Dr. Szél Bernadett (független)

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, egy olyan szemponttal fogom kezdeni a felszólalásomat, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ugyanis úgy tűnik nekem, hogy önök teljesen eltévesztették a házszámot. Tehát az egyetemi képzés, magának a felsőoktatásnak a megszervezése állami közszolgáltatás, az egy állami feladat, azt nem szabad és nem lehet piacosítani. Adott esetben arra kell inkább fölkészülni, hogy a gazdasági érdekekkel ütköző szempontokat kell érvényesíteni ezekben az intézményekben, pontosan azért, mert ez szolgálja az ország, a nemzet érdekét, sokszor rövid távon, de van, hogy középtávon és van, hogy hosszú távon.

Az egyetemeink a nemzeti kultúrának, a tudománynak a hordozói és letéteményesei. Ez nem piacosítható, mert fontos szempontok elvesznek akkor, hogyha piaci alapokon kezdenek ezekről gondolkodni. Önök ezt csinálják, önök gyakorlatilag privatizálnak. Ez egy olyan piacorientált modell, amelyben szakok szűnhetnek meg, karok szűnhetnek meg, hallgatók szorulhatnak ki a felsőoktatásból, merthogy közvetlen gazdasági hasznot szerintük, a kuratórium szerint nem hajtanak, alapkutatások szűnhetnek meg, olyan károk keletkezhetnek, amit nem lehet és nem szabad fölvállalni.

Ennek a folyamatnak az is egy nagyon szomorú eredménye, ami ellen én mindig tiltakozom, folyamatosan, és meg fogjuk oldani, hogy ez a folyamat megszűnjön, ez az ország végleges és végletes kettészakadása. Egyre kevesebb ember számára adatik meg az a lehetőség, hogy a felsőoktatásban részt vegyen, és ott tudományt hallgasson, tudománnyal foglalkozzon, és az egész életét úgy kezdje meg, hogy onnan szerzett tudással, magas szintű tudással tud részt venni a munkaerőpiac folyamataiban.

Egyébként Stumpf István, ahogy ő nevezte, egy történelmi léptékű átalakításról beszélt. Szeretnék egy kicsit Stumpf Istvánról is beszélni, meg egy kicsit arról is, és ezt így kérdezném önöktől, hogy egy ilyen történelmi léptékű átalakítást miért pont egy Covid-járvány kellős közepén kell megcsinálni, mondják el. Azt is mondják el, hogy miért pont húsvét előtt kell benyújtani ezeket a törvényeket, és miért egy pénteki napon, sok törvényt összecsomagolva kell itt a Házban megtárgyalnunk. Ez milyen módszer? Fideszes módszer, én azt tudom. De akkor indokolják meg önök, hogy ez miért így működik!

Azzal folytatom, hogy Stumpf István személye meg az ő szerepe amúgy is végtelenül botrányos szerintem. Ő egy alkotmánybíró volt, és most a modellváltásnak a kormánybiztosává avanzsált egykori fideszes politikus, ő ‑ idézem ‑ mint pénznyelőkről beszél a magyar egyetemekről, teljesítmény-visszatartó, gyenge versenyképességű intézményekként jellemzi ezeket az intézményeket. 11. éve vannak önök hatalmon; 11 évük lett volna arra, hogy rendbe tegyék a botrányosan alacsony oktatói béreket, fejlesszék az intézményeket, javítsák a versenyképességüket, arra, hogy több pénzt tegyenek bele a felsőoktatásba.

Na most, mit csináltak önök 11 év alatt a felsőoktatásban? Beszűkítették a lehetőségeket. Önök voltak azok, akik még a kancellári rendszert is kialakították, hogy majd ők rendet tesznek a pénzügyekben, emlékszem, hogy meghúzzák a nadrágszíjat. Csakhogy nem azért termeltek hiányt az egyetemek, mert rosszul gazdálkodtak volna, hanem azért, mert nem volt elég pénzük miből gazdálkodni, nem kaptak elég pénzt ahhoz, hogy fönntartsák magukat. Ez egy nagyon nagy különbség. Milyenek az oktatói bérek? (Dr. Hoppál Péter felé fordulva: ) Ne ingassa, legyen kedves, a fejét! Milyenek az oktatói bérek? (Dr. Hoppál Péter: Miért? Nem szabad?) Mennyit kap egy adjunktus? Milyen bérek ezek ott az egyetemen?!

Én dolgoztam egyetemen, tudom, hogy milyen ott dolgozni és hogy mennyire nehéz. Nem ilyen pénzekért dolgoznak ott, mint itt az államtitkárok, és azért, azt gondolom, minimum annyi hasznot termelnek a nemzetnek, mint azok az emberek, akik most összevissza sorosoznak meg migránsoznak. Úgyhogy ne ingassák a fejüket, legyenek kedvesek! Adtak volna pénzt ezeknek az embereknek és ezeknek az intézményeknek!

És igen, ki volt akkor alkotmánybíró, tisztelt Stumpf úr, amikor elüldözték, a magyar kormány elüldözte a CEU-t Magyarországról, a világ egyik legjobb egyetemét? (Dr. Hoppál Péter: Még itt van, én úgy látom!) Most is Szijjártó Péter valamelyik országban azzal kampányol, hogy végighallgatta, hogy az ottani rektor közölte, hogy a CEU-val is kapcsolatban vannak mint híres magyar egyetemmel, amikor díszprofesszorrá avatta Szijjártó Pétert. A CEU már nem magyar egyetem, elüldözték, Bécsben van! (Dr. Hoppál Péter: Itt van a szomszéd utcában!) Legyen kedves, ne kiabáljon be! Ne kiabáljon be! Hallgasson végig, és utána, hogyha van még mondanivalója, közölje! A CEU-t önök elüldözték Bécsbe (Dr. Hoppál Péter: Hazugság!), innentől kezdve ne kampányoljanak azzal, hogy magyar egyetem lenne! Önök csinálták ki a magyar felsőoktatást az elmúlt 11 évben!

És ki volt egyébként, ha már Alkotmánybírósághoz fordultunk a CEU-s beadvánnyal, ki volt akkor alkotmánybíró, aki végignézte, ahogy évekig ülnek ezen az alkotmánybírósági beadványon, aminek az időben való elbírálása megmenthette volna ezt az intézményt és itt tarthatta volna a CEU-t? Stumpf Istvánnak akkor egy szava nem volt a lex CEU-hoz, most pedig a magyar felsőoktatás versenyképességének a javításáért síkra szálló főember mint kormánybiztos, így támad fel. Nem érzik ezt iszonyatosan kínosnak? Nem lett volna önöknek 11 éve rendbe tenni ezt a felsőoktatást?

És most mi a legújabb hír? Hogy a CEU elmehetett, de a kínai Fudan Egyetem idejönne Magyarországra, és ezzel ezt rászabadítva a teljes magyar felsőoktatásra, egy kínai kémközpontot hoznak ide, és ezzel próbálják a kényszeres megfelelési vágyukat igazolni a Kínai Kommunista Pártnak, hogy beengednék ide ezt az intézményt. Ez is végtelenül botrányos. Mindezt diákváros helyett, a Kínai Kommunista Párt közvetlen irányítása alatt álló egyetemet akarják idehozni. (Z. Kárpát Dániel: Ez nagyon ciki!) Micsoda irányváltások ezek!

De térjünk vissza ehhez a modellváltáshoz, mert az, amit Stumpf István csinál, azt gondolom, önmagában magáért beszél, hogy mennyire végtelenül hiteltelen minden, amit ő mond erről az egész történetről.

(15.10)

Az is hiteltelen, amit önök mondanak. Én kikértem a Pécsi Tudományegyetemnek, Szegednek és Debrecennek is a szenátusi döntéseit, hogy konkrétan hogy zajlott. Csak a pécsiét kaptam meg, a debreceniét és a szegediét nem kaptam meg. Ez egy érdekes történet egyébként, hogy miért nem adják oda. A pécsiből viszont világosan megtudtam, tisztelt Hoppál úr, hogy oltárian bezsarolták az egész szenátust. Ez van benne leírva. (Dr. Hoppál Péter tapsol.) Egy hatalmas zsarolás volt az egész, amiben nem volt lehetősége azoknak az embereknek kérdezni sem normálisan. Arról volt szó, hogy a vidéki egyetemek nem kerülnek sorra, és január elején csörgött a telefon, vagy jött az e-mail, hogy bocsánat, mégis. Egy hónap alatt akarták az egészet átvinni a járvány közepén, vizsgaidőszak alatt a magyar parlamenten, hogy véletlenül se legyen senkinek egy másodperce beleszólni ebbe az egész történetbe.

Ott van a mézesmadzag, nevezhetjük úgy is, de én szeretem ezt úgy hívni, ahogy van: zsarolás. Megmondták, hogy akkor kapnak uniós pénzekből, akkor kapnak béremelést, ha belemennek ebbe a fausti alkuba, fogják magukat, és engedik a modellváltást megtörténni. Semmi normális kritérium nincs amellett, hogy miért kellene ezeknek az intézményeknek belemenni a modellváltásba. Önök voltak azok, akik azt mondták, hogy akkor kapnak pénzt, ha ezt engedik. Ez az egyetemek megcsúfolása, és ez egyébként a demokráciának is a megcsúfolása.

Mert miről szól ez a modellváltás? Ez arról szól, hogy egy párhuzamos államot hoznak létre, egy államot az államban, ami egyébként az én megítélésem szerint a választási csalásnak is egy minősített esete, mert ha valaki állami feladatot kiszervez, és párhuzamos hatalmi struktúrákat épít fel, ahova eltünteti a közvagyont, hogy utána majd azzal azt csináljon magánvagyonként, amit akar, és isten tudja, kinek adja oda, az az állam meglopása, egy hűtlen kezelés és egy brutális választási csalás is. Nem lehet komplett intézményeket a demokratikus kontroll alól kivonni, főleg nem lehetne a magyar felsőoktatással ezt megcsinálni.

A mostani 11-gyel együtt most már 21 egyetem került magánalapítványi fenntartásba, és rajtuk kívül 11 más célokra fenntartott közérdekű vagyonkezelő alapítvány is lesz. Iszonyatos vagyonokról beszélünk.

És arra is figyelnek, hogy a saját embereiket ültessék be ezekbe az intézményekbe. Mindannyian tudjuk, pont a nagycsütörtökön benyújtott törvényeket én nagypénteken olvasgattam, mert hát, miért küldik be nagycsütörtökön, biztos voltam benne, hogy olyan dolgokat találok benne, amelyek több mint problémásak, és ott látom, hogy a többmilliós fizetéssel járó kuratóriumokba bárkit gyakorlatilag be lehet most már ültetni, minisztert, politikust, polgármestert, önkormányzati képviselőt, kormánytisztviselőt, mehet bárki; és ment is, például Kecskemét polgármester asszonya. Csak az a helyzet, hogy ezután fogunk szavazni erről a törvényről, ő meg már egy ideje ott ül (Dr. Hoppál Péter közbeszól.) ebben az intézményben a felügyelőbizottságban. (Z. Kárpát Dániel: Szerényebben! ‑ Szilágyi György: Add már meg a tiszteletet!)

Úgyhogy én azt gondolom, hogy ezzel kapcsolatban is örülnék, ha valami magyarázatot adnának, ugyanis Szemereyné nem csupán a város polgármestere, hanem a helyi Neumann János Egyetem működtetését az államtól átvevő vagyonkezelő alapítvány felügyelőbizottságának a tagja, havi 1,6 millió forintos fizetést vesz fel ebből jó ideje a polgármesteri fizetése mellé. Csakhogy a helyzet az, hogy a mostani törvények szerint ezt ő nem tehette volna meg, és még mindig nem tehetné meg ‑ csinálja. Önök azért nyújtották be ezt a törvényt, amit most csomagban tárgyalunk sok másikkal, hogy ezeket az alapból összeférhetetlen ‑ és fontos, hogy miért összeférhetetlen ‑ pozíciókat összeférhetővé tegyék.

Szóval, mi a helyzet ezzel? Haveroknak most már mindent szabad? Vagy mi a törvény? Egyáltalán mi a törvény? Ha valami törvénytelenség van, gyorsan szavaz a kétharmad róla, és akkor az most már törvényes lesz meg jogszerű lesz? Így működik a magyar parlament? Mert Szemereynének a példája ezt mutatja. A Matolcsy-klánnak mindent szabad? NER-eseknek mindent szabad? Hogy van ez?!

És igen, tisztelt Hoppál úr, láttam azokból az adatkérésekből, hogy milyen helyzetben voltak ezek a szenátusok. Ha én ott ültem volna, én nemmel szavaztam volna, abban biztos vagyok. De a helyzet az, hogy azok a zsarolások, amiket önök megcsináltak ezekkel az emberekkel, az az önök szegénységi bizonyítványa. Gátlástalanok, teljesen gátlástalanok! Mindent attól tettek függővé, hogy belemennek‑e, vagy nem mennek bele. Így kell Magyarországon felsőoktatást szervezni? Zsarolással? Önöknek már tényleg mindent szabad?! (Dr. Hoppál Péter közbeszól.) Na, most kiabáljon, most kiabáljon, képviselő úr! Kétszer 15 százalékos béremelés? 1500 milliárdos uniós fejlesztési pénz 25 éves keretszerződéssel? Kiszámítható finanszírozással? Ha jöttök, modellváltás van, megkapjátok, ha nem, nem. Ezt önök hogy hívják? Mert én zsarolásnak hívom.

A Fidesz és a KDNP a Covid-járvány kellős közepén, amíg a hallgatók bent ültek a vizsgaidőszakon, és próbáltak levizsgázni, már, aki egészséges volt, fogták és totálra bezsarolták a magyar egyetemeket, és most meg itt rázza a fejét meg ingatja magát, hogy de hát, a szenátusok megszavazták. Pisztolyt tartunk az emberek fejéhez, hogy vagy jöttök a mi irányunkba, vagy elmentek a fenébe? Ez itt a politika?! Mert ezt nem politikának hívom. (Dr. Hoppál Péter közbeszól.) Ez rablóprivatizáció, ez kőkemény rablóprivatizáció. És önök arra készülnek, hogy ha a ’22-es választást elbukják, ezeken az alapítványokon keresztül a közpénzt elvigyék, hogy ne legyen mozgástér arra, hogy egy kulturált, normális, jól fizetett felsőoktatást csináljunk, és ne legyen arra lehetőség, hogy ezt a pénzt a köznek adjuk. Ezt önök ezért csinálják. (Dr. Hoppál Péter: Úgy hívják, hogy autonómia!)

Nevetséges, nevetséges az egész, amit csinálnak. Az is tényleg nevetséges, hogy önök itt egyfolytában kiabálnak, ahelyett, hogy kulturáltan viselkednének. Komolyan mondom, nézzenek szembe, itt a tükör, tartom önöknek, ez az, rablóprivatizáció, önök csinálják. Önök csinálják, igen, államtitkár úr, ön is bűnrészes ebben az egész folyamatban. (Z. Kárpát Dániel: Úgy van! ‑ Dr. Hoppál Péter nevet.)

A kuratóriumok. Én azt gondoltam, hogy a kuratóriumokkal kapcsolatban lesz némi alku még a szenátussal meg egyáltalán az egyetemekkel. Hát, nem lett. Gyakorlatilag a szenátusok egyetlen kérését sem teljesítették. Gyakorlatilag nem kaptak delegációs tagot a kuratóriumba. Azt a miniszter összeállítja, az lesz, amit ő gondol, és az fog ott történni, amit ők gondolnak.

A kedvencem Stumpf István, igen, Péccsel kapcsolatban azt mondta, hogy lesz ott egy nem kormánypárti tag, őt úgy hívják, hogy Szili Katalin, aki egyébként most egy miniszterelnöki biztos. (Dr. Keresztes László Lóránt tapsol.)

Szóval, akkor dísz-álellenzékiek jöhetnek, meg díszellenzékiek jöhetnek, meg olyan emberek, akikről azt gondolják, hogy rájuk mutatnak, hogy tessék, itt az ellenzék? Hát, ez nem így működik, ne nézzenek már minket teljesen idiótának! Pontosan látjuk, hogy megpróbálják ezekkel az emberekkel elfedni azt a tényt, hogy totális fideszes kontroll van azokban a helyekben.

Az is nevetséges, hogy egy tagot delegálhat a szenátus a felügyelőbizottságba. (Dr. Hoppál Péter közbeszól.) Idézném is az indokolást: „hogy az alapítvány működése a felsőoktatási intézmény számára is megismerhető legyen”. (Dr. Hoppál Péter közbeszól.) Ez az önök indokolása.

Na, most akkor ők lesznek a postások. Tehát ha a szenátus delegál egy tagot a felügyelőbizottságba, azt hívhatjuk postásnak, és ebben gyakorlatilag benne van az is, hogy ő majd hoz információkat. Egyébként totálisan megismerhetetlen lesz, hogy ott mi zajlik. (Dr. Hoppál Péter közbeszól.) Hát, köszönjük szépen!

És, ami nagyon fájó, hogy nem kaptak beleszólást az alapító okirat összeállításába sem. Hát, a helyzet az, hogy a véleményezési vagy egyetértési jog, amit majd lehet biztosítani, azt jelenti, hogy az egyetem életét érintő legfontosabb döntésekben a szenátusnak csak véleményezési joga lesz, amit vagy figyelembe vesz a kuratórium, vagy nem vesz figyelembe. (Dr. Hoppál Péter közbeszól.)

Szóval, ilyen dolgokat tudtam meg egyrészt az adatkérésemből, másrészt ezekből a törvényekből, amiket önök benyújtottak. Én önöknek azt tudom mondani, hogy tényleg elvesztették teljesen a józan eszüket az elmúlt időszakban, szerintem a Néppártból való kilépésük vagy kiebrudalásuk azt jelentette, hogy már semmifajta kontroll nincs önökön. Miközben magyar emberek halnak meg, szenvednek, és egzisztenciális és egészségügyi válság van az országban, önök azzal szórakoznak (Az elnök csenget. ‑ Dr. Hoppál Péter: Lejárt az idő!), hogy a külfölddel különböző vitákat folytatnak, háborút szítanak, és mellette a magyar felsőoktatást privatizálják, és a magyar polgárokat kirabolják. (Dr. Hoppál Péter: Lejárt az időtök!) Ezek önök! Ezek önök! (Dr. Hoppál Péter: Kár, hogy nem olvasta el ezt.)