Dr. Orbán Balázs

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azért csak kibújt a végén a szög a zsákból, több mint négy és fél percet kellett várni. Hangzatos szavakat mondott ön európai együttműködésről, nyilván közpolitikáról, pénzek hatékony felhasználásáról beszélt, de azért a végén csak kiderült, hogy egy politikai kortesbeszédről van szó, és önnek a koronavírus-járvány kellős közepén az Európai Unióval zajló komoly tárgyalásaink során semmi más nem fontos, csak az, hogy Gyurcsány Ferenc felesége, Dobrev Klára legyen (Varju László közbeszól.) az ellenzéki oldal, a baloldal miniszterelnök-jelöltje.

Mi egy éve próbáljuk meggyőzni önöket arról, hogy talán, amikor ilyen komoly nemzeti sorskérdések vannak, akkor igazából mi lenne, ha az emberekkel próbálnának foglalkozni, mi lenne, ha a magyarokra koncentrálnának, mi lenne, ha a magyar vállalkozások érdekeit tartanák szem előtt. De úgy látszik, hogy elbukunk ebben a kísérletünkben, ugyanis önök minden egyes alkalmat kihasználnak arra, hogy politikai pecsenyéjüket sütögessék, ne pedig azzal foglalkozzanak, ami szerintem a dolga lenne a magyar országgyűlési képviselőnek a magyar emberek képviseletére.

Az Európai Unióról beszélt, és az európai uniós együttműködés 17. évfordulóját említette. Szeretném ebből az alkalomból én is örömömet kifejezni. Örülünk annak, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, az európai együttműködés részese. Komoly áldozatokat hozott az ország, és komoly lehetőségekhez is jutott. Azt gondoljuk, hogy ezekkel a lehetőségekkel az ország jól tudott sáfárkodni.

Ennek a lehetőség- és kötelezettségrendszernek az egyik eleme az Európai Unióból, a Brüsszelből érkező források felhasználása. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk ‑ az ország szempontjából ugyan szerencsétlen, de most az összehasonlíthatóság szempontjából szerencsés helyzetben ‑, hogy volt időszak, amikor önök viselték azt a kormányzati felelősséget, hogy ki hogyan gazdálkodik az uniós forrásokkal, és volt olyan időszak, amikor pedig mi, úgyhogy a két időszak összehasonlítható. Ebből egyértelműen az derül ki, hogy a 2007-2013-as fejlesztéspolitikai ciklus az önök elhibázott tervezési és folyamatelindítási tevékenységének hatására nagyon-nagyon nehéz helyzetbe hozta az országot, a forrásvesztés veszélye fenyegetett, amit aztán 2010 után az uniós intézményrendszer átszervezésével kellett megoldanunk.

A mostani fejlesztési ciklusban viszont komoly sikereket érünk el. A keret 95 százalékát a kormány már kifizette a projektek végrehajtóinak, és a V4-országok tekintetében Magyarország eredményei kimagaslóak a megítélt támogatások, a leszerződött támogatások és a kifizetett támogatások vonatkozásában is.

Ha pedig ön azt gondolja, hogy Magyarország rosszul használja fel ezeket a forrásokat, akkor nem velem és nem a kormányoldallal van politikai vitája, hanem az elemzőkkel és például Németország kancellárjával. A Moody’s például legutóbb hozta ki elemzését: azt mondta, hogy a magyarországi GDP növekedését évente átlagosan 2,6 százalékponttal emelték az uniós források. A régiós országok közül ez a legjobb eredmény; az átlag 1,6, tehát 1 százalékkal többet tudunk növekedésben hozzátenni. Angela Merkel kancellár szerint pedig, idézem őt: „Magyarország jól használja fel az uniós pénzeket, okos beruházásokat eszközöl, okos gazdaságpolitikát folytat. Összességében” ‑ felhívnám ennek a szónak a fontosságára az ön figyelmét: összességében ‑ „az emberek jólétének növelésére használja ezeket a pénzeket.”

A most következő pénzügyi ciklusban, illetőleg az úgynevezett RRF-keretben, a helyreállítási alapban rendelkezésre álló forrásokat is így szeretnénk felhasználni.

Azt a félreértést szeretném eloszlatni, hogy itt alapvetően egy hitelkonstrukcióról van szó. A vissza nem térítendő, támogató rész esetében nyilván közvetett az államok felelőssége, de a visszatérítendő részek tekintetében pedig közvetlen minden nemzetállam felelőssége. Így csak olyan konstrukciót vagyunk hajlandók támogatni és szeretnénk igénybe venni, ami a magyar emberek javát szolgálja.

Ezzel szemben önök európai egyesült államokról beszélnek. Én még olyat soha nem hallottam felelős magyar politikustól a parlamentarizmus több száz éves történetében, hogy azért kardoskodott volna, hogy kevesebb hatáskört Budapestnek, több hatáskört Bécsnek, Moszkvának, Brüsszelnek ‑ nyugodtan kiválaszthatja a tetszőleges főhadiszállását. Szerintem ez példátlan! És az európai uniós politikát ismerve pedig látszik, hogy ha nincs erős magyar érdekképviselet, akkor nincs rezsicsökkentés, nincs adócsökkentés (Az elnök csenget.), nincs migrációellenes politika és nincs családtámogatás. Mi ezekért küzdünk, önök pedig ezek ellen. Egyszer próbáljanak a magyar emberek oldalára állni! Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti sorokból.)