Bencsik János (független)

BENCSIK JÁNOS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A CEU egyetem kitessékelése és a Fudan Egyetem behívása kapcsán nagyon csábító, hogy kettős mércéről értekezzünk, vagy megvitassuk, hogy milyen vélt vagy valós nemzetbiztonsági kockázatok lehetnek, esetleg a Fidesz szavakban megnyilvánuló antikommunizmusát firtassuk egy olyan egyetem kapcsán, amelyik bevallottan ilyen eszméknek az oktatását is számontartja és vállalja. De én azt gondolom mindezekkel együtt, hogy ez egy tévút, mármint tévútnak tartom, hogy ideológiai természeténél fogva akarjuk megragadni ezt a problémát.

A Fudan Egyetemmel legkevésbé sem az a probléma, hogy milyen ideológiai oktatás fog ott zajlani, az eladósodás a legnagyobb probléma, és erről nagyon-nagyon keveset beszéltünk a probléma nagyságához képest. Én nem gondolom azt, hogy egy Budapest lenne Közép-Európa új kínai kommunista kémelitképzője, vagy ahogy Arató képviselőtársam fogalmazott, hogy itt hídfőállás lenne Budapest. Én azt gondolom viszont sokkal inkább problémának, hogy megint és ismét sok száz milliárdos kölcsönbe verjük magunkat, és ez nagyon-nagyon jól illik abba a sorba, amelyik megkezdődött a Budapest-Belgrád vasútvonallal, Paks II.-vel és most. És ezekkel nem az a legnagyobb baj, hogy Kína meg Oroszország felé eladósodik az ország, hanem hogy egyáltalán külföldi ország felé adósodik el, és ez az igazi probléma, és az, hogy nem önöknek kell majd ezt a felvett hitelt visszafizetni, hanem nekünk, meg az adófizető állampolgároknak, valakinek majd, lehet, hogy akkor, amikor önök nem is kormányoznak majd. Eljön az az idő, hogy kamatostul vissza kell fizetni ezeket a hiteleket.

Amikor fideszes szavazópolgárokkal beszélgetek, vitatkozom, rendre felmerül az az érv önök kapcsán, a legújabb, vállalhatatlan és általában a közpénzt kreatívan értelmező javaslatokkal kapcsolatban, hogy jól van, jól van, jól van, lopnak, de legalább a magyarok lopnak, legalább a Mészáros Lőrinc nem viszi külföldre a pénzt, hanem az itt marad. Jó, hát, ezek is lopnak, loptak az előzőek, meg minden politikus lop, de legalább itt a magyar vállalkozók gazdagodnak ebből, meg legalább Mészáros Lőrinc kifizeti a munkavállalóit. Az már egy érdekes kérdés, hogy a magyarok gazdagodnak, az jó esetben nem 5-6 családot jelent, hanem több magyart, de mégis mindig az ultima ratio, a legfőbb érv az, hogy ha esetleg egy olyan beruházás is van az országban, amelynek az értelme vagy a hosszú távú hasznosulása megkérdőjelezhető, legalább el tudják mondani, hogy ez a pénz nem hagyja el az országhatárokat ‑ most az offshore cégekről ne beszéljünk! ‑, de itt, ebben az esetben még erről sincs szó!

Itt Magyarország azért vesz fel hitelt Kínától, hogy egy kínai cég egy kínai egyetemet kínai munkásokkal, kínai munkaerővel megépítsen. Ezért fizetünk, ezért fogunk mi és a következő generációk is vélhetően vaskosan befizetni a saját adónkból ilyen célokra. 540 milliárd forintról beszélünk most a Fudan Egyetem esetében. Érdemes elgondolkodni azon, ha ezt a pénzt, mondjuk, a felsőoktatásban dolgozók béremelésére költenénk, annak mennyivel jobb helye lenne.

(22.20)

Tudják önök, hogy mennyit keres egy pályakezdő egyetemi tanársegéd, aki hosszú-hosszú évek tanulmányai és kutatómunkája után tanári pályára áll? Vagy olvassák és tisztában vannak azzal, hogy minden előrejelzés szerint, hogyha minden így alakul, ha a tanári pályának a megbecsültsége ilyen alacsony marad, 10-15 év múlva nem lesz kémia-, fizika- meg biológiatanár az általános és a középiskolákban?

Mennyivel jobb lenne ezt a pénzt nem vasba meg betonba önteni bele, ráadásul olyan vasba meg betonba, ami nem is magyar munkásoknak, magyar vállalkozóknak fog profitot hajtani, mennyivel jobb lenne ezt az emberi erőforrásba belefektetni! Mert talán az lenne a cél, gondolom én ‑ és elvileg ebben nincs is a szavak szintjén vita közöttünk, csak a tettekben van itt is, a tetten érhető tettekben van vita ‑, hogy talán az lenne a cél, hogy egy idő után hazacsábítsuk a Karikó Katalin-kaliberű tudósokat Magyarországra, vagy megakadályozzuk azt, hogy a jövő Karikó Katalinjainak ne kelljen elhagyniuk az országot, mert mondjuk, a tudásukat és a szorgalmukat és a tehetségüket itthon is tudják kamatoztatni, és nem kell szembenézniük azzal az óriási kihívással, hogy ha itthon maradnak, akkor a befektetett tudásuknak, energiájuknak csak a töredékét kapják meg pénzben, társadalmi elismertségben, előrejutásban, mint amit megkapnak Nyugat-Európában vagy a tengerentúl. Ez lenne a cél, nem? Meg hogy minél több magyar felsőoktatási ‑ magyar felsőoktatási! ‑ intézmény be tudjon kerülni a topegyetemek közé a világban.

Nekem önmagában azzal, hogy akár a CEU, akár a Fudan, akár bármelyik másik külföldi egyetem Magyarországon ad képzést, állít ki diplomát, épít fel campust, akkreditálja magát, semmilyen problémám nincs egészen addig, amíg ezekre a külföldi egyetemekre nem magyar adófizetői pénzt, nem aránytalan mennyiségű magyar adófizetői pénzt fordítunk erre. Ez az igazi probléma, és azt szeretném, ha az államtitkár úr vagy valaki adna nekem erre egy világos választ, hogy készült‑e olyan számítás, hogy ez az irgalmatlan összeg, amit most vasba és betonba öntünk ‑ én értem, hogy a Fudan egy magasan jegyzett, nemzetközileg magasan jegyzett egyetem ‑, hogy fog hasznosulni a kiművelt magyar emberfők sokaságában, hogyan fog hasznosulni ez a magyarországi egyetemeknek, a magyarországi felsőoktatási intézményeknek a javára. Mert azt látom, hogy Orbán Viktor bejelentett 1500 milliárd forintot, és nem látjuk azt, hogy ezt mikor tudná kamatoztatni, használni a magyar felsőoktatás.

Én azt gondolom, és szerintem nem vagyok egyedül, amikor azt mondom a Polgári Válasz mozgalom képviselői nevében, hogy a megbecsült tudás és a szorgalom, az itt tanuló, tanulmányait végző egyetemistáknak és az itt oktató előadóknak, kutatóknak, tanároknak a tudása és a szorgalma a legfontosabb. Mert nagyon fontos az épület, de még fontosabbak azok az emberek, akik ott tanulnak és ott előadnak.

A 2020-as években a semmiből bukkannak fel és nőnek ki a szemünk láttára startup cégek, innovatív vállalkozások, és e téren biztos, hogy Kínától is sokat lehet tanulni, de úgy érzem, hogy ez nem fogja megoldani a mi problémáinkat. Ha nem tudunk a saját erőből a saját emberi erőforrásokba invesztálni, a saját kutatóinkra, a saját tanárainkra, a saját jövőbeli, mostani tanárképzést végző egyetemistáinkra invesztálni, akkor nem fogunk messzire jutni. Ez lenne a nemzeti érdek, ez lenne a nemzeti minimum, erre kérem önöket, azt kérem, hogy lássák be azt, hogy amin most vannak, az ebből a szempontból egy tévút, és kérem önöket, kérem a kormányt, hogy minden egyes fejlesztést, amit jelenleg külföldi egyetemekbe invesztál, fektet a magyar állam, invesztálja ugyanezt ugyanekkora elánnal és sebességgel a magyar hallgatókba, a magyar tanárokba és a magyar kutatókba. Köszönöm szépen.