Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Erős a kísértés, hogy itt Nacsa képviselő úr meg államtitkár úr, meg Vinnai képviselő úr stílusában itt holmi ideológiai kirohanást intézzek, és helyre tegyem az önök durva és gyalázatos hazugságait, de azt hiszem, hogy a téma maga több szempontból sem engedi ezt meg. Az egyik az, és először erről szeretnék beszélni, hogy mégiscsak lássuk, hogy itt miről van szó. Hát, arról, hogy újabb fideszes kiskirály kapja meg a maga hűbérbirtokát. Kicsit aggódtunk is már, hogy mi lesz Schmidt Máriával, hiszen Lázár János vagy Demeter Szilárd már megkapta a tegnapi szavazáson a neki járó stallumot, tényleg, ha valakinek nem jut a családi ebédnél, akkor biztosan megsértődik, de most a kormány ezt sürgősen orvosolja.

(18.50)

Értjük, létrejön egy újabb fideszes magánalapítvány, amelyiket persze ugyanúgy továbbra is közpénzből fognak fenntartani, mint ahogy ezt az intézetet és ezt az alapítványt az elmúlt években is közpénzből tartották fenn, kedves Nacsa képviselő úr, bizony, a Medgyessy-, a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány idején is, mert mi egy kicsit mást gondoltunk arról, hogy hogyan kell működnie az emlékezetpolitikának egy országban. Lehet, hogy naivak voltunk.

Azért anélkül, hogy az intézet szakmai teljesítményébe belemennénk, én hadd emlékeztessek csak három apróságra! ‑ még egyszer mondom, egy közpénzből működő intézet esetében. Ugye, ott kezdődik, és ezért kapott eleinte nagyon sok jogos kritikát a Terror Háza kiállítása, hogy valahogy elfelejtődött belőle az ‑ megelőlegezve a Szabadság téri Gábriel arkangyal emlékművet ‑, hogy a Horthy-korszaknak, az akkori államigazgatásnak bizony nagyon jelentős felelőssége és bűne volt a magyarországi holokausztban, sok százezer zsidó és cigány honfitársunk elpusztításában; ez valahogy nem fért bele a Terror Háza kiállításába, ez valahogy nem fért bele a valóság megismerésébe. A második ilyen ügy ‑ önök sokat beszéltek az ’56-os emlékévről ‑, hogy elfeledkeztek arról, hogy a valódi ’56-os hős, Pruck Pál rokonainak kellett pereskedniük ezzel az intézettel azért, hogy a történelmi igazság érvényesüljön, és ne a történelemhamisítás, az egyébként, én belátom, hogy valószínűleg nem szándékos, csak egyszerű hanyagságból elkövetett szakmai hiba maradjon meg. Ennyire tiszteli ez az intézet a történelmi hitelességet és ’56 emlékét. És hát, végül emlékszünk arra is, hogy milyen rendkívül vitatott és negatív szerepet játszott ez az intézmény és annak vezetője a Sorsok Háza-projektben, amely a mai napig is szégyene ennek a kormánynak. Nem valósult meg, a mai napig is botrány, közpénzhegyeket költöttek el rá, és nemhogy megfelelő, méltó emlék nem készült el belőle, hanem éppen ellenkezőleg, egy torzó áll ma is a Fiumei úton.

Azt kell mondanom önöknek, hogy egy dolgot persze köszönünk: ezzel a törvényjavaslattal világossá teszik azt, hogy ez az alapítvány és ennek a tevékenysége is az állam fideszes szétlopásának a része. Nemcsak ménesbirtokot lopnak, nemcsak kastélyt, nemcsak egyetemet üdülővel, nemcsak a Hajógyári-szigetet, visznek már múzeumot is, ez is belekerül ebbe a színes, vidám, fideszes káderekkel föltöltött magánalapítványi világba. És ez sokat segít, sokat könnyít a mi dolgunkon, mert tudni fogjuk, hogy mi lesz a dolgunk a kormányváltás után: ezt a közvagyont, ezt a közpénzt is vissza fogjuk adni a magyar adófizetőknek, akiket ez megillet, ugyanúgy, mint a többit. Ez a probléma megoldódott, egyértelmű helyzetet teremtettek.

Végül szeretném nagyon világossá tenni, hogy nem a kommunizmus bűneinek feltárása, kutatása, bemutatása ellen van kifogásunk, hanem mi azt mondjuk, hogy minden totalitárius rendszert, minden elnyomó rendszert, minden antidemokratikus rendszert, minden, a saját népét semmibe vevő rendszernek a bűneit és a történetét kutatni kell, a Horthy-korszakot is, a nyilasok idejét is, a kommunizmus idejét is fel kell tárni, világossá kell tenni, meg kell ismertetni a fiatalokkal ‑ de nem valamifajta előre megírt propagandanarratíva alapján.

Azt mondja Vinnai képviselő úr, hogy itt modern konzervatív értékszemlélet készül. Mi azt szeretnénk, hogyha ez a történelem-, modern történelemfelfogás nem ilyen vagy olyan értékszemléleten alapulna, hanem a valóságon, a kutatható és bizonyítható történeti tényeken. Na, ez fog megtörténni azután, hogy a történelem végre újra nem a politika szolgálója lesz, mint az önök idejében, hanem újra azok fognak történelemmel foglalkozni, akik értenek hozzá és akik egyébként ehhez megfelelő autonómiát és függetlenséget élveznek az újra autonóm egyetemeken és az újra autonóm és a kutatók által működtetett tudományos kutatóintézetekben. És ők meg fogják írni és be fogják mutatni nemcsak a Horthy-korszak, a nyilaskorszak vagy a kommunista korszak történetét és bűneit, hanem az Orbán-korszak történetét, bűneit és bukását is. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)