Schanda Tamás János

SCHANDA TAMÁS JÁNOS innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy így a vita sokadik órájában reagáljak az eddig elhangzottakra, ezzel is hozzájárulva ahhoz az izgalmas vitához, amit itt folytatunk, de engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy még egyszer világossá tegyem és leszögezzem, amit az expozé során is igyekeztem megfogalmazni, hogy a célunk egyértelmű és világos: egy versenyképesebb felsőoktatást szeretnénk, amelynek minden szereplője érdekelt a sikerében. Azt szeretnénk, hogyha a magyar fiatalok jobb egyetemeken értékesebb diplomákat szerezhetnének, és sikeresebbek lehetnének az életben. És az is egészen biztos ‑ és ez is sok mindenre választ tud adni ‑, hogy soha nem látott fejlődési lehetőség előtt áll a magyar felsőoktatás, részben az intézményi megújulásnak, részben pedig a rendelkezésre álló fejlesztési forrásoknak köszönhetően. A következő években 1500-2000 milliárd forintnyi fejlesztési forrás áll rendelkezésre, ami egy akkora lehetőség, amivel a korábbi évtizedekben nem találkozott a magyar felsőoktatás, így ezt a lehetőséget elszalasztani vétek lenne.

És engedjék meg, tisztelt képviselő asszonyok és képviselő urak, hogy arra is felhívjam a figyelmet, hogy azért van egy jelentős különbség a nemzeti polgári kormány felsőoktatás-politikája és a baloldal felsőoktatás-politikája között! Mi fejlesztünk, ingyenes felsőoktatást biztosítunk az intézmények számára és a magyar hallgatók és a magyar fiatalok számára, és saját vagyont biztosítunk a felsőoktatási intézményeknek. Ezzel szemben a baloldal, jól láttuk, tandíjat akar bevezetni a diákok számára, tandíjat akar a felsőoktatásban, és eladósítja az intézményeket.

Tisztelt Országgyűlés! Jó sok minden elhangzott az eddigiekben a vita során, és engedjék meg, hogy itt reflektáljak néhány olyan kérdésre, ami nagyon fontos, hogy ne maradjon a levegőben, mert mégiscsak tartozunk annyival az Országgyűlésnek, tartozunk a széles közvéleménynek is, hogy azokra a pontatlanságokra, szándékos vagy nem szándékos ferdítésekre mindenképpen felhívjam a figyelmet, amelyek a vita során elhangoztak.

(15.30)

Egyrészt engedje meg Szilágyi képviselő úr, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy nem politikai alapon ítéljük meg az egyetemeket, soha nem is tettük. Jó pár felsőoktatási intézmény, amely a fővárosban működik, kérte a modellváltását, és vannak olyanok, amelyek pedig nem kérték. Semmifajta főváros- és vidékkérdésről nincsen szó, és nincsen szó semmifajta politikai megítélésről sem.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt is engedje meg, hogy világossá tegyem, ha szükséges, akkor ezt itt most ki is mondom, bár azt reméltem, hogy ez egyértelmű, hogy számunkra minden felsőoktatási intézmény egyaránt fontos. Ráadásul engedje meg, hogy arra is felhívjam a figyelmét, képviselő úr, hogy eddig is a fenntartó döntött a rektorról, a rektorjelöltet állította a szenátus. Eddig is ez a szabályozás volt, eddig is így működött egyébként a rendszer.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön is elmondta, és aztán a vita során sok felszólalásban elhangzott az azzal kapcsolatos kritika, hogy a szenátusok hogyan is döntöttek. Az az igazság, hogy amikor önök kritizálják a szenátus döntését, akkor bizonyítják, hogy önök autonómiaellenesek.

Tisztelt Képviselő Úr! Önök, ön is, illetve Brenner alelnök úr is mindenfajta cinikus megjegyzést tett ma is és az elmúlt időszakban is arra vonatkozóan, hogy a szenátus mi alapján hozott döntést. Én elhoztam az összes modellváltó intézmény szenátusának az összes tagját, nem olvasom fel most önöknek, mert sok idő lenne, de mutassanak rá nekem arra az egyetemi tanárra, mutassanak rá nekem arra a bármelyik egyetemi szenátusi tagra, akiről önök azt gondolják, hogy mi befolyásolni tudjuk, akit önök nem tartanak eléggé autonóm személyiségnek ahhoz, hogy saját maga hozzon döntést.

Képviselő úr, nem lehet ennyire lenézni a felsőoktatási intézményeket, nem lehet ennyire lenézni a felsőoktatási egyetemek szenátusának a tagjait! Ne alázzák őket meg ezekkel a mondatokkal, és ne nézzék őket le! Komoly emberekről van szó, akik felelős döntést hoztak, pontosan azért, mert ők is hisznek abban, hogy szükség van az intézményük fejlesztésére. És vannak, akik úgy hoztak felelős döntést, hogy nem szavazták meg a modellváltást. Mindegyikük véleményét tiszteletben tartjuk. Tartsák önök is tiszteletben! Becsüljék meg őket! Becsüljék meg az egyetemen dolgozókat és az egyetemi szenátusok tagjait!

Tisztelt Képviselő Úr! Ön ‑ nem tudom én, honnan ‑ azt az állítást fogalmazta meg, hogy a kancellári rendszer egyrészt nem működik, másrészt viszont, hogy többet találkozunk a kancellárokkal, mint a rektorokkal, és a rektorokkal már nem is foglalkozunk. Nem tudom, elfogad‑e engem ‑ mint a felsőoktatásért felelős miniszternek a helyettesét ‑, én biztos, hogy többször találkozom rektorokkal meg dékánokkal, mint kancellárokkal, bár kancellárokkal is viszonylag gyakran beszélek. Azt gondolom, az is világosan látható, akárcsak egyébként az intézmények gazdálkodásából, hogy a kancellári rendszernek volt értelme, és jól működött.

Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy arra a súlyos tévedésére is felhívjam a figyelmet, hogy a továbbiakban ezek az intézmények nem lesznek közbeszerzés-kötelesek, így elveszíti az odakerülő közpénz a közpénzjellegét! Képviselő úr, ma is arra kell kérnem, mint amire tegnap kértem: olvassa el a törvényjavaslatot, és pontosan ön is meg fogja látni, hogy mégis mi a helyzet. Továbbra is közbeszerzés-kötelesek lesznek az intézmények, és továbbra is minden egyéb szabályozásnak meg kell felelniük. (Szilágyi György: Csak a jegyzőkönyv kedvéért mondom, hogy én ilyet nem mondtam! ‑ Zaj. ‑ Az elnök csenget.)

Tisztelt Országgyűlés! Brenner Koloman képviselő úrnak csak arra hívnám fel a figyelmét, hogy semmifajta hátrány nem éri azokat a felsőoktatási intézményeket, amelyek nem kérték a modellváltást. Már a feltételezés is sértő, és határozottan, a leghatározottabban visszautasítjuk. Ahogy ön fogalmazott, ön magát néppártinak, konzervatívnak, jobboldalinak meg polgárinak nevezte, ha önöknek bármit jelentene ez a szó ‑ ha bármit jelentene ez a szó ‑, akkor sem rólunk nem feltételezne ilyet, és akkor lenne önben, Brenner képviselő úrban lenne annyi tisztelet, hogy nem nézi le az egyetemek szenátusainak a tagjait. Arra is engedje meg, képviselő úr, hogy felhívjam a figyelmét, erről az expozémban hosszabban beszéltem, ha szükséges, a későbbiekben szívesen megismétlem, hogy nem csökken, hanem jelentősen növekszik az egyes modellt váltó felsőoktatási intézmények autonómiája.

Arra is fel kell hogy hívjam a figyelmét ‑ hiszen ön is, Brenner képviselő úr is, illetve sok egyéb megszólalás is kritizálta a kuratórium kapcsán letett jogszabály-javaslatunkat, amely világos és egyértelmű ‑, mi azt szeretnénk, hogy a felsőoktatási intézmények minden missziójuknak meg tudjanak felelni, és valóban a régiójuk meghatározó tagjává tudjanak válni. Azt szeretnénk, hogyha ehhez minden segítséget megkapnának, és ezért gondoljuk azt, hogy a kuratóriumban helye van a professzoroknak, helye van az akadémikusoknak, helye van a helyi gazdaság szereplőinek, és helye van a közélet meghatározó embereinek

Tisztelt Képviselő Úr! Hamis vád, amit a lehető leggyorsabban lehet cáfolni, hogy itt kizárólag a nemzeti polgári oldalhoz tartozó személyek kerülnének be a kuratóriumba. Elég csak a médiaközvetítéseket megnézni, és rögtön azt lehet mondani, hogy a Miskolci Egyetem kuratóriumi tagja lesz Veres polgármester úr, aki, mondjuk, sok mindennel vádolható, de jobboldali elhajlással nem. (Dr. Hoppál Péter: Így van!) A pécsi egyetem kuratóriumának a tagja lesz Szili Katalin, aki szintén nem vádolható jobboldali elhajlással. (Derültség az ellenzéki pártok soraiból. ‑ Szabó Szabolcs: De! De! ‑ Zaj. ‑ Az elnök csenget.)

Tisztelt Országgyűlés! Itt mégiscsak arról van szó, hogy tiszteletre méltó, a közéletben komoly teljesítményt nyújtó emberek kerülnek be a kuratóriumba. Engedje meg, hogy arra is reflektáljak, és arra is felhívjam a figyelmét önnek is, illetve több más hozzászólónak is, hogy a fenntartóváltással párhuzamosan azért az mégiscsak fontos, hogy az állami egyetemeknek és a fenntartónak körülbelül ugyanolyan jogosítványai vannak, mint amilyen jogosítványai vannak az új fenntartói modellben a kuratóriumoknak.

Hiller miniszter úr hozzászólását valóban izgalmas volt hallgatni, és engedje meg, hogy megköszönjem azt, hogy feltételezi rólunk azt, hogy mi is jót akarunk a magyar fiataloknak, jót akarunk a magyar gazdaságnak, és jót akarunk a magyar embereknek. De engedje meg, hogy mégiscsak felhívjam a figyelmet arra, hogy azzal a logikával, amit ön elmondott, komoly vitát lehet folytatni. Egyrészt a közalkalmazotti jogviszony elvesztése nem hátrány, nem jelent hátrányt. A munka törvénykönyve alatti foglalkoztatás és az egyéb garanciák rugalmasabb és jobb foglalkoztatási lehetőséget biztosítanak majd a felsőoktatási intézmények dolgozóinak. Azt is láthatjuk, amit a képviselő úr mondott, hogy a kuratóriumok kapcsán a legkomolyabb kritikája az, talán ez hangzott el, a legkomolyabb kritika az, hogy önmaguk dönthetnek a megüresedő kuratóriumi helyekről, amennyiben az alapítóijog-gyakorlást megkapják. De számtalan ilyen testületet ismerünk.

Itt merül fel talán a „feudalizmus” kifejezése képviselő úrnak. De akkor ezzel az erővel a képviselő úr az Akadémiát is támadja, ahol szintén a bent lévő tagok döntenek arról, hogy kit vesznek még fel? Vagy akár az Ügyvédi Kamarát? Vannak ilyen testületek, és ez egy legitim megoldása annak, hogy pontosan annak érdekében, hogy hosszú távon biztosítani lehessen egyébként a függetlenséget, a stabilitást és a szakmaiságot, a stratégiai célok érvényesülését, ezért ilyen megoldáshoz nyúl a jogalkotó.

(15.40)

Nem példa nélküli. És ha az egyetemek világát feudalizmusnak nevezi képviselő úr, akkor ez vonatkozik az Akadémiára is? Én bízom benne, hogy nem erről van szó.

Másrészt a finanszírozás kapcsán, ha jól értettem, képviselő úr azt kifogásolta, hogy demokráciában nem adható ilyen hosszú távra elköteleződés. Én pedig azt gondolom, fontos dolog, hogy 15-25 éves keretszerződések jönnek létre és azon belül néhány éves finanszírozási szerződések, mert az egyetemek világában ‑ és szerintem ezt képviselő úr is pontosan jól tudja, hiszen sokkal több időt töltött az egyetemek világában, mint akár én magam ‑ mégiscsak fontos az, hogy hosszú távra kiszámítható működést tudjon biztosítani az egyetem vezetése a saját munkatársai számára, hogy kiszámítható karrierlehetőséget, biztos megélhetést és belátható jövőt tudjon a saját munkatársainak, tanárainak, oktatóinak, kutatóinak biztosítani. És ehhez bizony a finanszírozás kiszámíthatósága fontos. Én ezt nem hátrányként, hanem előnyként tudom az új rendszer esetében felhozni.

Ráadásul képviselő úr azt is jelezte, hogy nem tudja levezetni az egyébként jónak tartott felsőoktatási stratégiából a modellváltást, én pedig azt állítom, és ebben vitatkoznék képviselő úrral, alelnök úrral, hogy ez azért levezethető, hiszen bár az alapítványi formát valóban nem tartalmazza a stratégia, de azokat a mondatokat egyértelműen, hogy miért van szükség erre a modellváltásra, hogy az intézmények valódi verseny- és teljesítménykényszer nélküli helyzetben vannak, adminisztrációjuk bürokratikus, és számos szempontból idejétmúlt irányítási struktúrával rendelkeznek. Vagy, csak hogy még egy mondatot olvassak: „A versenyképes képzés és a színvonal emelése érdekében tehát egyre inkább szükséges annak a nézetnek elfogadtatása, hogy az állami felsőoktatási intézményeknek is lehet és kell piaci elvek szerint működniük.” Tehát igenis, a stratégia tartalmazza azt, hogy kell keresni az új irányítási módszereket, meg kell oldani a piachoz való közelítését a felsőoktatásnak. És világos, hogy nem tartalmazza a részletszabályokat, most jutottunk el odáig, meg az elmúlt években jutottunk el odáig, hogy erről a modellről jogszabályi keretek között tudunk itt az Országgyűlésben vitatkozni.

Gurmai képviselő asszonynak az éjféli benyújtás kapcsán volt néhány pikírt megjegyzése, de engedje meg, hogy én ezt a kollégáim számára dicséretnek vegyem. Sokáig és sokat dolgoznak a kollégáim, ezért fordulhat az elő, hogy egy-egy jogszabályt éjfél környékén nyújtunk be. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki sok időt és sok energiát töltött ezen jogszabályoknak az előkészítésével.

Másrészt, képviselő asszony, engedje meg, hogy álszentnek gondoljam azt a hozzászólást, amikor ön is pontosan tudja, hogy önök privatizálnak valamit, eladnak, elkótyavetyélnek, a nemzeti polgári kormány azt visszaveszi (Dr. Hoppál Péter: Így van!), utána pedig egy közfeladat, egy közcél stabil ellátása érdekében odaadja ezt egy ilyen speciális alapítványnak, hogy ez a vagyonelem továbbra is közösségi érdeket tudjon szolgálni. (Z. Kárpát Dániel: Persze, persze. ‑ Dr. Hoppál Péter: Így van!) Önök privatizálnak, mi visszavesszük, és stabilan odaadjuk a közösségi cél biztosítása érde-kében. Ezek után pont a Szocialista Pártból felszólalni és kritizálni ezt, az mégiscsak, képviselő asszony, egészen meglepő és egészen furcsa magatartás.

És engedje meg, hogy arra is fölhívjam a figyelmet, részben az ön által kritizált alapítvány, részben minden más esetben is, hogy a vagyon közfeladattal terhelten, közfeladattal kötötten kerül át az alapítványokhoz. (Dr. Hoppál Péter: Nem olvasták el! ‑ Dr. Gurmai Zita: Dehogynem!)

Arató képviselő úrnak is erre a pontra hívnám fel a figyelmét, és már csak ezért sem tud ez privatizálás lenni. Megint csak furcsa, amikor a Demokratikus Koalícióból mondanak ilyeneket. Ráadásul az mégiscsak a legnehezebb és a legfájóbb, hogy kőkemény pártpolitikát akarnak csinálni egy olyan fontos kérdésből, ami tényleg a magyar fiatalok és Magyarország jövőjéről szól; hogy semmi másból nem tudnak kiindulni, mint a hatalom és a pénz, azt gondolják, hogy minden erről szól. Miközben ez nem igaz, vannak ennél sokkal fontosabb célok és vannak ennél sokkal fontosabb kérdések, és reméljük, hogy ezt egyszer Arató képviselő úr is belátja. Az ő számára is szeretném még egyszer elismételni, hogy továbbra is közbeszerzés-kötelesek lesznek az intézmények.

Keresztes képviselő úr számára azt a mondatot mindenképpen el kell mondanom, hogy Stumpf kormánybiztos úr egyszerűen a jogszabályok okán nem lehet itt. De szerintem örömmel vállal minden vitát. Méltatlannak gondolom azt, amikor egy baloldali frakcióvezető egy olyan kormánybiztos távollétén polemizál perceken keresztül, akiről frakcióvezetőként feltételezem, hogy ismeri annyira a házszabályt meg az egyéb kérdéseket, hogy tudja, a kormánybiztos úr egyébként nem jöhet be az ülésterembe, és nem szólalhat fel. Méltatlannak gondolom ezt, különösen azért, mert Stumpf kormánybiztos úr komoly munkát végzett, nemcsak ez ügyben, hanem számtalan más ügyben is.

Azt, hogy velem kapcsolatban elégedetlen, azt elfogadom, és meghajlok ez előtt természetesen.

Azt pedig csak egy szomorú megjegyzésként kell képviselő úrnak jeleznem, hogy én tegnap este is vártam a hatóság kapcsán a vitában, de sajnos ott nem tudtuk lefolytatni ezt. Ezt most nem hoznám ide vissza.

Képviselő úr felhozta a felsőoktatási bérek kérdését. Valóban, fontos kérdés. Én sem vagyok elégedett a felsőoktatásban dolgozók bérezésével, ezért is fontos, hogy most új lehetőséget tudunk számukra biztosítani, részben egy egyértelmű béremelési programot tudunk megindítani, részben pedig azáltal, hogy versenyképesebbé válnak a modellváltó egyetemek, egészen biztos, hogy több forrás fog jutni a következő években és évtizedekben a kutatók és az oktatók díjazására. Ráadásul a szabályok is egyszerűbbek lesznek, sokkal könnyebb lesz több pénzt fizetni az oktatóknak és a kutatóknak azáltal, hogy elszakadunk a bürokratikus kényszerektől.

Az orvosi egyetemek kapcsán pedig mégiscsak az a helyzet, frakcióvezető úr, hogy az orvosképző egyetemek kérték a modellváltást. Mi komolyan vesszük ezeket az egyetemeket ‑ úgy látszik, önökkel szemben ‑, és ha ők kérik a modellváltást, akkor mi ezt természetesen támogatjuk.

Arra is fel kell hogy hívjam a figyelmét részben képviselő úrnak, részben más megszólalókét is, hogy az ingatlanokat sem csak úgy kapják sem az alapítványok, sem az egyetemek, arra kapják, hogy közcélra használják. Ráadásul legyen világos és egyértelmű, mert itt sok dezinformáció, álhír és szándékos politikai hangulatkeltés hangzott el az elmúlt hat órában, hogy azokat az ingatlanokat, amelyeket az oktatásra használnak a felsőoktatási intézmények, azokat ők kapják, az egyetemek kapják tulajdonba. És amelyekből egyébként valamifajta hozamra tehetnek szert, amit aztán a közcélra fel tudnak használni, azok kerülnek a vagyonkezelő alapítványok számára biztosításra.

Mellár képviselő úr számára azért azt muszáj jeleznem, aki elég hangosan mindenfajta kényszerhelyzetről meg kényszerítésről beszélt a szenátusi tagok kapcsán, hogy képviselő urat, professzor urat komolyabb embernek tartjuk annál, mint hogy ilyen álságos hazugságokat terjesszen az Országgyűlésben. Ő is pontosan jól tudja, hiszen jól ismeri egyébként a pécsi egyetem szenátusának a tagjait, hogy nem azok a megfenyegethető típusúak. Nem is akarnánk egyébként, de komolyabb emberekről van szó annál, mint hogy egyébként bárki is befolyásolni tudja az ő személyes döntésüket.

A finanszírozás kapcsán pedig legyen egyértelmű: jobb lesz a finanszírozási helyzete az intézményeknek, stabilitást, tervezhetőséget, minőségorientáltságot fog biztosítani, az állam számára pedig továbbra is megtartjuk és megmarad a megrendelői szerep.

(15.50)

Ritter képviselő úr hozzászólását, javaslatait is köszönjük. Részben az általa felvetettekre is az az egyértelmű válasz, hogy az állam megrendelői szerepe megmarad, sőt bizonyos szempontból meg is erősödik, hiszen a fenntartói és a megrendelői szerep szétválasztásával a megrendelői szerep még erősödni is tud. A képviselő úrhoz csatlakozva a nemzetiségipedagógus-képzés rettenetesen fontos. Ezt kötelességünk biztosítani és a megrendelői oldalról az állam ezt biztosítani is fogja, meglesznek ehhez továbbra is az eszközei. De teljesen egyetértünk abban, hogy fontos, hogy mindent megtegyünk a nemzetiségipedagógus-képzés támogatására.

Bencsik képviselő úr sok mindent összehordott, nem is térnék ki minden furcsa mondatára, de amikor arról beszél, hogy a fasorban sincsenek a magyar egyetemek, akkor azt kell mondanom neki, hogy picit több tisztelettel érdemes beszélni a magyar felsőoktatási intézményekről.

Szóba hozta a Fudan Egyetem kérdését is, nemcsak ő, hanem más hozzászólók is. Itt pedig valóban arról van szó, hogy a világ 34. legjobb egyeteme, ha jól emlékszem, úgy döntött, hogy Magyarországon is megindítja a magyar állammal közösen azt a képzést, amely lehetőséget ad a magyar diákoknak is arra, hogy bekapcsolódjanak egy, a világ tudományos, oktatási, felsőoktatási versenyében legelőkelőbb helyen álló felsőoktatási intézmény képzésébe. Ráadásul geopolitikai előnyünk is származik abból, ha ez a képzés Magyarországon lesz. Higgyék el, a környező országokból, Európából mindenhonnan fognak érkezni ide diákok, ki fogják fizetni a tandíjat, itt fogják elkölteni a megélhetésükre szánt összeget azért, hogy a világ egyik legjobb egyetemén tanuljanak. A magyar felsőoktatási intézményeknek pedig ez egy jó lehetőség, hogy versenyre keljenek a világ egyik legjobb egyetemével. Abban is egészen biztosak lehetünk, hogy ennek lesznek gazdasági, üzleti következményei is, számtalan kínai cég fog Magyarországra befektetni, és a magyar cégek számára is sokkal könnyebben meg fog nyílni a kínai piac. Ez egy jó megállapodás, amelyről érdemes majd még külön hosszú vitákat folytatni.

Szilágyi képviselő úr mondataira talán csak annyiban érdemes reflektálni, hogy engedje meg, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy az ön által jelzett MOL-alapítvány vonatkozásában nemcsak az állam tesz be jelentős forrást, hanem ugyanennyit betesz egyébként a piaci szereplő is. Szerintem ez egy nagyon helyes magatartás. Bárcsak lenne több ilyen cég, aki ilyen jelentős mennyiségű pénzt tesz be közcélok finanszírozására! Azt gondolom, büszkék lehetünk arra, hogy a MOL ezt megteszi, és jó szívvel adhatjuk mellé a magyar állam lehetőségének megfelelően a magyar állam tulajdonában lévő részvényeket, mert így dupla annyi közfeladatot fogunk tudni finanszírozni, mint ha egyébként csak a magyar állam részvényeinek hasznát használnánk e közcélok finanszírozására.

Igazából Varga Zoltán képviselő úr és Demeter Márta képviselő asszony gyurcsányista fenyegetőzését rossz volt hallgatni, de a szerdai parlamenti ülés után már semmin nem csodálkozunk. Most legalább bennünket fenyegetnek és nem az egyetemek kuratóriumi tagjait, legalábbis most így értettem. Legutóbb még a kuratóriumi tagokat is fenyegette Gyurcsány Ferenc és az ő csatlósai.

Engedje meg, Demeter képviselő asszony, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy a részvényből hozam lesz, a hozamból pedig a közcél finanszírozása tud megvalósulni. Erről szól az a modell, amely megjelenik az alapítványoknál. Kár lenne ezt eltagadni, hogy a részvényből és a részvényjuttatásoknak köszönhetően komoly közcélú feladatok finanszírozhatók ilyen módon is.

Szél képviselő asszony mondatai kapcsán engedje meg, hogy felhívjam a figyelmet, hogy pont a baloldal és önök voltak azok, akik tavaly azt terjesztették, hogy a koronavírus-járvány alatt nem működik a parlament, most pedig az a bajuk, hogy miért működik a parlament. Az az igazság, hogy ha van rajtunk sapka, akkor az a baj, ha nincs rajtunk sapka, akkor pedig az a baj.

Az is legyen világos és egyértelmű, tisztelt képviselő asszony, hogy idén is többen jelentkeztek a magyar felsőoktatásba, mint tavaly, és a már korábban modellt váltó intézményekben is növekedett a jelentkezések száma. Engedje meg, hogy azt is leszögezzem: természetesen szó sincs privatizációról. Sajnálom, hogy nem hallgatta meg a vita elmúlt jó pár óráját, vagy ha meghallgatta, nem értette, hogy mi a különbség azzal kapcsolatban, mint ami ezekben a törvényjavaslatokban szerepel.

Végezetül engedjék meg, hogy Hiller képviselő úr számára még azt mindenképpen jelezzem, hogy névváltoztatásról én sem tudok jelenleg, de valóban egyébként bármilyen változtatás a modellváltást követően az egyetem, illetve a kuratórium döntése és mindenképpen az Országgyűlés elé kellene hogy kerüljön. De magam semmilyen ilyen tervről egyébként nem tudok. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)