Szilágyi György (Jobbik)

SZILÁGYI GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az első és legfontosabb megállapítás az előttünk álló javaslattal kapcsolatosan, hogy annak már a címe is megtévesztő: önök felügyeleti hatóságról beszélnek, azonban a hatósági ellenőrzési feladatok alapjaiban keverednek a végrehajtói, lebonyolítói feladatokkal, de még úgymond tanácsadási feladatokkal is, amire az úgynevezett koncessziós tanács esetében látunk majd példát.

Viccesen mondhatnánk, hogy önök haladnak a korral, hibridet alkotnak, azonban ez a jogalkotás és az államigazgatás terén egyáltalán nem vicces, hanem egyenesen komolytalan. Annál inkább komolytalan, hogy az általános indoklásban még van képük ennek az ellenkezőjét hangsúlyozni, Schanda Tamás államtitkár úr is ezt emelte ki felszólalásában, idézem: „A törvényjavaslat célja a közérdeket szolgáló erős és egységes szabályozó állami szerepvállalás biztosítása.” Ezt jegyezzük meg felszólalásom alatt, mert még visszatérünk rá. Ne mondja nekem senki, hogy a dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultsági pályázatok kiírása, elbírálása, a koncessziós szerződések megkötése, módosítása, megszüntetése hatósági feladat. Ez egy egyszerű végrehajtó, lebonyolító feladat. Ha ez így van, márpedig a törvény alapján így van, akkor kérdezem, hogy mely szerv vagy szervezet fogja ezt felügyelni, hiszen a tervezet szerint a hatóságnak titulált lebonyolító testület csak jogszabálynak van alárendelve. Igaz, a hatóság elnöke a hatóság tevékenységéről a tárgyévet követő év május 31. napjáig beszámol az Országgyűlésnek. Ez azonban teljesen abszurd helyzetet teremt, hiszen nyilvánvalóan az Országgyűlés képtelen lesz ellenőrizni azt, hogy mondjuk, Kékkúton ki kapott dohánykoncessziót, milyen pályázat alapján és miért. A teljes közvélemény előtt jól ismert, hogy milyen orbitális csalásokat követtek már el a trafikmutyiként elhíresült tömeges visszaélésekkel; hogy rabolták el a piacot a trafikosoktól, a közértesektől; hogy tették tönkre a magyar vállalkozásokat egy tollvonással; hogy nem számított önöknek a családok élete és megélhetése; és hogy váltak önök, a fideszes haverok, csókosok és bennfentesek egy súlyos tíz-, százmilliárdos jövedelmet biztosító piac egyeduralkodóivá. Ez volt, ugye, az első komolyabb lépésük a mára már virágzó maffiaállamuk megvalósításának az irányába. Jól láthatóan a kormányzati szándék továbbra sem változott: önök a nyílt szabad rablásra törekszenek. Ugye, megjegyeztük az előbb: a szándék a közérdeket szolgáló erős és egységes szabályozó állami szerepvállalás biztosítása. Ez a mondat abszolút gúnyolódás valamennyi magyar állampolgár irányába, hiszen önök még ki is nevetik a magyar embereket az ilyen mondatokkal, az ilyen törvényekkel.

A második szembeötlő dolog nyilvánvalóan az, hogy a hatóság elnökét a miniszterelnök pályáztatás nélkül kilenc évre nevezi ki. Kérem szépen, ez vicces, hát hol élünk? Jól látszik, hogy olyan területek kerülnek integrálásra a lebonyolító hatósághoz, mint már mondtam, ehhez a hibridhez, amely területek kapcsán önök tartanak attól, hogy a közelgő kormányváltás után napvilágra kerülhetnek majd akár súlyos börtönéveket érő esetek is. Kell tehát egy személy, egy szervezet, amely biztosítja majd a szabad elvonulást, legalább az egyes esetek elévülésének végéig, ezért szól ennyi időre ez a mandátum.

Nyilván van egy gondjuk: ugye, honnan tudhatnák, hogy a kiválasztott személy a kilencedik év végéig megfelelően lojális lesz? Nem lehetnek biztosak benne, hiszen bármikor, bárhol reccsenhet egy eresz, befuthat egy ördögi ügyvéd, és még ki tudja, mi. Így aztán megoldották úgy ezt a problémát, hogy megvették ennek a személynek a lojalitását, hiszen dedikáltan miniszteri rangot biztosítanak neki, fizetését pedig a Nemzeti Bank elnökének fizetéséhez szabták, egészen pontosan annak a 90 százaléka üti majd a fontos elvtárs markát, ami mai áron számolva 4,5 millió forint lesz. A helyetteseié pedig 4 millió, csak hogy ott is biztosan meglegyen a kellő elköteleződés. Persze, értem én, a szándék a közérdeket szolgáló erős és egységes szabályozó állami szerepvállalás biztosítása.

De ha már bérezéseknél tartunk: egész egyszerűen vállalhatatlan az a kitétel, hogy a koncessziós tanács tagjainak díjazására maguk a koncessziós tanács tagjai tesznek javaslatot, az elnök pedig dönt. Az az elnök, aki értelemszerűen szintén tag. Bocsánat, nem fogalmaztam teljesen pontosan! Ennek a döntési jognak van egy korlátja, ez a korlát pedig az, hogy a díj nem lehet kevesebb, mint a mindenkori legkisebb munkabér kétszerese. Hogy még pontosabbak legyünk: nem havonta, nem, minden egyes ülésért. Ülésenként kapnak ennyi pénzt. Értjük mi, felső korlátja nincs a díjnak, tehát lehet akár ülésenként 25 millió forint is, ha éppen úgy gondolják, tagonként persze, de a biztonság kedvéért alsó korlát azért rendelkezésre áll. Kellenek ezek a korlátok, nehogy aztán a létminimum alá essék valamelyik tanácstag, és ne tudjon, mondjuk, megélni. Nem szégyellik magukat, hogy ilyesmit akarnak megszavaztatni? Nacsa képviselő úr, nem szégyelli magát? (Dr. Gyüre Csaba: Nem!) Ön is meg fogja szavazni valószínűleg. Kicsit arra emlékeztet, amikor a gyerekek ilyen titkos társaságok szabályait alkotják meg. Gittegylet ez az egész, komolyan!

Hasonlóan magasröptű előírás: a tanácstagok a megbízásukat kötelesek személyesen ellátni. Ehhez még pofátlanul meg is jegyzi az indoklás, hogy ez a szabály ‑ idézem ‑ az érdekek felelős és magas szintű képviseletét biztosítja. Nyilvánvaló tehát, hogy a mostani jogszabály célja azon túl, hogy a mostani szervezetek esetében, mint említettem, megfelelő védelmet és fedezéket biztosítson majd egyeseknek a kormányváltás utánra, az elképzelésük szerint egyfajta kifizetőhelyként is funkcionálhat majd meglehetősen sok fideszes prominens számára. Ha hagyjuk, de nem fogjuk hagyni, ezt megígérhetem, bárhogy meg fogják ezt szavazni jelen pillanatban. Persze, mint mondtam, értem én, a szándék a közérdeket szolgáló erős és egységes szabályozó állami szerepvállalás biztosítása.

Mindazonáltal, hogy ne érjen vád, hogy csak a negatívumokra mutatok rá, nézzük a pozitív fejleményeket is. A hatóságnak titulált lebonyolító testület a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága nevet kapta. Nem úgy szól tehát a név, hogy nemzeti szabályozott tevékenységek felügyeleti hatósága. De nem is úgy, hogy szabályozott nemzeti tevékenységek felügyeleti hatósága. De még csak úgy sem, hogy szabályozott tevékenységek nemzeti felügyeleti hatósága. Ez egészen üdítő, egészen pozitív, hogy akad majd egy olyan hivatal, amelyik nevében legalább nem gyalázza a magyar ember számára sokkal fontosabb „nemzeti” jelzőt. Az egész törvényjavaslatban ezt az egy pozitívumot tudtam felfedezni (Derültség az ellenzék soraiban.), de ez egy nagyon nagy pozitívum, tehát ehhez gratulálni tudok.

De összefoglalva: gratulálok annak, aki ezt az egészet kitalálta. Gratulálok nemzeti fővadász úrnak, aki ezt a törvényjavaslatot benyújtotta, és elénk terjesztette. És mindazon képviselőjüknek is gratulálok, aki ezt meg is szavazza. Ja, és persze innen gratulálok ‑ megragadva az alkalmat ‑ az új havi 4,5 milliós elnöküknek, a 4 milliós helyetteseiknek, alulról korlátos jövedelmű tanácstagjaiknak, hiszen nyilván elismerést várnak, pedig inkább elbújhatnának szégyenükben a föld alá, már ha lenne önöknek szégyenérzetük, de mint tudjuk, nincs.

Köszönöm szépen a figyelmüket. További jó munkát kívánok! (Taps az ellenzéki padsorokból.)

(22.50)