F. Kovács Sándor (Fidesz)

F. KOVÁCS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk álló költségvetés egy különleges költségvetés, és ezt talán minden évben elmondhatjuk, hogy egy költségvetés mindig különleges, mert a jövőre tervezünk, amit nem ismerhetünk, de ha jól számolunk, és jól számítunk, akkor nagyjából be tudjuk lőni, hogy mi várható a következő évben.

Ennek a munkának nagyon sok feltétele van. Egy jó költségvetést meg kell alapozni, kiszámíthatóvá kell tenni, időtállóvá kell tenni, és szakmailag minden kifogásnak, minden támadásnak és minden problémának lehetőség szerint ellenállóvá kell tenni.

Minden évben elhangzik az ellenzék részéről, hogy a költségvetés nem jó, a költségvetés összeomlik, de eddig az elmúlt években a költségvetés hozta a hiányszámait, hozta a GDP-növekedést, hozta azokat az eredményeket, amiket előzetesen a Pénzügyminisztérium szakemberei megálmodtak, megterveztek és az évek folyamán végre is hajtottak.

Én szeretnék gratulálni államtitkár úrnak, Varga Mihály pénzügyminiszter úrnak és annak a csapatnak, amely évek óta meg tudja tervezni a jövőt, szakmailag megalapozni, és egy jó költségvetést hoz, nemcsak ebben az évben, hanem tavaly is, tavalyelőtt is, minden rosszindulatú jóslat, minden kárörvendő vagy katasztrófát váró ellenzéki elképzelés ellenére is.

Tehát az idei évi költségvetés is megállja a helyét, és bízhatunk benne, hogy a 2022-es költségvetés is ilyen lesz. Hiszen megfelel azoknak a céloknak, hogy lesz gazdasági növekedés, egy olyan évben, amely koronavírus-fertőzéssel nehezített év, hiszen az egész világon, főleg az Európai Unióban a koronavírus-válság nemcsak egy egészségügyi katasztrófát okozott, hanem egy gazdasági katasztrófát is.

Ebből látszik, hogy melyik ország hogy tudott az egészségügyi kihívásra felelni, amire, azt gondolom, hogy a magyar kormány jól felelt, hiszen a vakcinációval, a védőoltásokkal Európa legerősebb egészségügyi rendszerét tudta összehozni. Azt látom, hogy a gazdasági kihívásokra is kitűnően felelt, hiszen látszik az első negyedéves GDP-adatokban, hogy ha éppen nem is dobogósak, de talán az első öt gazdaságilag legjobban fejlődő országban benne vagyunk, és ez siker, hiszen emlékszünk rá, hogy a 2008-as gazdasági válságban az utolsó kettő voltunk Görögországgal együtt. Ehhez kellett az, hogy a magyar gazdaság erős legyen, ellenálló és nem kiszolgáltatott.

Jött egy jó hír, hogy a magyar régiók is kezdenek felzárkózni az európai uniós átlaghoz. Ez azt jelenti, hogy néhány évvel ezelőtt még sereghajtók voltunk szinte minden régióban, talán a budapesti, a közép-magyarországi régió és az északnyugat-dunántúli régió érte el az európai uniós átlagot. Ezt most már több régió el tudja érni Magyarországon.

De nem is erről akarok beszélni, hiszen a sikerről könnyű beszélni, és sajnos nincs annyi időm, hogy a sikerekről beszéljünk, én arról beszélnék, hogy milyen feladat előtt állunk. Hiszen Magyarországnak van még olyan régiója, amelyet fel kell zárkóztatni. Ha nem folytatjuk azt a felzárkóztatási munkát, amit már eddig elkezdett a kormány a „Magyar falu” programmal, infrastruktúra-építéssel, akkor ezek a régiók, amelyek nem olyan fejlettek, mint Magyarországon akár a nyugat-dunántúli régió, akár a központi régió, akkor ezek nem tudnak olyan tempóban felzárkózni.

Én egy olyan régióból jövök ‑ Jász-Nagykun-Szolnok megye, annak is a keleti része ‑, amely le van maradva az európai uniós átlagtól. Nagyon sok sikertörténet van, hiszen a „Magyar falu” programban nincs olyan kistelepülés, ahol bölcsőde, óvoda, egészségügyi intézmény, út, járda, közösségi tér ne újult volna meg. Nagyon jó, de lehet még ezt folytatni. S a legfontosabb ennek a régiónak, hogy az infrastruktúra fejlődjön. Ha külön vesszük Jász-Nagykun-Szolnok megye keleti részét, akkor is több részre lehet osztani ezt a régiót, hiszen a Tisza-tó környéke a turizmusból nagyon jól tud fejlődni.

A tavalyi évben átadtuk a Tiszafüred-Poroszló-kerékpárutat, ami robbanásszerű változást hozott a környéken, hiszen megjelent az aktív turizmus Tiszafüred, Abádszalók, Tiszaderzs térségében. Ez egy nagyon jó program, ezt folytatni kell tovább, akár a kikötők, akár a strandok fejlesztésével. De van egy rész, amely a Tiszától távolabb van, egy Tiszaörs, Tiszaigar, Tiszaderzs, aminek egy másik fejlesztési programot kell adni. S ennek a régiónak van egy nagyon leszakadó része, talán Magyarország legszegényebb járása, ahova olyan települések tartoznak kunhegyesi központtal, mint Tiszaroff, Tiszagyenda, Tiszabura, Tiszabő, amelyek a legszegényebb települései az országnak. Itt is megtörténtek komoly fejlesztések: sportcsarnok, munkahelyteremtő beruházások. Ezt is folytatni kell tovább.

És van ennek a régiónak egy olyan része, aminek a 4-es autóút fejlesztése szerintem lendületet fog hozni, hiszen ha jövő évben átadjuk a szolnoki elkerülő szakaszt, akkor már elérhető közelségben lesz a négysávos autóút, és Fegyverneknek, Kisújszállásnak, Karcagnak, Túrkevének ez új lendületet hozhat. De én azt kérem, hogy ne csak a 4-es autóutat, hanem a rávezető utakat is tudjuk fejleszteni, akár egy Túrkeve-Kuncsorba, egy Karcag elkerülőút.

(20.40)

Ennek a régiónak ez egy nagyon fontos rész lenne, és arra is kérem az államtitkár urat és a kormányzatot, hogy ha állami beruházások vannak, akkor ezekre a térségekre gondoljunk, vagy hogyha vállalkozások beruházásokat akarnak létrehozni, akkor azoknak a térségeknek, amelyek jobban el vannak maradva, több állami segítséget, több támogatást tudjunk adni.

Én azt gondolom, hogy az irány jó; az irány jó, a tempó is elfogadható, de lehet gyorsítani; lehet gyorsítani, mert mi vidéken még bírjuk a sebességet. Köszönöm az államtitkár úrnak, köszönöm a minisztérium munkatársainak, és kívánom azt, hogy ezt a munkát tudjuk folytatni.

Ennyit szerettem volna hozzászólni a költségvetéshez, de mindenképpen meg kell említeni Keresztes Lóránt képviselő úrnak a mondanivalóját. Nekem egy, Ronald Reagan elhunyt amerikai elnöknek tulajdonított mondás jut az eszembe: a liberálisok nem keveset tudnak, hanem nagyon sokat, csak azt mind rosszul. Megemlítette a képviselő úr, hogy nem történt az elmúlt időszakban vasútfejlesztés. Én nem tudom, hogy járt‑e az országban vagy vasúttal közlekedett‑e, vasút-visszafejlesztés történt, hiszen az ön szövetségese ‑ vagy nem is tudom, hogy lehet mondani ezt a kapcsolatot ‑, Gyurcsány Ferencék kormányzása idején akarták megszüntetni például a Karcag-Tiszafüred vasútvonalat, az ott lakókkal tüntetni kellett ellene, hogy ez a vasútvonal ne szűnjék meg. Ez a vasútvonal működik, személyszállítás folyik rajta, megújult a karcagi vasútállomás, aluljáróval, lifttel XXI. századi vasútállomás, megújult a kenderesi, amely közlekedéstörténeti vasútállomás.

Bizonyára hallott róla, hogy a vasútfejlesztésben akár a 100-as vasútvonalat ‑ Budapest-Záhony, amely az én választókerületemet is érinti ‑ 160 kilométer/órás sebességűre fejlesztették, és a vasútijármű-gyártás is megindult, InterCity-vagonokat gyárt a magyar vasútgyártás, és megkötötte talán az elmúlt négy-öt évtized legnagyobb üzletét, amelynek keretében Egyiptomba szállítunk vasúti járműveket. Azt mondani, hogy nem fejlődött a magyar vasút, és hogy ez a kormány nem fejlesztette a magyar vasutat, hát, nagyfokú tájékozatlanságra vall.

Az egyetemekkel kapcsolatban kérdezze meg újdonsült partnereit, hogy mit jelent az a rövidítés, hogy PPP, amikor a magyar egyetemeket eladósították, olyan programokat hoztak létre, amelyekkel adósságba verték a magyar egyetemeket; nem segítették őket, nem állami támogatásra, hanem olyan beruházásokra, amelyekkel évtizedekre eladósították az egyetemeket, és ezeket a magyar kormánynak, a mostani kormánynak kellett kifizetnie, kihoznia belőle az eladósított magyar egyetemeket. Ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)