Stummer János (Jobbik)

STUMMER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor a magyar kormány, ez a drágalátos kormány bejön ebbe a terembe, akkor a kormány tagjai előszeretettel veregetik meg egymás vállát, hogy milyen fantasztikus munkát végeznek a nemzet érdekében. Alig győzik egymást dicsérni a miniszter és az államtitkár urak ott elöl, azokban a piros fotelekben, hogy milyen remekül kezelik azt a válságot, ami az utóbbi egy évben kitört itt Magyarországon. Amikor így tesznek, és szót kérnek, és ezt a kis csíptetős mikrofont ideteszik a hajtókájukra, akkor olyan színészi alakításokat nyújtanak, hogy szegény Gobbi Hilda és a többi megboldogult szí-nészóriás is valószínűleg a tíz ujját megnyalná utána, hogy hogyan hazudoznak itt az ország jelenlegi állapotát illetően.

Amikor szót kérnek ezek az urak, a kormány tagjai vagy a kormánypárti képviselők, akkor rendszerint arról beszélnek, hogy az utóbbi 10-11 évben hogyan lőttek ki Magyarországon a bérek, hogy már csak néhány év, és utol fogjuk érni a nyugat-európai, az ausztriai életszínvonalat, és hogy az egész Európai Unióban és az egész európai kontinensen talán Magyarországon a legjobb az egészségügyi ellátások színvonala. Csakhogy szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy ez nem a drágalátos kormányunknak köszönhető, hanem azoknak a nagyszerű embereknek, akik az orvosi rendelőkben és a kórházakban végzik el mindennap a maguk nemzetmentő szolgálatát.

De az összes hazugságuk közül mégiscsak a legalávalóbb az, amikor kiállnak az államtitkár és miniszter urak, vagy kiáll maga Orbán Viktor, és azt mondja, hogy a magyar kormány az utóbbi 10 évben felszámolta Magyarországon a szegénységet; amikor azt állítják, hogy nincsen Magyarországon már gyermek, aki ne kapna minden áldott nap megfelelő mennyiségű és minőségű egészséges élelmiszert; amikor azt hazudják, hogy nincsen olyan bérből és fizetésből élő magyar ember, akinek gondot okozna, hogy a hónap végén miből fog kenyeret tenni a család asztalára, vagy amikor azt hazudják, hogy nincs olyan beteg már ma Magyarországon, aki ne kapna megfelelő időben és helyen egészségügyi ellátást, olyat, ami a betegsége alapján járna neki.

Most az a helyzet, hogy ha a kormánypárti képviselőket vagy a kormány tagjait érdekelné az, hogy az ő álomvilágukhoz képest mi is a helyzet valójában Magyarországon, akkor én nagyon szívesen elhívom őket Békés megyébe, hogy nézzenek szét ott is, hogy a mi Békés megyei valóságunk milyen, és mennyire távol áll az őáltaluk elképzelt, a propagandamédiában hangoztatott álomvilágtól.

Nagyon szívesen bemutatom nekik azt a családot, ahol mind a két szülő három műszakban dolgozik egy békéscsabai gyárban, nem herdálják el a pénzt, 30 éve dolgoznak, és mégsem haladnak egyről a kettőre, ugyanis minimálbérből nem lehet egyről a kettőre haladni.

Nagyon szívesen megmutatom ezeknek a kormánypárti képviselőknek azt a kondorosi idős bácsit, aki 40 évvel ezelőtt építette fel a házát, de nincs annyi pénze, hogy befoltozza a tetőt, nincsen tíz cserépre pénze, hogy ne ázzon be a feje fölött a ház.

Nagyon szívesen megmutatom önöknek azt a családot, szintén Békés megyében élnek, akik minden hónapban azzal a dilemmával küzdenek, hogy a gyerek cukorbetegségét kezeljék, arra vegyenek gyógyszert, a szülők egyenek tisztességesen, vagy a hitelt vagy a rezsiszámlákat fizessék be. Ez a dilemmájuk!

Vagy azt az anyát, aki a legnagyobb anyai fájdalommal kell hogy a szemébe nézzen a saját gyerekének, és amikor ránéz a saját fiára, akkor szíve szerint azt mondaná neki, hogy fiam, ha jobb életet akarsz, mint amilyet én éltem, akkor menj el innen Nyugatra, menj Nyugat-Magyarországra, menj Nyugat-Európába, mert ha itt maradsz, akkor ugyanazt a kínkeserves életet fogod élni, mint amit én éltem.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én azt gondolom, hogy az önök álomvilágának törvényszerűen vége kell hogy szakadjon 2022 tavaszán, és mi mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ez így is legyen. Én nagyon sokat beszélek azokkal a békési emberekkel, akik velem együtt hiszik azt, hogy ennek a lassan 12 éve húzódó rémálomnak vége lesz, és együtt hisszük azt ezekkel az emberekkel, hogy ugyanolyan elsőrendű polgára az is ennek a hazának, aki a Tiszától keletre született. Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki padsorokból.)