Kálló Gergely (Jobbik)

KÁLLÓ GERGELY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Mielőtt belekezdenék, hadd mondjak annyit, hogy a mondandóm tízezer család megélhetéséről fog szólni. Felejtsük el Sorost! Felejtsük el mindig az ellenzéket szidni! Most tízezer család sorsáról fogok beszélni.

Gyakran úgy kezdem a beszédeimet, hogy egy bevezetést teszek, és történelmi utazásra hívom önöket Dunaújvárosba. 1950. május 2-án az első kapavágás megtörténik, és elkezdik építeni Dunaújvárost és a Vasművet. (Nacsa Lőrinc: Sztálinvárost! ‑ Az elnök csenget.) Köszönöm szépen, a történelmi hűség kedvéért. Épül a gyár az ötvenes évektől folyamatosan, túlélte a rendszerváltozást is. 1993-ban a Magyar Olimpiai Bizottság aranyfokozatú támogatója lett a Dunaferr, ennek köszönhetően, az ilyen nagyvonalú sporttámogatásoknak köszönhetően Dunaújváros a nemzet sportfővárosa volt, több bajnoki címet egyszerre birtokoltunk. Ekkor már jelentkeztek a hibák.

Most ugorjunk 2001-re, ugyanis önök nagyon gyakran mondják, hogy ki privatizálta a Vasművet. Ki privatizálta? A kezemben fogok egy levelet, amelyet dr. Stumpf István 2001-ben írt Kálmán Andrásnak és Keller László parlamenti képviselőnek; Kálmán András akkor Dunaújváros polgármestere volt. Idézek a levélből: „Az ÁPV Rt. a kormány programjában és a nemzetgazdaság ágazatainak szabályozására vonatkozó jogszabályok, valamint a kormány gazdaságfejlesztési stratégiája alapján a Dunaferr Rt. privatizációs koncepcióját készíti elő.” (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Na, tessék!) Tehát 2001-ben önök már bőven tervezték privatizálni a Vasművet.

A Vasműnek ekkor az adósságállománya körülbelül 70 milliárd forint volt úgy, hogy önök bábáskodtak a Vasmű felett. 70 milliárd forint! Jött 2004, és valóban az akkori baloldali vezetés tette fel az i-re a pontot, és eladták a Vasművet; teszem hozzá, egy időben adta el az önkormányzat is a résztulajdonát, és az akkori fideszes frakció nem szavazott se igennel, se nemmel ‑ vétkesek közt cinkos, aki néma. Tehát 2004-ben privatizálták a Vasművet, a problémák tovább jelentkeztek, semmi nem történt. (Dr. Völner Pál: Gyurcsánnyal beszéljél!) Teszem hozzá, hogy 17 évvel ezelőtt privatizálták a Vasművet, amiből 11 évet önök kormányoztak. 11 évet önök kormányoztak, tehát visszamutogatni elég felesleges.

És akkor lépjünk tovább! A tavalyi év augusztusában, illetve szeptemberében jelentkeztek a komolyabb problémák. Példátlan módon felmondták a kollektív szerződést, a kormányzat nem szólt egy szót sem. Szeptember hónaptól ez idáig a dolgozók két részletben kapják meg a fizetésüket úgy, hogy ezzel törvényt szeg a vezetés. Önök egyik hónapban sem tettek és emeltek fel egyetlen szót sem a melósokért.

Az önkormányzat, illetve én is megpróbáltunk a magunk adta lehetőségekkel élni, és folyamatosan figyelmeztetni önöket hol írásban, hol felszólalásban arra, hogy komoly problémák vannak a Vasműben. Felterjesztést küldött az önkormányzat október hónapban, élve az Alaptörvényben biztosított jogával, amire Gulyás Gergely miniszter úrtól egy rövid választ kaptunk: a Vasmű magáncég, ezért a kormánynak nem kötelessége segíteni.

Árnyaljuk ezt a képet is egy icipicit! Mi történik folyamatosan? Amikor önöket megkérdezik arról, hogy miért nem segítenek, és miért nem tesznek a Vasműért, folyamatosan ezt az egy mondatot teszik a pajzsukra, hogy a Vasműn önöknek nem kötelessége segíteni, de utána jön a második mondat, hogy miért, mit tett Kálló Gergely, és mit tett Pintér Tamás. Milyen álságos válasz ez? (Dr. Völner Pál: Mit tettek?) Önöknek nem kötelessége segíteni, de nekünk az? Mert mi tesszük a dolgunkat, most is felszólalok, de szeptember hónap óta egyetlenegy szót nem hallottam önöktől, amit a Vasműért tettek volna. Tehát önöknek nincs kötelessége, a városvezetésnek és a parlamenti képviselőnek van? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Igen!) Hát, hogy jön ez ide?! Kérem, uraim, hogy jön ez ide? (Dr. Völner Pál: Bizonyíts!) Tehát azért itt elég nagy anomáliák vannak.

És akkor elérkeztünk oda, hogy nemrég, pénteken, egy körülbelül 500 fős, biztonsági őrökből verbuvált csapat (Dr. Völner Pál: Magyar Gárda!) megjelent a városunk határában, megpróbálván átvenni egy veszélyes üzem tulajdonlását. Mind a mai napig nem tudjuk a szándékot, mind a mai napig nem tisztázott az, hogyan lehetséges, hogy ilyen vadkeleti módszerekkel próbálnak valakik tulajdont szerezni egy gyárban.

Önök nem kérték a tulajdonosokat (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy a papírokat tisztázzák, ezért most kérem önöket, sorolják fel nekem tételesen, hogy a problémák megjelenése óta önök mit tettek a Dunai Vasműért. Köszönöm szépen, maradok a körzetem szolgálatában. (Taps az ellenzéki sorokból.)