Schanda Tamás János

SCHANDA TAMÁS JÁNOS innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Mindig ad egy sajátos bájt annak, amikor itt vitatkozunk az Országgyűlésben, hogyha a baloldalról különösen egy olyan képviselő szólal fel, aki korábban a Szocialista Pártban vállalt meghatározó szerepet, és most, ha jól látom, akkor egy ilyen hosszú kanyar után visszaérkezik pontosan oda, ahonnan elindult, és újra Gyurcsány Ferenc kottájából énekel. Tisztelt képviselő asszony, merthogy ön pontosan ezt teszi (Dr. Oláh Lajos közbeszól.), pontosan azt teszi, amit az ön régi-új főnöke öntől elvár: egyszerre fenyegetőzik elszámoltatással, fenyeget embereket Magyarországon. (Demeter Márta közbeszól.) Láttuk, hogy ennek mi a vége, láttuk, hogy egyébként mit csinál a baloldal, amikor fenyegetőzik, annak bizony szemkilövetés a vége, tisztelt képviselő asszony, annak bizony az a vége, hogy embereket vernek az utcán, ez a vége, tisztelt képviselő asszony (Dr. Rétvári Bence közbeszól.), és szomorú az ‑ szomorú az! ‑, hogy ön újra meg akar felelni a főnökének.

Tisztelt Képviselő Asszony! Az is mélységesen szomorú, hogy önök próbálnak bennünket válságkezelésből kioktatni, önök ‑ önök! ‑, akik, amikor volt lehetőségük válságot kezelni, akkor semmi mást nem tettek, mint újabb és újabb adókat emeltek meg, újabb és újabb hiteleket vettek föl, és újabb és újabb terheket tettek a vállalkozások (Dr. Oláh Lajos közbeszól.) és a családok nyakába.

Tisztelt Képviselő Asszony! Ráadásul az is világos, hogy amiket a napirend előtti felszólalásában felhozott, azok megfelelnek a szokásos baloldali álhírgyárnak, onnan érkeznek ezek a mondatok (Demeter Márta közbeszól.), onnan érkeznek ezek a mondatok, tisztelt képviselő asszony. Ha ön szeretett volna vitatkozni, ha ön szeretett volna vitatkozni a közalapítványok létrehozásáról, ha ön szeretett volna vitatkozni a magyar felsőoktatás jövőjéről, ha önt nem a politikai purparlé érdekelné, hanem az, hogy hogyan tudjuk jobbá tenni a magyar felsőoktatási intézményeket, akkor részt vett volna a plenáris vitán, akkor itt lett volna tegnap este (Demeter Márta: Itt voltam!), és sok órán keresztül vitatkozhattunk volna erről a kérdésről. Én itt voltam, egyébként az ön frakcióvezetője is itt volt, hat órán keresztül vitatkoztunk még tegnap este is ezekről a kérdésekről (Demeter Márta és dr. Oláh Lajos közbeszól.), szakmai vitákat folytattunk, és újra és újra megpróbáltam a frakcióvezetőjének is elmagyarázni, hogy önök totálisan félreértik a jogszabályt, pontosabban nem arról van szó, hogy félreértik ‑ mert ez egy kedves feltételezés lenne ‑, hanem szándékosan félre akarják magyarázni, és meg akarják téveszteni a magyar embereket.

(9.20)

Mert mégis miről van itt szó? Arról van szó, tisztelt képviselő asszony, hogy közfeladattal terhelt vagyon átadása történik a közérdekű vagyonkezelő alapítványoknak a részére, egy olyan vagyon, amit nem lehet akármire felhasználni, nem lehet arra használni, amire akarja. Arra lehet használni… (Demeter Márta: Benne van a törvényben!) Tisztelt Képviselő Asszony! Arra lehet használni, bármit is kiabál most be, ha megnézi a jogszabálytervezetet, ha megnézi egyébként, hogy mi szerepel a jogszabályban, és megérti azt, hogy mi szerepel ott ‑ és én feltételezem önről, hogy meg tudja ezt érteni ‑, tehát ha megérti azt, hogy mi szerepel benne, akkor, tisztelt képviselő asszony, ön is láthatja, hogy ezt a vagyont a közcélok elérésére lehet fölhasználni.

Tisztelt Képviselő Asszony! Márpedig mi abban vagyunk érdekeltek, még hogyha önök ezért egy lépést sem hajlandóak tenni, hogy a magyar felsőoktatás versenyképesebb legyen, a magyar felsőoktatás jobb legyen, hogy a magyar fiatalok jobb és értékesebb képzésben vehessenek részt, és a jövő nyertesei legyenek.

Ezzel szemben önök mit akarnak? Önök összeállnak azokkal, akik tandíjat vezettek be a magyar felsőoktatásban. (Dr. Rétvári Bence: Így van!) Összeállnak azokkal, és őket akarják visszahozni, akik PPP-konstrukciókkal adósították el az intézményeket (Dr. Fónagy János: Így van!), és összeállnak azokkal, akik elvettek egyhavi bért az oktatóktól. (Dr. Rétvári Bence: Így van!) Tisztelt Képviselő Asszony! Ön ilyen felsőoktatást akar!

Mi mást akarunk. Mi olyan felsőoktatást akarunk, ahol vagyont adunk az intézményeknek, egy olyan felsőoktatást akarunk, ahol nem adósság, hanem saját tulajdon van, ahol bérek emelkednek, ahol növekszik az oktatóknak a bérezése, a kutatóknak a bérezése, és ahol nincsen tandíj, hanem mindenki számára elérhető az ingyenes felsőoktatás.

Tisztelt Képviselő Asszony! Lássák be, hogy ez a helyes politika! Lássák be, hogy ilyen felsőoktatásra van szükség Magyarországon, mert csak akkor lehetünk sikeres ország, hogyha az egyetemeink is sikeresek és a fiataljaink is sikeresek.

Tisztelt Képviselő Asszony! A felsőoktatásnak a jövője az országnak a jövője, ezért nagy tisztelettel arra kérem, hogy gondolják meg magukat, és támogassák a benyújtott törvényjavaslatokat. Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypárti padsorokban.)