Dr. Varga-Damm Andrea (független)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem jelentkeztem be előre ehhez a törvényjavaslathoz, mert azt gondoltam vagy azt vártam, hogy egy szerény, szűken a javaslatra koncentráló expozét kell hallgatnunk, majd Schanda államtitkár úr ‑ vélhetően nem ő írta a beszédét (Schanda Tamás János: Miért? - Arató Gergely: Simán kitelik tőle egy ilyen! Ne becsülje le a képviselő asszony…) ‑ Schmidt Máriát éljenző és imádó előadást tett. Én azt vártam, hogy egyszer csak, ahogy a pulpituson áll, majd valahogy a plafonról egy molinón legördül Schmidt Mária egész alakos fényképe, mert már csak az hiányzott ehhez az előadáshoz.

Igen, igaza van Nacsa Lőrinc képviselőtársamnak, amikor én is legelőször a Terror Háza Múzeumba látogattam, engem is lenyűgözött a kiállítás minősége, én is azt gondoltam, hogy valóban, ezt mindenkinek látnia kell, és azt reméltem, hogy mindazok az emberek, akik a rendszerváltásnak valójában csak a haszonélvezői voltak, inkább áldozatot hoznak nemzetünkért, semmint kifizetőhelyet működtessenek múzeum címén.

Aztán, amikor haladt előre az idő, és történészek elemezték a kiállítás anyagát, akkor kiderült, hogy köztörvényes gyilkosok áldozatokként vannak például az áldozatok falán feltüntetve, és sajnos tele van a múzeum történelemhamisítással, valótlan állításokkal különböző időszakból származó különböző emberekről; merthogy a történethez ez is hozzátartozik.

Az egyetlen igazán hiteles hely valóban ebben a múzeumban az átöltözőszoba, amelyet nagyon gyakran politikai beszédeimben is szoktam jellemezni, ahogy a nácikból kommunisták lettek, de ne felejtsük el, a történelem mindig ismétli magát, és ez az öltözőszoba, ez az önök padsoraiban is igen gyakran alkalmazható lenne, csak önök lehet, hogy ilyen kis fülkékben tették mindezt.

Számomra azért is nagyon fontos ez a téma és ez a kérdés, mert az én családomat tényleg tönkretették a kommunisták; az én családomtól mindent, az összes erőforrását elvették, ezáltal nekem kötelességem a nagyszüleim emlékére és a nagyszüleim emlékének megőrzése és méltó továbbvitele érdekében, hogy tiltakozzak mindazok ellen, akik saját magukat előadják mint a demokrácia hívei, mint a nagy demokratikus átalakulás fegyverhordozói, és úgy adják magukat elő mint hiteles emberek.

A rendszerváltás hajnalán boldogan, ifjú jogászként én magam is szaladtam a Kossuth térre ‑ bár nem értettem, miért Szűrös Mátyás van az erkélyen, tehát már ott megbicsaklott a dolog ‑, és amikor végignézhettem azt, hogy az állam vagyonát, a nemzet közös vagyonát semmirekellő, volt kommunisták hogyan privatizálják ki saját maguknak, akkor nagyon azt láttam, hogy ez a rendszerváltás nem az, amit mi vágytunk, és ennek a rendszerváltásnak és az állami vagyon kisíbolásának egyébként sokak között a Schmidt család is haszonélvezője, mindannyian tudjuk. A milliárdos asszonyt nem nagyon láttuk a saját milliárdjaiból a nemzet közös emlékezetére költeni, sokkal inkább nem átlátható elszámolásokról szól évről évre minden egyes híradás.

Aztán nézzük meg a 2019-es „30 éve szabadon” című kiállítást, amiről döbbenettel tudósítottak történészek és a sajtó, hogy miként hamisították meg a kiállított tablókon az eseményeket: a ’88-as fotókat ’89-esnek előadva, narancsszínűre festve a fekete-fehér fotókat a rendszerváltás hajnaláról; Orbán Viktort úgy előadva, hogy ő zavarta ki az oroszokat Magyarországról, holott mindannyian tudjuk, hogy a kivonulás már akkor bőségesen zajlott; és tulajdonképpen egy fideszes propagandagépezetté vált ennek a rendkívül fontos témának az emlékezete.

Aki előadja magát Magyarországon a kommunisták bűneinek feltárójaként, közben pedig akár egy mondattal vagy egy kiállítási tablóval meghamisítja ezt a történelmi időszakot, az meggyalázza azokat az embereket és azoknak az embereknek az emlékét, akik valóban áldozatai voltak a kommunistáknak.

Az én nagyszüleim nagyon röviddel a rendszerváltás után már azt mondták nekem: kislányom, ezek ugyanazok. A falujukban a kommunistából lett hirtelen demokrata, az ő falujukban a vb-titkár határozhatja meg még a mai napig is a falu életének fontos kérdéseit, mert nem történt meg a valódi rendszerváltás. Ha megtörtént volna, azok az emberek, akik a kommunista rendszer fenntartói voltak, és akik aztán haszonélvezői lettek a nemzet vagyonának kisíbolásából a nemzet közös erőforrásainak, azoknak semmi, de semmi joga semmiféle köztisztségre, semmi joga semmifajta nemzeti megbecsülésre. Azoknak van ehhez joga, akik valóban önzetlenül, hitelesen és a valóság feltárása érdekében és valóságosan mutatják be azt a rendszert.

De azt nem fogom eltűrni, hogy a jövő nemzedékeknek úgy mutassák be ezt az időszakot, hogy hamisítják, és a jövő nemzedéket is félrevezetik, és azt próbálják elhitetni a fiatal nemzedékkel, hogy a maguk soraiban mindenki a demokrácia őrzője, és mindenki azért tett, hogy demokratikus rendszerek jöhessenek létre, holott tömegesen vannak önök között is haszonélvezői a rendszerváltásnak, és nem az őrzői a demokratikus elveknek! Köszönöm szépen. (Bencsik János tapsol.)