Dr. Orbán Balázs

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Megpróbálok válaszolni tisztességesen az ön által feltett kérdésekre. Nem lesz könnyű (Közbeszólások a DK, az MSZP soraiból.), ami nem az én szándékom miatt van így, hanem az ön kérdésfeltevésének a jellege miatt. Egy mondás jutott eszembe, tudja, ne vegye személyeskedésnek, de a „kutya ugat, a karaván halad”, tehát az európai uniós források felhasználásával kapcsolatos egyeztetések, és nyugodtan lehet szerintem ezt a szót használni, küzdelmek, hónapok óta tartanak. Magyarország és Lengyelország a decemberi európai tanácsi csúcson komoly sikert ért el az önök aknamunkája ellenére. Mi ugyanis nem pártpolitikai és kormánypolitikai alapon gondolkodunk ezekről a forrásokról, ilyen értelemben teljesen más a logikánk, mint az öné, ugyanis ön most is azt kérdezte, hogy miért nem csináljuk azt, hogy később költjük el ezeket a forrásokat.

Szerintem fordítva ül a lovon, képviselő úr. Egy világjárvány kellős közepén vagyunk, ez nemcsak az emberéletekre jelent veszélyt, hanem a gazdaság működésére is, meg a munkahelyekre is. Nem az lenne az értelmes, nem az lenne az emberi, nem az lenne az európai, ha önök, baloldali képviselők azon dolgoznának, hogy ezek a források minél előbb megjelenjenek a magyar gazdaságban?

(14.50)

És ön nyíltan fölteszi az interpellációban azt a kérdést, hogy nem lehetne‑e esetleg az, hogy azokat a forrásokat majd ’22 után költsük el. Ne haragudjon, képviselő úr, itt Magyarországon emberek, Magyarországon vállalkozások szenvednek a koronavírus-járvány miatt, és van egy ilyen uniós helyreállítási alap; önök azzal kapcsolatban sem mondanak igazat, hogy az milyen típusú pénzügyi kötelezettségvállalás.

Végső soron az egész alap egy hitel, de a hitelnek van egyelőre számunkra vissza nem térítendő része, azt fontos lehívni, azt gondoljuk, hogy az olyan forrás, ami azonnal meg tud jelenni a magyar gazdaságban, de azt gondoljuk, hogy ebben pedig nemzeti konszenzusnak lenne itt a helye.

Egyébként ez a konszenzus kezd kialakulni, csak önök ebben a konszenzusban nem vesznek részt. Hiába küldtünk konzultációra való felkérő levelet több száz szervezetnek, köztük ellenzéki vezetésű önkormányzatoknak, szövetségeseknek, hiába volt itt a Parlament falai között több óráig tartó politikai vita, hogy próbáljunk meg konszenzust kialakítani azokról a területekről, amelyek fontosak a helyreállítás és az újjáépítés vonatkozásában, önök, illetőleg azok a szervezetek, amelyek csak politizálni akarnak, nem pedig a forrásfelhasználást segíteni, egyetlenegy értelmezhető javaslatot nem tettek.

Én itt a korábbi napirend előtti felszólalásban is említettem azt a kilenc területet, amelyeket a kormány kiemelt fontosságúnak tart.

És hogy még egy kérdésére is válaszoljak: április 30-áig kell a végleges terveket benyújtani. Ezzel Magyarország az elsők között lesz, amely képes ezeket a terveket, több száz oldalas dokumentumokat ‑ ajánlom őket tanulmányozásra ‑ benyújtani az Európai Bizottságnak. Tárgyalások most is zajlanak, nyugodjon meg, képviselő úr, meg fog születni a kompromisszum az Európai Bizottsággal, ugyanúgy, ahogy korábban is megszületett.

Kilenc területről beszéltem. Nem értem, hogy mi a problémájuk ezekkel a területekkel: demográfia, felsőoktatás, felzárkózó települések, vízgazdálkodás, zöldközlekedés, energetika és zöldátállás, körforgásos gazdaság, digitalizáció és egészségügy ‑ melyik terület az, ami önök számára nem elfogadható? Mert azt értem, hogy amikor önök kormányzati pozícióban voltak, akkor ezen területek döntő többségébe nem többletforrásokat tettek be, hanem kivonták ezeket a forrásokat. De talán tíz év után nem lenne felesleges tanulni a múlt (Az elnök csenget.) elkövetett hibáiból. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti sorokból.)