Balczó Zoltán (Jobbik)

BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy röviden egy látszólag elvi bevezetéssel kezdjem, azzal, hogy mit jelent egy ilyen salátatörvénynek az értékelése egy ellenzéki képviselő számára, amikor 14, csak részben összefüggő törvényt módosít a beterjesztő, 85 paragrafusban. Nyilván itt egy egységes, végső véleményt kell kialakítani a végszavazásnál.

Miért mondom azt, hogy egy ellenzéki képviselő számára? Azért, mert a kormányoldal jelenleg egy pártszövetség egylistás kormánya, tehát nem koalíciós kormány, és ez azt jelenti, már bocsánat a szóért, hogy mindig az van, amit a kormány „tészen”, tehát a szavazat, az igen garantált. Ez nem szükségszerű egy valódi koalíciós kormánynál. Nyilván én nem akarom a KDNP-t semmiképpen sem megbántani, csak jelzem a tényt, hogy nyilván egy választási listán kerültek be a képviselők, és teljes mellszélességgel mindenben a kormány mögött állnak.

Én ’98-2002 között a Fidesz vezette koalíciós kormánynak voltam ellenzéki képviselője, ahol a koalíciós tagok nagyon sok esetben egy törvény lényegében egyetértettek, de sok részletben olyan vitákra került sor, hogy az a szavazás során is módosult. Ezt csak jelzem, hogy miért mondom azt, hogy jelen esetben ez a nehézség egy ilyen salátatörvény 14 törvényé-nek 85 paragrafusában az ellenzéki képviselők számára jelenik meg, akiknek külön-külön van egy saját elképzelése, miközben egy bizonyos szempontból kényszerűvé vált jövőbeli együttműködés érdekében is igyekszünk közelíteni az álláspontokat. Ennek egy példája volt az előző napirendi vita, ahol bizonyos eltérő kérdésekben már részben közelebb kerültünk egymáshoz.

Én úgy készültem, hogy azért egy négyoldalnyi szöveget írtam, de bevallom őszintén, kicsit az volt mögötte, hogy „Tanár úr, én készültem!”, na, de itt nagyjából ez elhangzott az expozéban, a Fidesz vezérszónoka ‑ nagyon helyesen ‑ közölte, hogy nem kívánja megismételni, ezért csak részben ismételte meg, tehát engedjék meg, hogy én ezért csak néhány területre térjek itt ki.

A bányászatról szóló törvénynél egy kicsit furcsa az, bár nyilván lehet logika benne, hogy két teljesen eltérő kötelezettségről van itt szó, egyrészt a tájrendezés tiltásáról, egy másik esetre vonatkozóan meg a tájrendezés vagy rekultiváció kötelezettségéről. Bennem az a kérdés merült föl, hogy ha jól értelmezem a törvényi kereteket, egy bányavállalkozó a bányászati tevékenység befejezését követően a tájrendezésre, rekultivációra alapesetben kötelezett, és gondolom, ezt végre kell hajtania. Ugyanakkor, abban az esetben, amelyik itt az első változat, hogy a bányászati célú mélyfúrásoknál tájrendezés nélkül meg kell tartani a területet eredeti állapotban, hogy a potenciálisan később megtermelhető ásványi nyersanyagokat szolgáltatni tudja, vagy más típusú felhasználás kapcsán, ezért arra kötelezik: fenntartási-megőrzési kötelezettség. Tehát az merül fel ebben a kérdésben, hogy ha tájrendezéssel lezárja a működését, az egy egyszeri feladat, így meg 10 évig, 20 évig, mennyi ideig kell neki ezt a fenntartási-megőrzési kötelezettséget úgy teljesíteni, hogy egyébként bevétele nincsen? Tehát bennem ez a kérdés merül föl.

Másrészt itt megjelenik egy külön eset. Ha nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokról van szó, ennek gyorsításáról, itt más feltételt, illetve kötelezettséget írhat elő, ami természetesen lehet jogos, de őszinte leszek, hogy azért az elmúlt egy-két évben láttam olyan visszaélést ezzel a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé minősítéssel, hogy egy apró kis csengőcske ilyenkor bennem megszólal, és nem világos, hogy végül mi lesz belőle.

Érdekes kérdés az egyházi-hitéleti tevékenységeket végzők esetében, egy teljesen logikus dolog, hogy ha a vallási közösség tulajdonában van egy lakóépület, egy lakás, és ott egy magánszemély lakik, aki nem folytatott jövedelemszerző tevékenységet, akkor ő háztartásnak minősüljön, és a közműdíjakat ennek megfelelően fizesse. Ez a módosítás teljesen érthető talán. Régebben úgy hívták, nem tudom, van‑e ilyen fogalom, hogy szolgálati lakás, mert az illető egyházi személyt áthelyezik, a lakását elhagyja, a szolgálati lakásba más jön. Ez helyes és támogatandó, egyedül az a kérdés merül föl, hogy ha például egy alapítvány tulajdonában van egy magánszemély által használt lakásingatlan, aki hozzá tartozik, az ő esetében is fennáll ez a lehetőség, vagy ez csak egyházi tulajdon esetében lehetséges.

Az elektronikus hírközlésről szóló törvény módosításánál az szerepel a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok létesítése esetén, hogy ha az ingatlanon már van egy fizikai infrastruktúra, akkor abban az esetben, ha nem jelent további korlátozást az ingatlan használatában ‑ ez az újabb feltétel ‑, akkor erre nem is kell külön engedélyt kérni. Az merül föl bennem, hogy ez nem jelent‑e további korlátozást. Azért ez szubjektív dolog, mert erre az ingatlanra az eddigi infrastruktúra mellé valamit telepíteni fognak. Tehát bennem az merül föl, hogy ez mennyiben nem jelenti a tulajdonnal való jog korlátozását, illetve a törvény esetében, annak alkalmazásában is lehetősége van a tulajdonosnak, ha ő ezt kényszernek érzi, bírósághoz fordulni. Tehát a tulajdonnal való jog korlátozásának a kérdése merül föl.

A villamos energiáról szóló törvény módosítására tételesen nem akarok kitérni, mert valóban, az átalakulásnak az alapja az a technológiai fejlődés, talán forradalom, energetikai forradalom, amely kibontakozott. És így jönnek létre például energiaközösségek; így jön létre az, hogy egy fogyasztó nem feltétlenül fogyasztó, hanem adott esetben termelőnek is minősül. Ezért kellenek az okosmérők, a távlehívható fogyasztásmérők, tehát teljes egészében érthető, hogy az eddigi szabályozást, sőt definíciókat, kategóriákat ki kell egészíteni, ugyanúgy, ahogy villamosenergia-ipari vállalkozásba most már az is odatartozik, ha valaki elektromos töltőberendezést üzemeltet vagy elektromobilitási szolgáltatási tevékenységet végez, tehát erre a változásra nyilvánvalóan szükség volt.

Ugyanúgy jelennek meg az új fogalmak a földgázellátás terén ‑ adatcsere, informatikai rendszer, informatikai szolgáltatás ‑, és a földgázelosztónak nyilván rendelkeznie kell olyan független adatokkal és informatikai rendszerrel, amely a rendszer-üzemeltetővel kompatibilisan tud működni. Ez megint egy érthető dolog, és a XXI. századi változásokat követi.

Most egy kérdésre szeretnék részletesebben kitérni, amit államtitkár úr úgy említett, hogy egy technikai módosítás, és tulajdonképpen annak is nevezhetném. Itt a víziközmű-vezeték adójáról van szó, ahol a jelenleg bekerülő módosított szöveg úgy néz ki, idézem: „A vízi közmű közművezeték-adójának ‑ külön-külön ivóvíz-törzshálózatra és szennyvíz-törzshálózatra vetített ‑ adóalapja a közművezeték nyomvonalának (3) bekezdés szerint korrigált hossza méterben.” Ez azért került ide, mert a jelenleg hatályos törvénybe, amit nagy vitával november végén fogadott el a parlamenti többség, egy olyan bekezdés került be, hadd ne olvassam föl, ami gyakorlatilag a magyar nyelv szabályai szerint normálisan nem fejthető meg, nem értelmezhető.

(16.40)

Persze, tudom azt, hogy hozzá lehet tenni, tudjuk, mi volt a jogalkotó szándéka, de azért hozzák ide, mert valójában egy törvényszövegben valaminek világosan, egyértelműen kell megjelenni.

És hadd emlékeztessek, hogy miről szólt ez a módosítás, miért pikáns ez a téma. Ez a nagy vihart kavart módosítás annak idején a Gazdasági bizottságnak az utolsó pillanatban benyújtott módosítása volt, amelynek a következménye az lett ‑ most nem mondom el a folyamatot végig, de a következmény az, egy példa ‑, hogy a Fővárosi Vízműveket érintően az adó 729 millió forintról 3,2 milliárdra nőtt. Tehát ez az, ami egyébként külön kikért szavazás volt, tehát ez így most önmagában, ha úgy vesszük, újra idekerül a parlament elé.

Annyit azért hadd tegyek hozzá, hogy sajnos azt kell mondanom, hogy ennek a szabályozásnak az ide-oda módosítása vagy az eredetinek az elfogadása sem igazán megoldás, mert pont ennek a módosító indítványnak a kapcsán került sor a szakmai szövetségnek, a Magyar Víziközmű Szövetségnek a megkérdezésére, illetve levelet írt a döntéshozóknak, és ő azt mondta, hogy jelen helyzetben csak az adhat megoldást, ha a teljes víziközmű-ágazat mentesül a közműadó megfizetése alól, akár oly módon, hogy a befizetendő adót ellenőrzött módon kizárólag működtetési költségekre visszaforgathatják a szolgáltatók, és béremelésre, karbantartásra, felújításokra, pótlásokra fordítják. Tehát erre most azért tértem ki, mert valójában, ha ad absurdum az Országgyűlés ezt a külön pontot nem fogadná el, annak az lenne a következménye, hogy a magyar nyelv szabályai szerint nem értelmezhető törvény van. Ha akkor visszamegyünk az eredetihez, ezek szerint sajnos ebben a helyzetben a víziközmű-szolgáltatók számára ez sem jelentene igazi megoldást, de talán azért érdemes volt erre kitérnem.

És a Paksi Atomerőműnél ‑ ami nyilvánvalóan sok szempontból érthető, hogy nagyon érzékeny terület ‑ hadd idézzem: „a kapacitásának fenntartásával kapcsolatos beruházásról szóló, úgynevezett projekttörvény”, ebben van egy hangsúlyos rendelkezés a szerződéskötésre vonatkozóan. Eszerint kizárólag olyan gazdálkodó szervezettel lehet szerződést kötni, amelyik rendelkezik a minősített adat védelméről szóló törvény szerinti telephelybiztonsági tanúsítvánnyal.

Ezt követően, a projekttörvény elfogadását követően kerül bevezetésre az úgynevezett vállalkozói jegyzék. Ez a biztonsági követelményeknek megfelelő gazdasági szereplőknek egy listája, amit az Alkotmányvédelmi Hivatal vezet. A jegyzékre a már jelenleg telephelybiztonsági tanúsítvánnyal rendelkező gazdasági szereplők automatikusan felkerülnek, és a beruházásban való részvételnek az a feltétele, hogy kötelezően ezen a jegyzéken rajta legyen. Így bennem, őszintén, fölmerült az a kérdés, hogy itt nincs‑e arról szó, hogy a későbbiekben vállalkozóként, alvállalkozóként részt vevők körét ezzel akarják szűkíteni. Ugyanakkor azért megmondom, hogy valószínűleg ez nincs így, mert van egy fontos kiegészítés a szövegben ‑ aki esetleg erre felfigyelt ‑, mely szerint lehetőség van, hogy a telephelybiztonsági tanúsítvánnyal nem rendelkező gazdasági szereplők is kérjék felvételüket, és ez esetben az Alkotmányvédelmi Hivatal lefolytatja a kérelmező cég és személy ellenőrzését. Bízzunk benne, hogy ez egy korrekt és objektív folyamat lesz, és nem így akarják esetleg szűkíteni a lehetőséget kapók körét.

Tehát ezzel a meglehetősen katyvasz törvénnyel kapcsolatban ezeket az észrevételeket tudtam tenni, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)