel azt gondolom, hogy az emberélet fontossága nem kérdés, lényeges az, hogy oltáspártiak legyünk mindnyájan, és minél nagyobb arányban biztassuk az embereket az oltásra. Hál’ istennek, most abban a helyzetben vagyunk, hogy nem költségvetési akadálya van annak, hogy az oltásokat tudjuk‑e biztosítani, nem is vakcinából van hiány; abban bízom, hogy minél többen fognak jelentkezni. Ismétlem tehát, nagyon fontos a gazdaság újraindítása, a gazdasági növekedés elérése szempontjából az egészségügyi szempontok mellett az oltások minél teljesebb elfogadása, a vakcináció kiterjedése.

Második pontként azt kell mondjam, hogy azért is hívjuk a jövő évi költségvetési javaslatot a gazdaság újraindításának költségvetéseként, mert a vírus hatásai velünk vannak gazdasági értelemben. Ismétlem, ez a válság súlyosabb, mint a 2008-9-es válság, és óhatatlanul is összehasonlítjuk azokat az intézkedéseket, amelyeket 2008-9-ben hajtott végre akkor a kormányzat, és azokat az intézkedéseket, amelyeket például a 2022-es költségvetésitörvény-javaslatban a kormányzat javasol.

Engedjék meg, hogy a nyugdíjakkal kezdjem. Számomra azért elég furcsa, hogy Arató Gergely jegyző úr úgy fogalmaz, hogy „nekünk a nyugdíjasok a fontosak”, Korózs Lajos képviselő úr pedig úgy fogalmaz, hogy bajban a szociális hálót szőni kell. Emlékszünk arra, hogy a 2008-9-es gazdasági válságra adott kormányzati reakcióként egyhavi nyugdíj elvételre került. Én azt pontosan tudom, hogy az akkori kormányzat egy kényszerpályán volt, mert a megelőző években a nagy hiány, a növekvő államadósság, a gyenge foglalkoztatás, a rendkívül alacsony növekedés egy olyan kényszerhelyzetet teremtett, hogy senki nem vette meg a magyar állampapírokat, rá voltunk szorulva a külső segítségre, és bizony ajánlásokat is kaptunk, és ezen túl az akkori kormány saját javaslataként is a nyugdíjak és a bérek csökkentéséről döntött. Tehát ebből a szempontból azért elég sajátos, hogy a nyugdíjakat többen támadták.

Hadd mondjam el azt, hogy tényszerűen a nyugdíjak reálértéke 10 százalék körüli értékben növekedett. Hadd mondjam el, hogy ha a tervezett inflációt meghaladja a nyugdíjas-infláció ‑ nem az átlagos infláció, hanem a nyugdíjas-infláció ‑, akkor novemberben a jogszabályok alapján kiegészítő emelést kell végrehajtani. Arra a kérdésre, amit Gyüre Csaba képviselő úr tett fel, hogy miért nem vezette vissza azonnal a 13. havi nyugdíjat a kormány, mindenkit emlékeztetnék arra, hogy túlzottdeficit-eljárásban voltunk, Magyarország volt az egyetlen tagállam, amelyik a 2004-es csatlakozás után folyamatosan túlzottdeficit-eljárásban volt kilenc évig.

(21.00)

Mindnyájan tudjuk, hogy milyen finanszírozási helyzet volt. 2010-ben az egy komoly vállalás volt, hogy a nyugdíjak reálértékét a kormány megőrzi. Ahogy a pénzügyi stabilitást elértük, és ahogy a gazdasági növekedés beindult, a nyugdíjak reálértékének biztosításán túl emlékezhetünk a nyugdíjprémiumra, és különböző, egyszeri jellegű kiadások biztosítására került sor, Erzsébet-utalvány, rezsiutalvány 2016-tól folyamatosan. Hogy csak hogy összegeket mondjak, mondjuk, 2019-ben a nyugdíjprémium 50 milliárd forint kiadást jelentett, az Erzsébet-utalvány 23 milliárd forint kiadást jelentett és bevételt a nyugdíjasoknak. Azért azt is hadd mondjam meg, hogy a nyugdíjak tekintetében emlékezhetünk arra, hogy milyen rezsiár-növekedés volt a 2010 előtti években, és tudjuk, hogy a rezsiár csökken. Én elfogadom, hogy a nyugdíjak növelésénél is van még tér bővítésre, épp ezért több év alatt kerül visszavezetésre a 13. havi nyugdíj, de azt is látni kell, hogy a nyugdíjak növekedése mellett például a rezsire most mindenkinek kevesebbet kell költeni, mint kellett 2010 előtt.

Felsőoktatás. Keresztes Lóránt frakcióvezető úr úgy fogalmazott, hogy brutális megszorítás történik a felsőoktatási intézményeknél. Vinnai Győző képviselő úr szakszerű választ adott. Számokkal hadd egészítsem ki és hívjam fel a frakcióvezető úr figyelmét arra, hogy a modellváltó intézmények nagyobb szabadsága azt is jelenti, hogy ezen intézmények bevétele már nem szerepel a központi költségvetési javaslatban. Ez 370 milliárd forintos bevételt jelent. Az intézmények ezzel szabadon gazdálkodhatnak, ők már nem költségvetési szervi formában működnek. Ami a költségvetési javaslatban szerepel, a 2022-es költségvetésitörvény-javaslatban is szerepel, az az intézményeknek, a felsőoktatási intézményeknek átadott állami támogatás összege. Ez pedig növekszik.

Képviselő úr kérdezte, hogy a béremelést biztosítja‑e a kormány. Igen, a jövő évi tervezetben ez 26,9 milliárd forint összeggel szerepel. A képviselő úr kérdezte, hogy mi lesz a beruházásokkal. Említette az 1200 milliárd forintos tételt. Egyrészről hadd mondjam el azt, hogy a beruházások több év alatt valósulnak meg, tehát szerintem hiba lenne egy év költségvetésében keresni 1200 milliárd forintot. De azt el tudom mondani, hogy a jövő évi tervezetben 550 milliárd forintos összeggel egy beruházási alapot képeztünk, ezen belül a 90 milliárd forintot meghaladja a felsőoktatási intézmények beruházási kiadása. Mindezt egybevetve meg tudom erősíteni, hogy a felsőoktatási intézmények finanszírozása is növekszik 2022-ben 2021-hez képest.

Frakcióvezető úr is és többen említették a területi szétszakadást. Erre többen, F. Kovács Sándor képviselő úr is pontos választ adott. Épp a tegnapi nap jelent meg az a hír az Eurostat számítása alapján, amely az összes európai uniós NUTS 2-es szintű régiók gazdasági fejlődését mutatta be. Ezek a nagy régiók. Magyarországon hét ilyen régió van. Hozzáteszem, hogy az új uniós tervezési időszakban már nyolc lesz, hiszen Pest megye külön szerepel, és épp ezért Pest megyét is nagyobb eszközökkel tudjuk majd fejleszteni, nem húzza vissza a lehetőségeket a rendkívül fejlett uniós átlaghoz képest 151 százalékon lévő Budapest. A lényeg tehát, hogy mind a hét régió előrelépett ebben a rangsorban. Egyetlenegy régió sem csúszott vissza 2010-hez képest, ismétlem, Eurostat-számok. Van olyan régió, ami húsz helyet lépett előre, van olyan is, aki 23-at lépett előre. Vannak olyan régiók is, amelyek kevesebbet léptek előre. Van tehát e tekintetben feladatunk. Ebben is maximálisan egyetértek F. Kovács Sándor képviselő úrral.

De ami a régiókat és a fejlődést illeti, azt azért hadd mondjam el, hogy a mindenkori költségvetésekben az államnak legalább két eszköze van arra, hogy a régiók fejlődését elérje. Egyrészről állami beruházások finanszírozásával ‑ tehát amikor önök támadják az állami beruházásokat, azt tudni kell, hogy minden beruházás fizikailag valamely térségben valósul meg ‑ és ezen túl a magánberuházások támogatásával. Sok kritika hangzott el a tekintetben, hogy nagyvállalatok milyen támogatást kapnak.

A képviselő úr Pécset is többször említi. Hadd kapcsoljam össze Pécs városát, a területi fejlődést meg a beruházásokat! Egy hónapos hír, hogy az állam 4,6 milliárd forintos támogatásával egy japán beruházó 15,2 milliárd forintos beruházást hajt végre. Képviselő úr pécsiként, pécsi kapcsolatokkal rendelkezve tudhatja, hogy nemcsak japán beruházás valósul meg, hanem nemrég dél-koreai vagy német beruházás is elindult, és ezek a beruházások az iparűzési adót Pécs városának fizetik. A képviselő úr tudja, hogy Pécs városának az iparűzésiadó-bevétele jelentősen növekedett, tehát én azt gondolom, mind az állami beruházások, mind az állam által támogatott magánberuházások azon a településen valósulnak meg, ahol később az iparűzésiadó-bevételhez ezek a beruházások hozzájárulnak. Abban természetesen egyetértek önnel is és másokkal is, hogy a külföldi beruházások támogatása mellett a hazai cégeket is kell segítsük. Hát, épp erről szól a Pénzügyminisztériumnál lévő támogatási program: hazai hátterű cégeket támogatunk, amelyek európai uniós forrásokra vagy más eszközökre valamilyen módon nem tudnak pályázni, számukra nem elérhető.

Végül a területfejlesztésnél megköszönöm azt, hogy többen is említették a vidékfejlesztési programokat. Van olyan forrás, ami valóban a magyar vidék felzárkózását segíti dedikáltan ‑ a már említett „Magyar falu” vagy a „Modern városok” program mint regionális központok segítésén túl ‑, az a vidékfejlesztési program. Itt az, hogy a Font Sándor képviselő úr által említett hazai finanszírozási arány 17-18 százalékról 80 százalékra megy fel, ez azt jelenti, hogy a következő, ’21-27-es fejlesztési ciklusban a hazai finanszírozás, társfinanszírozás átlagosan 470-475 milliárd forintra megy fel az előző időszak 37 milliárd forintjához képest. Ez éves átlagos finanszírozás. Ennek a ’22-es költségvetésben még csak egy részét látják, hiszen ez felfutó módon indul, de az egy komoly vállalás a kormány részéről, hogy él azzal a lehetőséggel, hogy az uniós forrásokhoz a maximális hazai finanszírozást teszi hozzá. Tehát ha valami, akkor ez a vidék felzárkózását, a vidéken élők lehetőségeinek a növekedését kell hogy eredményezze.

Végül hadd fejezzem be azzal, hogy sem én, sem a hozzászólók mondataiból nem hallottam olyat, illetőleg magam nem mondtam olyat, ami arról szólna, hogy itt kizárólag sikerpropaganda van. Igyekeztünk a gazdaságpolitikai lépéseinket, a javaslatainkat számokkal megalapozni, mert azt gondolom, hogy minden javaslat csak akkor lehet hiteles, ha beszámolunk arról, hogy a gazdaságpolitikánk eddig milyen eredményeket ért el, beszámolunk arról, hogy milyen feladatokat látunk, és a feladatok eléréséhez milyen eszközöket választottunk.

Én egyetértek azzal, hogy számos feladat áll még előttünk, de azt gondolom, hogy ha ez a gazdaságpolitika, amely egy értékelvű gazdaságpolitika, a munkahelyekre és a családokra fókuszál, az elmúlt időszakban mégiscsak egy érdemi felzárkózást tudott elérni Magyarország szempontjából ‑ megint egy szám, háromszor akkora volt a magyar gazdaság bővülése az elmúlt tíz évben, mint az uniós átlag, a foglalkoztatottak száma is növekedett, és a bérek is növekedtek ‑, akkor mégiscsak bizakodhatunk abban, hogy ez a gazdaságpolitika sikeres lesz, és bízzunk abban, hogy olyan nem várt körülmények nem húzzák át a számításainkat, mint ami a koronavírus-járvány tavalyi megjelenésével sajnos tapasztalható volt.

Mindezek jegyében kívánok a tisztelt Országgyűlésnek, a képviselőknek eredményes költségvetési tárgyalást a holnapi nap folyamán. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)