Dr. Varga Judit

DR. VARGA JUDIT igazságügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt ÁSZ-elnök Úr! ‑ már elment. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Nagyon örülök, hogy hallottam elégedett hozzászólást is a Jobbik részéről, elégedettek a törvény néhány passzusával.

Mivel elég sokan felidézték itt a múltat, úgy éreztem, mint ha egy időgépbe ültem volna be, és visszarepültünk volna 2017-be. Én akkoriban Brüsszelben dolgoztam az Európai Parlamentben, és csak a sajtón keresztül érzékelhettem azt a fajta habverést, amit itthon nagyon kevés, maroknyi, főleg egy tőről fakadó szervezet gerjesztett Brüsszelben a nemzetközi sajtó mozgatásával. Tudjuk, hogy 60 ezer civil szervezet van Magyarországon, amelyek értékteremtő civil szervezetként segítik itthon a demokráciát, teljesítik ki a jogállamot, és a kezdet kezdetén is azt láttuk, hogy csak nagyon kevés, alig egytucatnyi külföldről finanszírozott civil szervezet volt az, amely már elégedetlen volt a 2017-es törvénnyel is.

Akkor is a mostani szónoklatokhoz hasonló úgynevezett végítéletnapi víziókat vázoltak fel Európában, és olyan jól sikerült közbenjárniuk az Európai Bizottságnál, hogy aztán el is indult egy kötelezettségszegési eljárás. S mindezt úgy, hogy Magyarországnak nem kötelező a Velencei Bizottság véleményét megfogadni. Az ajánlások nagy részét akkoriban egyébként beültette a törvénybe. Itt sokan elmondták, hogy bizalmatlan légkört teremtett, ezért hadd jegyezzem meg, hogy az elmúlt négy esztendőben nagyon sok civil szervezet, amelyek jogkövetők, tényleg a demokratikus vitát színesítik Magyarországon, mindenféle kritika és probléma nélkül tudták magukat regisztrálni a civil információs portálon. Ezek között vannak állatvédő szervezetek, és elég sok nagyon jó nemes célt elérni kívánó szervezet. Semmiféle problémájuk nem volt, nem érezték, hogy itt valamiféle bizalmatlansági légkör teremtődne körülöttük, nem érezték, hogy elnyomják és politikai nyomás alá helyezik Magyarországon a társadalmi szervezeteket.

Egész egyszerűen egy soha nem látott, vagy sajnos azóta már elég sokat látott politikai indíttatású kampány, hadjárat indult az akkori civil törvény, az akkori átláthatósági törvény ellen Brüsszelben, aminek az eredménye meg is érkezett, hiszen elindult a kötelezettségszegési eljárás, aztán lett belőle bírósági eljárás, és az ítélet, ahogy ma többször is elhangzott, gyakorlatilag minden alapjog sérelmét sikeresen megállapította. Igazságügyi miniszterként itt a magánvéleményemet nem fogom elmondani, de én úgy gondolom, hogy a „mindent is” sikerült megsértenünk ezzel a törvénnyel, egészen hihetetlen módon. Holott az a törvény, amelyet most a törvényjavaslat hatályon kívül fog helyezni, soha nem akadályozta meg azt, hogy az adott civil szervezet a külföldről hozzá érkező támogatásnak a jogosultja lehessen. Egy utólagos bejelentési kötelezettség volt hatályban, amelynek, mint mondtam, nagyon sokan meg tudtak felelni, zeneszó mellett, mindenféle probléma nélkül. Úgyhogy szeretném elmondani, hogy a józan észt azért hozzuk vissza a vitáinkba.

Elmúlt négy év, itt vagyunk, megvan az ítéletünk, és én már nyáron, az ítélet kihirdetésekor üdvözöltem annak tartalmát, hiszen egyértelmű, hogy nem a célban vitatkozunk sem Európával, sem a jogkövető, jóhiszemű állampolgárokkal és a civil társadalommal. Hiszen a cél rendben van. Mi a cél? Az, hogy a legnagyobb átláthatóságot biztosítsuk a közéletben és a társadalmi életet uraló, nagyon helyesen a demokráciauraló civil szervezetek tekintetében is. Az eszköz volt vitatott, tehát ez egy eszközvita és nem a cél vitája.

Ezt hadd erősítsem meg azzal, hogy idézek az ítéletből, amelynek két nagyon-nagyon fontos megállapítása van, amelyeket szerintem érdemes a továbbiakban is magunkkal vinnünk, és így közelítenünk mindenféle ilyen vitához. A Bíróság megerősítette, hogy az általuk követett célokra és a rendelkezésükre álló eszközökre tekintettel megkülönböztethető a civil szervezeteknek egy olyan csoportja, amelyek igenis képesek a közéletre és a nyilvános vitára jelentős befolyást gyakorolni. A képviselő asszonynak szeretném azt mondani, hogy a közélet befolyásolására való képesség nem a kormány fantáziájának a szüleménye, hanem az az Európai Unió Bíróságának az ítéletében egy nagyon fontos tényközlés, egy kijelentés. Ha megnézzük az európai közéletet, akkor tudunk olyan kategóriát teremteni pusztán a valóság felismerésével, hogy vannak olyan szervezetek, amelyek noha nem politikai pártokként és aktorokként lépnek föl, mégis a rendelkezésre álló eszközöknek köszönhetően, igenis, az átlagnál nagyobb befolyást képesek gyakorolni a közéletre. Ez egy képesség, és ezt a képességet a Velencei Bizottság egyébként a jelentéseiben már többször megerősítette, és részletezte is, hogy mit kell ez alatt érteni. Azt írják egy jelentésben, hogy a több eszközzel és erőforrással rendelkező nem kormányzati szereplők nagyobb és tartósabb befolyást képesek gyakorolni a közéletre, például mert több embert tudnak felvenni, nagyobb irodákat tudnak bérelni, több konferenciát tudnak szervezni, és emiatt több emberhez fog eljutni az álláspontjuk.

(18.50)

Ezek egyszerű ténykérdések. Ezért jött az a vélelem, amely diszkriminációmentesen biztosítja ‑ mert nem célzott, nem tevékenységre céloz, hanem egész egyszerűen erre a fajta képességre, amivel sokkal több helyen tud ott lenni egyfajta vélemény, teljesen mindegy, hogy milyen típusú szervezetről van szó ‑, hogy ez a 20 millió forint, Magyarországon élünk, megnéztünk más nemzeti, tagállami példákat Európában, Ausztriában is van olyan, hogy bizonyos bevétel felett vannak extra kötelezettségek. Úgyhogy így került ez a vélelem egyébként felállításra, mint ahogy az elnök úr elmondta, ez meg is erősítette Nacsa képviselő úrnak a hozzászólását, ez egy felfogható számot jelent a magyarországi civil szférában. Tehát innen ez a vélelem.

Én úgy gondolom, hogy ennek az egyéb kötelezettségnek, amit ez a nagyon-nagyon rövid törvény támaszt, hogy gyakorlatilag a meglévő beszámolási kötelezettséget teszi még praktikusabbá a XXI. századi követelményeknek megfeleltetve, hiszen az elektronikus benyújtást preferálja, de azt is csak az 5 millió mérlegfőösszeg felettieknél… ‑ én úgy gondolom, hogy az ÁSZ elnökének az előbbi tájékoztatójából is kiderül, hogy ez csak hozzájárul ahhoz, hogy a jogkövetés még nyilvánvalóbbá válik Magyarországon. Ez egy egyszerűen, a birosag.hu-ról letölthető nyomtatványkitöltő program, amely nem jelenthet egyébként terhet egy gyakorlott civilszervezeti ügyintézőnek.

Engedjenek meg még néhány gondolatot arról, hiszen néhányan kritizálták azt, hogy majdnem egy év eltelt. Azért azt szeretném elmondani, hogy 29 hónap az átlagos európai uniós ítéleteknek való megfelelési idő a 27 tagállamban. A 29 hónap az több mint két év. Július óta alig tíz hónap telt el és már itt is vagyunk, és hogyha minden jól megy és önök is támogatják, akkor minél hamarabb túl is leszünk az ítéletnek való megfelelésen, amely, még egyszer hadd hangsúlyozzam, nem a célban, hanem az eszközben vitatkozott a korábbi magyar jogszabállyal.

Néhány gondolat, csak kiegészítve az ÁSZ elnö-kének a hozzászólását. Itt sokan vizionálnak mindenféle politikai nyomást. Én nem is értem, és szerintem józan ésszel fel sem lehet fogni azt, hogy ha egyébként is van már egy beszámolókészítési kötelezettség, megfelelő jogkövető magatartás, mint azt olyan sokan elmondták, a képviselő úr is utalt arra, hogy ezek a szervezetek mind betartják a szabályokat, akkor én nem is értem, hogy bármiféle probléma lehetne azzal, hogy a meglévő adattartalmat egyébként elektronikussá kell tenni.

Később az ÁSZ, amely egyébként ezekből az adatokból egy nyilvános jelentést, egy beszámolót készít… ‑ aminek egyébként semmiféle jogkövetkezménye nincs, hanem annyi, hogy az eredmény, az a nyilvánosság.

Tehát ami maguknak szankciónak tűnik, az Timmermans szerint, Jourová szerint egy jogállamisági kincs meg egy alapérték. (Sebián-Petrovszki László: Ez nem egy jogállam!) Hiszen ez a nyilvánosság lesz az, ami majd ítél afelett, hogy kinek mennyi pénze van ‑ nem is lehet ítélni egyébként, csak meg kell nézni. Ez egy átlátható, demokratikusan működő jogállamban alapvető követelmény. Ezt maguk szokták a leginkább számonkérni vagy ezt harsogni Brüsszelben is és itt, Magyarországon is. Az pedig, hogy egyébként az ÁSZ-nak van egy hagyományos feladatköre, amelyet ellát, ez nem zárja ki, hogy egyébként ide analóg módon egyéb feladatköröket is rendeljen a jogalkotó.

Elhangzott a képviselő asszony felszólalásában, hogy a közélet befolyásolására való alkalmasság. Én úgy gondolom, hogy a közélet befolyásolására alkalmasság, az egyfajta aktorként való fellépés, az nemcsak egy lehetőség, hanem egyértelmű, hogy ehhez némi alapvető feltételeknek is meg lehet felelni, például be kell nyújtani ezt a beszámolót. Tehát ez nem olyan nagy elvárás, mint például a pártok esetében, ahol látjuk, hogy nyíltan aktorokként lépnek fel, hiszen ez az alapfeladatuk, ehhez rengeteg, nagyon sok kritériumnak kell megfelelniük.

Ehhez képest egyébként a nagyon nagy befolyásolási képességgel rendelkező, ám a civil szférában tevékenykedő és ilyen címszó alatt fellépő szervezeteknek jóval kevesebb kötelezettséget állapított már meg eddig is a jogalkotó, a mostani jogszabály gyakorlatilag elektronikussá teszi az 5 millió mérlegfőösszeg feletti beszámolási kötelezettséget. Egyébként ez egy praktikus követelmény, tudjuk, hogy nagyon sokszor beszkennelt vagy éppen kézzel kitöltött beszámolókról van szó, a megfelelő átláthatóságot egy elektronikus nyomtatványkitöltő programnak a használata talán jobban szolgálja.

Úgyhogy én úgy gondolom, hogy a négy évvel ezelőtti vitát ‑ meg amit én kívülről olvastam meg érzékeltem a nemzetközi sajtóban ‑ idéző végítéletnapi víziókat szerintem hagyjuk el, és ne vizionáljuk a civil szféra ellehetetlenítését, a civil szféra beszűkítését. Szörnyű rémképek hangzottak itt el. Szerintem nézzük meg, hogy akkor is mi történt: néhányan verték a dobot, és nagyon sokan megfeleltek annak a követelménynek, az akkori törvénynek, ami az én személyes véleményem szerint mindenben megfelelt a mostani uniós sztenderdeknek is, sőt még figyelembe vette a Velencei Bizottság véleményét is. Most egy ennél sokkal enyhébb helyzetnek lesznek úgymond az alanyai a civil szervezetek.

Én azt gondolom, hogy nem gondolhatják önök komolyan ezeket a kritikákat. Mint mondták, a civil szervezetek már most is mindennek megfelelnek, szerintem ezért semmitől, de semmitől nem kell tartaniuk. Magyarországon virágzik a civil szféra, továbbra is virágozni fog.

A támogatásuk: hadd mondjam el, képviselő asszony, hogy 2010 óta, nekem van egy olyan adatom, hogy gyakorlatilag megsokszorozódott az állami támogatás mértéke ’10 és ’19 között, ugyanis évi 144 milliárd forintról évi 354 milliárd forintra, azaz több mint két és félszeresére növekedett az állami támogatás, amely a civil szféra felé áramlik.

Tehát én is egy nagyon jó reménnyel vagyok ma gazdagabb, hiszen a Családjogi Civil Munkacsoport több mint kétórás ülésén vettem részt, ahol egyébként a kapcsolati erőszak elleni küzdelemben vannak civil partnereink, 38-an regisztráltak mindenféle gondolatokkal, mindenféle érdek érvényesítésével, és nagyon jól együtt tudunk velük működni. Tehát a kormányzat a jóhiszemű és a valóban eredményeket is elérni kívánó, cselekvésre, tettre kész civileket mindig is partnerüknek tekintette.

Tehát én arra kérem önöket, hogy józanul tekintsenek erre a törvényre, és támogassák, hogy meg tudjunk felelni az Unió elvárásainak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)