Schanda Tamás János

SCHANDA TAMÁS JÁNOS innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány dologra reagáljak, ami elhangzott a vitában, még akkor is, ha azt gondolom, hogy egy sokkal komolyabb és fontosabb ügyről van szó, mint amilyen kérdések előkerültek itt a vita során, és amilyen méltatlan mondatok elhangoztak. De fontos, hogy ezeket a mondatokat se hagyjuk a levegőben, ezek se maradjanak ott közöttünk, ezért ezekre a mondatokra is kénytelen leszek reagálni, még akkor is, ha azt gondolom, hogy a közalapítvány tevékenysége, azoknak az áldozatoknak az emléke, akikért és akikről szól az alapítvány, többek között azoknak a hősöknek az emléke többet érdemelt volna annál (Arató Gergely közbeszól.), mint amit egyes képviselők megfogalmaztak. (Dr. Varga-Damm Andrea: Hősökről szó se volt!)

Tisztelt Országgyűlés! Itt mindenfajta furcsa mondatok hangoztak már el az első vezérszónoki felszólalás alatt is Ander képviselő úrtól, akiről pedig korábban azt gondoltam, hogy a Jobbik egyik utolsó nemzeti politikusa, de ő is inkább a közalapítvány és a jogszabály ellen beszélt. Nem érti annak a fontosságát, vagy nem akarja érteni annak a fontosságát, hogy miért szükséges ennek az intézménynek a stabilitást és a biztonságot megadni (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.), miért szükséges egy olyan modellt kialakítani… Képviselő asszony, én végighallgattam önt, még akkor is, ha nehezemre esett. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.) Ha egy picivel halkabban kiabál, akkor megpróbálok válaszolni majd az ön hozzászólására is (Nacsa Lőrinc: Így van!), ha nem, akkor is válaszolni fogok, nem fogja tudni igazi komcsi tempóban belém fojtani a szót. (Dr. Varga-Damm Andrea: Kommunisták önök és nem én!)

Tisztelt Országgyűlés! (Dr. Varga-Damm Andrea: Aki kommunistákkal szövetkezik, az kommunista!) Visszatérve az Ander képviselő úr által felvetettekre, azt gondolom, újra el kell mondanunk és újra meg kell erősíteni azt, hogy álságosak mindazok a vádak, amelyek az új szemléletű és az új működési gyakorlattal rendelkező vagyonkezelő alapítványokhoz kapcsolódnak. Ezek álságos megjegyzések még a Jobbik részéről is, hiszen a képviselő úr úgy fogalmazott, ha pontosan idézem, hogy itt a haveroknak történik valami átjátszás.

Egyrészt azt gondolom, tisztelt képviselő úr, hogy méltatlan ez a mondat az ön ezt megelőző szavaihoz, másrészt pedig önnek is pontosan értenie kell, és mindenkinek meg kell értenie, hogy itt a vagyonelemek, amelyek valóban az alapítvány tulajdonába kerülnek, nem válnak magánvagyonná, azok nem privatizálásra kerülnek, mint ahogyan aztán később az egyébként privatizálási szakértő szocialista és DK-s képviselők megfogalmazták ‑ nem erről van szó. Ez egy közfeladattal terhelt vagyonjuttatás, amely vagyont semmi másra ‑ semmi másra! ‑ semmilyen körülmények között nem lehet felhasználni, mint a törvényben rögzített közcélra. Ez legyen világos és egyértelmű! Márpedig itt világosan és egyértelműen meghatározzuk, hogy mi az a közcél, aminek a teljesüléséért dolgozik az alapítvány, mi az a közfeladat, amit neki el kell végeznie, aminek az érdekében kapja meg ezeket a vagyonelemeket, hogy ezt a munkát függetlenül, stabilan és biztonságban tudja végezni.

Tisztelt Országgyűlés! Itt felmerültek a későbbiek során mindenfajta ízlésbeli kérdések is egyes könyvek kapcsán, talán még Ander képviselő úr hozta fel. Én azért azt szeretném megjegyezni, hogy a XXI. Század Intézet egy vállaltan konzervatív társadalomtudományi intézet, egy olyan intézet, amelyre nagy szükség volt, és amelynek a munkássága mind Magyarországon, mind pedig Közép-Európában, Európában kiemelkedő színvonalú.

(19.40)

És ugyan sokan vágynak arra, hogy kisajátíthassák a történelem értelmezését, de fontos az, hogy itt is mindenkinek meglegyen a lehetősége, hogy szabadon végezhesse a saját kutatómunkáját, és legyen meg annak a terepe is, hogy azok a kiadványok, amelyeket például a XXI. Század Intézet kiad, megjelenhessenek.

És méltatlannak gondolom, különösen egy magát időnként még nemzetinek gondoló képviselő részéről, hogy ezeket a kiadványokat támadja, azokat a nemzeti, szuverenista, konzervatív kiadványokat, amelyek bizony nagyban hozzájárulnak a magyarországi közgondolkodás fejlődéséhez. Nagy szükség van ezekre a kiadványokra, nagy szükség van arra, hogy magyarul is olvashatók legyenek olyan művek, amelyek korábban nem voltak olvashatók, és éppen ezért, azt hiszem, hálásak lehetünk az intézetnek, és csak azt tudjuk kérni tőle ‑ erről is szól ez a jogszabály ‑, hogy továbbra is folytassák ezt a munkát.

Nacsa képviselő úr nagyon sok mindenre reagált, amire én is reagálni szerettem volna, ezeket igyekszem nem megismételni, de azért egy dolgot muszáj kihangosítani. Már csak azért is, mert ha már engem ért az a megtiszteltetés, hogy én állhatok itt, akkor azt mondhatom, hogy a nemzedékemnek az egyik legfontosabb politikai élménye az egy nagyon súlyos nap, nagyon súlyos napok. Azok a napok, amelyekről Arató képviselő úr megpróbált elfeledkezni; azok a napok, az a nap, az ’56-os forradalom 50. évfordulója október 23-án… (Arató Gergely: Kifütyültétek Kosáry Domokost, az a nap!), az a nap, tisztelt képviselő úr, amikor önök azzal ünnepelték ’56. október 23-a 50. évfordulóját… (Arató Gergely: Nagyon bánom, hogy már nem tudok válaszolni! ‑ Nacsa Lőrinc: Nekem sem válaszolt!), tisztelt képviselő úr, hogy véresre vertek embereket Budapesten, hogy megkergettek anyákat, megkergettek fiatalokat, megkergettek nőket, megkergették az én édesanyámat is, megkergették Budapest utcáján (Arató Gergely közbeszól.), és kilőtték emberek szemét. Idáig süllyedtek, tisztelt képviselő úr! (Nacsa Lőrinc: Bizony!) Idáig süllyedtek, hogy ’56-nak az 50. évfordulóját azzal ünnepelték, hogy embereket vertek, és szemeket lövettek ki. (Nacsa Lőrinc: Így van!) Ez az, amit soha nem fogunk önöknek elfelejteni. Ez az, ami egyébként meghatározza (Arató Gergely: Én sem, hogy tönkretették ’56 emlékét!) egy nemzedék élményét önökkel kapcsolatban.

Tisztelt Képviselő Úr! Éppen ezért van annak kulcsfontosságú jelentősége, hogy a közalapítvány szervezésében a 60. évfordulót sikerült méltósággal megünnepelni. Tisztelt Képviselő Úr! Lehet, hogy önöknek ez fáj, fájjon is, szégyelljék magukat érte (Arató Gergely: Ti fogjátok szégyellni magatokat!), soha nem fogjuk önöknek megbocsátani azt… (Arató Gergely: Úgyis kiderül az igazság előbb-utóbb, és majd te szégyelled magad!), tisztelt képviselő úr, soha nem fogjuk önöknek megbocsátani azt, amit ’56 kapcsán tettek.

Engedjék meg, hogy arra is reagáljak, amit Kunhalmi Ágnes képviselő asszony mondott, mert azért itt is nagyon-nagyon sok minden elhangzott, ami válaszra érdemes. Egyrészt, azt gondolom, hogy nekünk a nemzeti-polgári oldalon nem kell bizonygatnunk azt, hogy antikommunisták vagyunk, sem a Kereszténydemokrata Néppártnak, sem a Fidesznek nem kell bizonygatnunk. (Arató Gergely: Mást sem bizonygattok állandóan!)

Azt viszont méltatlannak és felháborítónak tartom, hogy a Magyar Szocialista Párt elnöke föláll az Országgyűlésben, és egyébként demokráciából meg a demokrácia fogalmából próbál bennünket kioktatni. Az a párt, amelyet ő vezet, az MSZMP utódpártja; felháborító, hogy ezek után nem elnézést kér ennek a törvényjavaslatnak a vitájában, nem megköveti az áldozatokat, hanem egyébként megpróbál bennünket a nemzeti oldalon kioktatni demokráciából.

Azt is méltatlannak gondolom és egyszerűen érthetetlen dolognak, hogy az első dolog, ami eszébe jut erről a kérdésről, hogy veszünk‑e Kínából vakcinát vagy nem. (Nacsa Lőrinc: Igen! Szégyen!) Még mindig ott tartanak, hogy azt gondolják, helytelen döntés volt Kínából vakcinákat vásárolni (Arató Gergely: Az ellenkezőjét mondta a képviselő úr! ‑ Nacsa Lőrinc: Ezt mondta Varju László!), és ezzel több ezer ember életét megmenteni Magyarországon. Én ezt méltatlannak és felháborítónak tartom.

Az pedig már csak egy apró szakmai pontosítás, mert fontos, hogy ezekre is reagáljunk, hogy pontosan azért kap vagyont az alapítvány, hogy a közfeladatát el tudja látni. És pont ennek a modellnek az a nagyszerűsége, az az újdonsága, hogy ezzel a vagyonnal a közfeladat érdekében gazdálkodhat. Ez helyes is, azt gondoljuk, hogy helyes, ha egyébként ezzel a vagyonnal gazdálkodni lehet, ameddig kizárólag a közfeladat elvégzésére lehet felhasználni. Ez egy nagy lehetőség az alapítványnak és egy nagy lehetőség mindazoknak, akik fontosnak tartják az alapítvány munkáját.

Azt pedig egészen furcsának tartom és méltatlannak a törvényjavaslat vitájához, és ezzel fejezném be Kunhalmi képviselő asszonynak a reagálásomat, hogy az alapítvány munkáját megpróbálja a most éppen Politikatörténeti Intézetnek hívott, de valójában párttörténeti intézet munkájával összehasonlítani. Szégyen ez a hasonlat, és jól mutatja, hogy mit is gondolnak önök a baloldalon.

Arató képviselő úr is sok mindenről beszélt (Nacsa Lőrinc: Csak az igazságról nem.), csak nehéz higgadtan és nyugodtan válaszolni rá. (Arató Gergely: Eddig sem sikerült, ne tartóztasd meg magad!) Egyrészt már-már szórakoztató kategória is lehetne, amikor ön lopásról beszél, vagy önök ott a Gyurcsány-pártban lopásról beszélnek meg az ellopott dolgok visszaszolgáltatásáról.

Kezdhetik valóban az Apró-villával, és lehetne hosszasan végigmenni, itt Nacsa képviselő úr sok mindent felsorolt. De az egészen szégyenletes, hogy amiben ön személyesen részt vett, katasztrofális kormányzás, ahol kiprivatizálták a magyar állami cégeknek egy jelentős részét, több száz céget adtak el, száz- és ezermilliárdos vagyont tüntettek el, használtak el, és utána pedig romokban hagyták az országot (Arató Gergely: Hát, hogyne! ‑ Nacsa Lőrinc: Még azt is tagadod?), ezek után azt a kormányt van bátorsága számonkérni, amelyik a nemzeti vagyont (Arató Gergely: Te az én bátorságomtól ne féljél, az van bőven!) nem eladta, nem elprivatizálta, hanem növelte (Arató Gergely: Persze!), jelentősen növelte a nemzeti vagyont, visszaszerezte sok esetben azt is, amit önök kijátszottak a haverjaiknak meg kijátszottak a külföldi gazdáiknak. (Arató Gergely közbeszól.) Képviselő úr, egészen elképesztő, hogy ezek után ilyen szavakat van bátorsága az Országgyűlésben használni.

Ritter képviselő úr észrevételeit köszönjük, fontos megjegyzések voltak ezek, és bízom benne, hogy a törvény elfogadásának folyamatában lesz lehetőségünk még erről mély szakmai egyeztetéseket folytatni.

Ugyanakkor arra is fontos felhívnom a figyelmet, hogy egyébként a közalapítvány munkája során például jelentős kiállítást és konferenciát rendezett a sváb kitelepítésekről, fontos emlékezetpolitikai tevékenységet folytat ezen a területen is.

(19.50)

Az a helyzet, hogy Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak csak néhány mondatot mondanék. Egyrészt büszkén vállalom az általam elmondott beszéd minden pontját, minden mondatát és minden szavát. Arra is büszke vagyok, hogy önnel ellentétben ezt nem a Wikipédiáról szedtem. Az a helyzet, hogy szomorúnak gondolom azt, hogy a képviselő asszony egy szuverenista, a nemzeti érdeket, a nemzeti értékeket, a nemzeti gondolatot figyelembe vevő, egy szabadságpárti hagyományokat tisztelő intézetet, közalapítványt támad és vádol történelemhamisítással és sok minden mással. Egészen elképesztő mondatokat kellett hallanunk képviselő asszonytól, hiszen egy olyan intézményről van szó, amely gyakorlatilag unikális módon tartja ezeket az értékeket fontosnak, és jeleníti meg a közgondolkodásban, ezért is kell rá különösen büszkének lennünk, és ezért méltatlan és egészen alattomos az a támadás, amit a képviselő asszony akár Schmidt Máriával szemben megfogalmazott. A könyökéig nem ér fel képviselő asszony felkészültsége, tudása főigazgató asszonyéhoz képest. Egészen elképesztő, hogy azon évtizedes munka után, amit a főigazgató asszony elvégzett, és amilyen eredményeket elért az alapítvány és az általa működtetett intézményrendszer, azok után ilyen mondatok hangozhatnak el.

Bencsik képviselő úr felszólalása kapcsán én azt örömmel hallottam, hogy ő is fontosnak gondolja ezeknek a gondolatoknak a megjelenését. Azt is gondolom, hogy mi az alapítvány kapcsán sok mindenben egyetérthetünk, már minthogy valóban fontos kutatások és szemléletváltozás történt 2010 után. Azt pedig szomorúan tapasztaltam, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitáját is kihasználja olyan kérdések behozatalára, aminek semmi köze ehhez a törvényjavaslathoz, csak azért, hogy a bírálat hangján is beszélhessen; ez minden, csak nem polgári, és minden, csak nem nemzeti hozzáállás. (Nacsa Lőrinc: Úgy van!)

Azt remélem, hogy minden feldobott labdára, minden kimondott mondatra sikerült választ adnom. Nem maradt más feladatom, mint hogy arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy szavazatával támogassa majd a benyújtott törvényjavaslatot, hiszen egy fontos nemzetstratégiai célt szolgálunk. Köszönöm elnök úr megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypárti padsorokban.)