Dr. Gyüre Csaba (Jobbik)

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az egyes hatósági eljárásokat érintő egyszerűsítések érdekében szükséges törvénymódosítás fekszik az asztalunkon. Ez újra egy salátatörvény, és ha jól számoltam, 34 darab törvénymódosítás szerepel benne, tehát 34 darab törvényt módosítunk.

Sajnos, ez egy eléggé megszokott gyakorlat itt már az elmúlt 10-12 évben a Fidesz-KDNP részéről, hogy folyamatosan úgy ad be jogszabály-módosításokat, hogy rengeteg jogszabályt módosítanak. Nem volt ritka, amikor úgy került az asztalunkra, hogy akár száz közeli vagy akár százat is meghaladó törvény került be. Ez rendkívül nehéz feladat elé állítja egyébként az országgyűlési képviselőket, mert aki ezt lelkiismeretesen át akarja nézni, és át akarja bogarászni ezeket a jogszabályokat, annak igen hosszadalmas és alapos munkát kell végeznie, hogy ezeket meg tudja nézni, különös tekintettel arra, hogy sajnos nemegyszer tapasztaltuk az elmúlt 11 év során, hogy a Fidesz-KDNP részéről a salátatörvénybe azért olyan eldugott törvénymódosító javaslatok kerültek be, amelyek egyrészt abszolút nem odaillettek, illetve, mit ne mondjak, titokban igyekeztek ezeket keresztülvinni, hogy kevésbé vegyék észre az ellenzéki képviselők azokat, és ezért kerültek azok eldugásra egy-egy törvényjavaslatban vagy annak adott esetben a záró rendelkezéseiben.

Tehát itt is egy ilyen salátatörvényről beszélünk, és akkor felmerül a gondolat, hogy vajon van‑e összefüggés a 34 darab törvénymódosítás között vagy nincs, mert sajnos az a gyakori, amikor nincsen összefüggés. Nyilván, egy salátatörvényre szükség van abban az esetben, ha azok a törvénymódosító javaslatok valóban összefüggnek, de valójában szét kellene őket szedni akkor, ha nincs köztük logikai, szakmai, szakterületi összefüggés.

Ez a törvényjavaslat, amely most fekszik itt az Országgyűlés asztalán, egy olyan törvényjavaslat, amelyben a 34 törvénymódosítás között azért megtaláljuk az összefüggést, és valóban, ha megnézzük, mi a törvényjavaslat célja, akkor itt pozitív dolgokat látunk, hiszen, mondjuk, megfogalmazni könnyű, hogy maga a cél fontos és nemes. Mik is ezek a célok? Az egyes nyilvántartások hatékonyabb működésének a biztosítása ‑ nyilván, ez itt nagyon fontos kérdés ‑, az interoperabilitás növelésének biztosítása, az információk automatikusabb átadásának biztosítása, az elektronikus ügyintézés könnyítése. Tehát ezek azok a célok, amelyeket a jogszabály megfogalmaz, hogy erre lenne szükség.

Ezzel teljes mértékben egyetértünk, hiszen a bürokráciacsökkentés egy nagyon-nagyon fontos feladat, hiszen azt látják az emberek, az egyszerű állampolgárok, ha bemennek egy-egy hatósághoz, folyamatosan azzal szembesültek az elmúlt időszakban, szembesülnek ma is, hogy rendkívüli, sokszor nagyon bürokratikus akadályok elé állítják őket, ahol nagyon nehézkessé válik az ügyintézés, az egyszerű ember számára szinte lehetetlenné. Itt már megnövekednek a költségek, hiszen sokszor ügyvédet kell fogadniuk az ügyintézéshez, ügyvéd segítségét kell kérniük; ez már sok esetben számtalan egyéb problémát is felvet, és nyilván az anyagiakat is meg fogja ez terhelni.

A másik probléma, ami viszont afelé hajt bennünket, hogy fontosak az egyszerűsítések és fontos a bürokráciacsökkentés, illetve a hatósági eljárások gyorsítása, a pandémiás helyzet kialakulása, ami már az elmúlt bő egy esztendőben végigkíséri a magyar emberek életét, illetve a világ szinte minden országában élő emberek életét. És nyilván, amikor arról beszélünk, hogy folyamatosan csökkenteni kell az ember-ember közötti kapcsolatot, amikor távolságtartásra van szükség, akkor bizony nem szívesen fogadja a hatósági szerv sem és az ügyintézést igénylő személy sem kívánja a minél többszöri találkozást, főleg nem egy olyan helyen, ahol előtte aznap már akár ötvenen-százan is megfordultak. Tehát ezt a pandémiás helyzetre tekintettel jobb elkerülni.

Nyilván sok olyan fejlesztés született már az elmúlt 10-15 évben Magyarországon, amelyek e pandémiás helyzettől függetlenül ezt a helyzetet kiküszöbölnék, és számtalan pozitív példa van arra nézve, hogy az elektronikus eljárások és az elektronikus nyilvántartások mennyivel könnyebbé tették sok esetben az ügyintézést, néha viszont nehézkesebbé is, hiszen sokszor a jogalkotó, illetve a végrehajtó nem figyel oda arra, hogy más-más rendszer alapján működnek bizonyos hatóságok eljárásai, más formátumot követel meg az egyik hatósági szerv, teljesen más formátumot a másik hatósági szerv, és ezáltal gyakorlatilag egy egyszerű ember, aki nem kiképzett informatikus, nem tud igazán eligazodni ezeknek a kijelölt útvonalaknak a mentén, és nem találja meg nagyon sok esetben a megoldást.

(12.30)

Azon túl, hogy ma már egy jogi végzettséggel rendelkezőnek kellene lennie egy átlag állampolgárnak, ma már szinte az is követelménnyé vált, hogy informatikusi végzettsége vagy képzettsége is legyen egy állampolgárnak ahhoz, hogy el tudjon igazodni a hatósági útvesztőkben. Tehát ezek azok a nehézségek, amelyeket le kell küzdeni ezekben az esetekben, ezeken kell túllépni.

Ez a törvényjavaslat ‑ visszatérve a konkrét törvényjavaslatra ‑ tehát foglalkozik az egyes hatósági nyilvántartások működésének egyszerűsítésével, a nemzetiségi név feltüntetésével az útlevélen, az automatikus közigazgatási döntéshozatali rendszerrel, a videotechnikán keresztül történő ügyintézéssel, az IHR-rendszerrel, és egyéb javaslatokat is megfogalmaz. Tényleg valóban fontosak az itt kiemeltek, hogy az állam által vezetett nyilvántartások hitelesek legyenek, pontosak legyenek, ezáltal zökkenőmentes lehessen az ügyintézés, és minél fontosabb az automatizált bonyolítása ezeknek a folyamatoknak, hiszen ez csökkenti a polgárok terheit, javítja a hatékonyságot is. Ezen belül az, hogy a vezetői engedély, a járműnyilvántartás szakrendszere teljes körű informatikai újításokon esik át, és ezzel a közhitelesség és a pontosság javul, mindenképpen üdvözlendő, mint ugyanúgy az elektronikus okmánytár kialakítása is mindenféleképpen idetartozik.

A következő fontos dolog, amit itt kihoz a jogszabály, a nemzetiségi név feltüntetése az útlevélen. Én személy szerint mindig is azon a véleményen voltam, hogy ha körülbelül mi kerülünk kisebbségbe egy adott országban, egy adott személy, akkor amit ő elvár, azt várja el fordított esetben is. Tehát nyilván mi nagyon bele tudjuk képzelni magunkat az itt élő nemzetiségek helyzetébe, hiszen jelentős, többmilliós magyar lakosság kényszerült az igazságtalan trianoni békediktátum következtében a határainkon túlra, és bizony nagyon zavarja az ott élő embereket, az ott élő magyarokat is az, amikor magyartalanított módon kell a neveiket használni akár a személyi igazolványukban, akár az útlevelükben. Akár kitérnék itt arra, hogy például még dalban is megjelent, amikor a Felvidéken a trianoni béke után Kovács Máriából Mária Kováčová lett, és ezentúl hivatalosan így kellett használnia a nevét.

De gondoljunk csak arra, hogy Erdélyben is mi történik: ha megházasodik egy hölgy, akkor mindig a férje nevét veszi fel, mert ebben az esetben nem kell románosítani a nevet, hanem akkor tudja használni abban a formában. Tehát nyilván mindenütt úgy próbálták ezt kijátszani, ahogy az adott jogszabályok ezt lehetővé tették. Nyilván, ha mi is elvárjuk azt, hogy akár a Felvidéken, akár Erdélyben az ott élő magyarok használhassák a nevüket az eredeti magyar formában, vagy itt gondolok akár a kárpátaljai magyarokra is, ahol még súlyosabb volt a helyzet, hiszen teljes mértékben oroszosították annak idején a nevüket, és még talán nyomokban sem emlékeztetett az eredeti nevükre, tehát ha mi ezt elvárjuk az ottani oroszoktól, akkor nyilván nálunk is figyelembe kell venni, hogy egy adott nemzetiséghez tartozó személy milyen formában kívánja a nevét használni. Igenis nagyon fontos az, hogy akár ezentúl az útlevélben is tudja azt a nevet használni, amit ő éppen szeretne, ami valóban a nemzetiségéhez tartozó neve. Tehát ez egy jogos elvárás, és ez is mindenféleképpen támogatandó.

Az automatikus közigazgatási döntéshozatali rendszer egy nagyon érdekes intézmény, amikor automatikusan kerül sor a döntéshozatalra, amire korábban csak akkor volt lehetőség, ha törvény vagy kormányrendelet ezt megengedte, illetve ha a hatóságnak minden adat rendelkezésére áll. Mérlegelést nem igényelt a dolog, és nem volt ellenérdekű ügyfél. Ezekben az esetekben lehetett ezt eddig igénybe venni. Ebben most változás lenne, és ezen túl a folyamatok továbbfejlesztése szükséges, és más esetekben is sor kerülhetne erre az automatikus döntéshozatalra.

A videotechnológiás ügyintézés és kapcsolattartás a következő. Ez megint a XXI. század terméke itt, Magyarországon. Eddig a bírósági eljárásban, a büntető-, illetve a polgári eljárásban lehetett ezeket használni, ott már vizsgázott ez a rendszer. Ez jól vizsgázott, a kezdeti nehézségeket követően ez a rendszer jól vizsgázott. Ez egy zárt videorendszert jelent, a technológia alkalmas erre, és szükséges ennek a hatósági eljárásokban történő kibővítése is. Ez is maximálisan elfogadandó. Más kérdés, és nagyon fontos, hogy abban az esetben mehet csak, amikor ezt törvény lehetővé teszi, illetve ez csak lehetőség, de nem kötelező, illetve hogy a hatósági szerv kötelezettséget videotechnológiai kapcsolat keretében nem közölhet, tehát ez a jövőben is csak írásban történhet meg, és nyilván ez lehet hagyományos módon, írásban, illetve elektronikus módon is.

Aztán a közfoglalkoztatást is érinti még egy fontos téma a törvénymódosításokkal kapcsolatban. Itt bővül a lehetőség, hogy a Start szociális szövetkezetek is tudnak most már közfoglalkoztatottakat foglalkoztatni. Itt egy fontos probléma csak felmerül, és nem szabad ezt sem a szőnyeg alá söpörni. Tehát amit látni kell, hogy ezek a szociális szövetkezetek az elmúlt időszakban sok esetben visszaélésre adtak lehetőséget, és sok esetben a visszaélések meg is valósultak, mégpedig súlyos visszaélések, itt akár milliárdos költségvetésipénz-lenyúlásokról is hallottunk, nemegyszer olvastuk ezeket a sajtóban, tehát ezekkel voltak súlyos problémák.

Ezeket a gyermekbetegségeket nem tudom, sikerült‑e már egyáltalán kiheverni, de ha ezzel kapcsolatban ezt bővítjük a közfoglalkoztatottak foglalkoztatásával is, akkor nyilván két lehetőség van. Vagy bővül a visszaélések tárházának a lehetősége, tehát ez is nyilván felmerül az emberben, másrészt kérdés az, hogy mennyire jól vizsgázott ez a program, hiszen olyan csekély mértékben biztosítja a közfoglalkoztatás a személyeknek, a családoknak az anyagi eltarthatóságot, ami éppen a határra viszi ezeket a személyeket, illetve a családokat, hogy ne az éhenhalás küszöbére érjenek, hanem valamilyen szinten legalább a legalapvetőbb dolgokat meg tudják vásárolni maguknak. Nyilván szinte az éhenhaláshoz sok, de megélni ebből a pénzből kevés, továbbá ‑ mint ahogy hangsúlyoztam ‑ visszaélésre is adhat lehetőséget.

Ezért kérdéses az, hogy ez egy pozitív elmozdulás-e. Amennyiben ez a munkaerőpiacot valóban bővítené Magyarországon, és a közfoglalkoztatottak száma ezzel növekedne, és kicsit ellentmondásos most, amit mondok, de ha rátérek arra a helyzetre, hogy Északkelet-Magyarországon, akár Borsod megyét, akár Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét említeném, ahol a közfoglalkoztatás szinte egyedüli munkahelybővítést jelentett az elmúlt tíz esztendőben, akkor azt mondjuk, hogy valóban jól vizsgázott a közfoglalkoztatás, hiszen valamilyen szinten biztosította az emberek megélhetését. Másrészt viszont nem látjuk annak a lehetőségét, hogy a közfoglalkoztatás egy ugródeszka, hogy visszatérjenek a valós munkapiacra, munkaerőpiacra ezek a személyek, tehát nem biztosította megfelelően ezt a lehetőséget a közfoglalkoztatás.

Azt is láttuk, hogy az elmúlt időszakban a közfoglalkoztatottak számát jelentősen csökkentette a kormányzat, ami Északkelet-Magyarországon ‑ és ezt elsősorban szűkebb pátriámra, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére értem ‑ bizony súlyos problémákat jelentett. Ott, ahol olyan széles réteg van a lakosságon belül, amely nem rendelkezik megfelelő iskolai végzettséggel, a munkaerőpiacon ezáltal nem tud versenyképesen szerepelni, egyedüli lehetőség ez lesz a lehetőség, de úgy látom, az időm elfogyott. Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmet, és köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket.

(12.40)