karzat
Szinkron2026-08-19 07:33

Dr. Varga-Damm Andrea (független)

2021-04-08 · 188. ülésnap · felszólalás · 15:18

napirendi pont: Általános vita lefolytatása T/15696 Az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről és a 2014/335/EU, Euratom határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2020. december 14-i (EU, Euratom) 2020/2053 tanácsi határozat kihirdetéséről

felszólalás: Rendes hozzászólás a tárgyalt ügyhöz — ez az alapeset.

Szöveg12 679 karakter · 16 bekezdés · JSON

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívül szerencsés helyzetben vagyok, mert sem Nacsa Lőrinc képviselőtársunk, sem Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő hozzám nem szólt, ily módon úgy érzem, hogy felhatalmazott vagyok a vonatkozásban, hogy jó pár gondolatot visszautasítsak. Eszembe jutott egyébként Deutsch képviselő úr felszólalása során, hogy ha ő annyira rosszul érzi magát az Európai Unióban és az Európai Parlamentben, még a végén félek, az egészségére megy, ha ennyire zaklatott a miatt a munka miatt, ami ott van. Hát, nem kéne folytatni, és akkor nem lennének ilyen felszólalási kényszerei, mint ami most itt a Házban elhangzott. (Nacsa Lőrinc: Erről a választók döntöttek.)

Meg kell hogy mondjam, azért azt nem gondoltam, hogy egy európai parlamenti képviselő a Petry-ügyről beszél akkor, amikor a következő hétévi uniós költségvetés vonatkozásában meghozott európai uniós határozat magyarországi jogszabályba ültetésének vitáján vagyunk. Tehát én azt gondolom, bár itt sokszor tényleg elhangzik más is, mint amit az adott javaslat tartalmaz vagy ahhoz kapcsolódik, de hogy még Petry-ügyet is idehozni, ez már tényleg ízléstelenség.

Meg kell mondjam, azt hittem, hogy ez a vita abban a mederben fog folyni, ahogy ezt a javaslatot a frakció-vezérszónokként Hörcsik Richárd kezdte. Úri, kulturált, disztingvált, tényszerű, valósághű, bár valóban némi apró averziót megfogalmazó volt a jogállamisági kritériumok, illetőleg a hitelfelvétel vonatkozásában az elképzelésekről, de abszolút visszafogottan, teljes mértékben, azt gondolom, hogy a Fidesz soraiból különlegesen úri módon adta elő ezt az expozéját.

Azt szeretném mondani, hogy Deutsch képviselő úr vélhetően nem volt itt ebben a teremben akkor, amikor a Jobbik vezérszónoka, amikor az MSZP vezérszónoka felszólalt, ugyanis akkor azt hallotta volna, hogy egyetért a javaslattal, azt hallotta volna, hogy a frakcióik megszavazzák, és semmiféle hatásvadász, vádló, bántó tartalma nem volt a felszólalásaiknak. Ily módon egy olyan kulturált vitát, amelyet Hörcsik Richárd kezdett meg, és az ellenzéki képviselők folytattak, elrontani ilyen durván, valótlan sérelmeket felsorakoztatva, azt gondolom, hogy nincs itt a helye.

Valóban, ebben a Házban sokszor bántjuk egymást, sokszor vágunk egymás fejéhez dolgokat, általában azért ebben a kormánypárti képviselők élen járnak, de amikor már legalább a nemzeti érdekeinket szolgáló javaslat van az asztalon, és ebben generálisan konszenzus van az ellenzék és a kormánypártok között, akkor tegyék már meg, hogy nem jönnek ide, és nem taposnak bele ebbe a tisztességes vitába. Javaslom egyébként Nacsa Lőrincnek és Deutsch Tamásnak is, hogy vegyenek órát Hörcsik Richárdtól, mert ő ebben a vonatkozásban, azt gondoltam, hogy fideszesen fog beszélni, de nem fideszesen beszélt, hanem européerként beszélt, képviselőként beszélt, disztingváltan és realistán.

Pár kérdést a javaslattal kapcsolatos korábbi történeti folyamatokhoz szeretnék hozzáfűzni. Annyit szeretnék mondani a kormánypárti képviselőknek, amikor ideológiai kérdésekről beszélnek, ideológiai témákat akartak volna a költségvetésbe belevinni ‑ ugye, ez volt a nagy sérelem, hogy ideológiai alapokra akarják helyezni a költségvetés feltételrendszerét ‑, én csak azt szeretném önöknek mondani, hogy a lopás az nem ideológia. A lopás az lopás. Nyugodtan bárki is a homokba dughatja a fejét. Olyan indokolatlan pénznyelő automata beruházásokat valósítottak meg EU-s forrásokból, olyan döbbenetes, pofátlan, túlárazott beruházásokat, költéseket tapasztalunk, nincs hét, hogy valamely oknyomozó újságíró ne tárjon fel ilyet az elmúlt 15 évből, hogy ha tetszik, ha nem, akik ebben nem vettek részt, jogosan mondják azt, hogy kérem szépen, ne tessenek ideologizálni, amikor azt mondja az európai színtéren valaki, természetes, hogy mi odaadjuk ezt a pénzt, hát uniós tagország vagytok, szeretnénk, ha a társadalom és a gazdaság fejlődne nálatok, de azért várjatok már, azért azzal a helyzettel meg nem élhettek vissza, hogy nálatok van a zsírosbödön, és ti a haveroknak annyit osztotok belőle, amennyit akartok, és mindenfajta elvrendszert áthágva, oligarchaközösségeket építetek föl belőle! Ezen azért ne tessenek csodálkozni!

Az más kérdés, hogy én is úgy gondolom, hogy a dolgainkat itthon, magunk között kell megbeszélnünk, nem tartozik a nemzetközi színtérre az, amiben mi itt Magyarországon belül vitatkozunk. Nekünk kell Magyarországon belül úgy a sorainkat rendezni, hogy ne adjunk okot arra, hogy a népünket és a hazánkat bárki is negatív kontextusban emlegesse. E vonatkozásban, azt gondolom, hogy tényleg az európai színtéren bizonyos magyar képviselők megnyilatkozásai indokolatlanok és túlzóak.

Ez a hétéves költségvetés vélhetően nem ilyen tartalommal született volna meg, ha a Covid-járvány nem üti fel a fejét, és nem szenvedi el nemcsak Európa, nemcsak az Európai Unió, hanem a világ közössége. Csodálkoztunk volna azon, ha ez a hétéves költségvetés némileg nem egy vészköltségvetés, hiszen, ha tetszik, ha nem, azt az irdatlan mennyiségű többletköltséget, amit minden országban a védekezés jelent, és az az irdatlan mennyiségű költség, amit pedig azoknak az embereknek kell kifizetni az állam részéről, akik elvesztették emiatt a munkahelyüket, egzisztenciákat kell közpénzből finanszírozni azért, hogy ne váljanak százezrek földönfutóvá, ezek valóban minden ország költségvetését iszonyatosan megterhelték, ezáltal nem kétséges, hogy az Európai Unió színterén ezeket a többletforrásokat valamiből finanszírozni kell.

Azt mondta Hörcsik Richárd képviselőtársunk, hogy amikor a hitelfelvétel kérdése elhangzott, akkor azért erőteljesen felsejlett bennük az európai egyesült államok létrehozatalának igénye, és ez tulajdonképpen egy lépésnek tekinthető afelé. Képviselőtársaim! Magyarországról egy kormánypárti politikus hitelfelvételről meg kötvénykibocsátásról ne lamentáljon negatívan, amikor irdatlan mennyiségű kötvényt bocsátottak ki ahhoz, hogy finanszírozzák az állam túlköltekezéseit, és sikerült 15 ezer milliárd forinttal felemelni az államadósságot ennek eredményeként 11 év alatt!

(21.50)

Hát ne tessenek haragudni, itthon bármit, amikor az európai színtérre kilépnek, akkor pedig azokat a metodikákat kritizálják, amelyeket itthon alkalmaznak? Hát tessenek már gondolkodni ezen! Ez egyébként pont a fordítottja annak, amit az előbb mondtam, hogy igenis magunknak, magunk között kell a vitáinkat lefolytatni, és hogyha valami rosszul működik, akkor magunknak kell javítani; akkor itt a következő lépés, hogy viszont a nemzetközi térben ne szégyenítsék meg az országunkat azzal, hogy amit Magyarországon gyakorlatként alkalmaznak, azt a nemzetközi térben, európai uniós térben pedig kritizálják. Sajnos odáig jutottak a Covid-19-járvány következtében az Európai Unió kormányai, népei, hogy többletforrásra van szükség, természetes, hogy azt valahonnan össze kell szedni. Nem történt meg az, hogy a tagállamok ott ugráltak volna Von der Leyen előtt, hogy ne vegyenek fel hitelt, mert mi majd huszonheten összeadjuk, ugye, ilyen nem hangzott el senki részéről? A cechet mindig ki kell fizetnie valakinek, ezt tudjuk jól.

Amikor arról beszélnek, hogy az európai uniós támogatások micsoda társadalmi fejlődést eredményeztek Magyarországon, hát először is 2010-ig reálértékben az európai uniós források a Marshall-segély értékének feleltek meg, a Marshall-segélyből egy ötvenmilliós országot a háború után talpra állítottak. Ez az összeg egy tízmilliós országban szinte láthatatlanul tűnt el. Sem az oktatásba, sem a feldolgozóiparba nem fordítottak olyan mennyiségű pénzt, ami ahhoz kellene, hogy a mi országunk legalább uniós szinten versenyképes legyen. Ez egyébként közös bűn, a 2004-től való kormányzás közös bűne a ’10-ig tartó kormánynak és a jelenleginek. Tehát ne tessenek már itt a Ház falai között elhitetni saját magukkal azt, ami nem igaz! Hát ne dugjuk már a homokba a fejünket! Legalább saját magunk között ne fessünk szebb történetet ahhoz képest, mint ami itt volt!

Igen, képviselőtársaim a kormánypárti padsorokban, maguk nem találkoznak a szegény emberekkel. Mi igen. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Maguk nem látják azokat a társadalmi csoportokat, akik vegetálnak, mert közel s távol nincs munkahely. Önök mindig arról beszélnek, hogy hányan jelentkeztek be munkanélküli-segélyre. Nem arról kell beszélni, mert az pár hónap, és vége, jelentkezhet, csak nem lesz semmi értelme. Arról tessenek beszélni, hogy hány ember nem tud dolgozni, ne arról, hogy hány ember az, aki a munkanélküli-hivatalban regisztrálva van! Azokról tessenek beszélni, akik már nem is keresnek munkahelyet, mert esélyük sincs rá, és segélyekből, családi pótlékból próbálják magukat fenntartani! Önök nem találkoznak ezekkel az emberekkel. És ezért van igaza Balczó Zoltán képviselőtársamnak, hogy nem a jövedelem keletkezésének a helyén kell keresnünk, hogy Magyarországon a polgárok milyen jólétben élnek, hanem a fogyasztás szerkezete mutatja meg, mert hiszen azért a modern ember nem úgy van, hogy sok pénze van, de mégis koplal, igaz? Tehát Magyarországon azért nem az a jellemző, hogy az emberek nem költenek, ha van pénzük ‑ csak nézzük meg a hitelfelvételek struktúráját, és mindjárt választ kapunk rá! Tehát el kell fogadniuk a valóságot, és a valóságból kiindulva álljanak fel, és mondják el az álláspontjukat a Parlament falai között!

Petry Zsolt ügye ‑ ha már szóba hozta Deutsch Tamás. Mit mondott az a futballista, akire reagált ez az ember? Ő azt mondta, hogy kiáll a szivárványcsaládokért, mert mindenki maga dönti el, hogy milyen családszerkezetben képzeli el az életet. Én is azt gondolom, mindenki maga dönti el, aki ebbe elkezd beleszólni, akkor visszamegyünk a náci világba. Ő egy pozitív kijelentést tett, egy pozitív kijelentést, nem bántott senkit, nem sértett senkit, egy pozitív kijelentést tett egy közéleti szereplő, egy olyan ember, akire figyelnek bizonyos társadalmi csoportok. Majd jön egy újságcikk, amely cikkben ennek a Gulácsi futballistának a szaktársa és a sporttársa úgy nyilatkozik, hogy nem szerencsés, hogy ő elmondja a véleményét, nem szerencsés ‑ mi az, hogy nem szerencsés? ‑, ne politizáljon, foglalkozzon a futballal, ne politizáljon! Hogy is tetszenek mondani? Hogy valaki egy pozitív kijelentést tesz, és egy másik embernek joga van megtiltani neki, hogy ő ilyen kijelentést tegyen? A politika a köz ügye, abban a pillanatban, hogy a közről, a közdolgokról valaki megszólal, már politizál. Hát miért lenne ördögtől való bárkinek is politikai véleményt formálni? Hát most demokrácia van vagy nincs demokrácia?

Tehát mi az önök álláspontja? Egy toleráns megnyilatkozásra egy intoleráns megnyilatkozás, az rendben van, mert az az intolerancia, amikor én azt mondom, hogy valaki nem nyilatkozhat meg. És igenis az intolerancia, az nem helyénvaló, az ellen fel kell szólalni. Amikor pedig valaki egy szerződéses viszonyban van egy szervezettel, ahol elő van írva, hogy ki mikor és hol nyilatkozhat, engedélyt kell kérni az ilyen szerződések szerint a szerződő partnertől, hogy egyáltalán sajtónyilatkozatot tegyen bármilyen kérdésben, csodálkoznak azon, hogy egy szervezet, amely nem fogadja el az intoleranciát, mert igenis az intoleranciának ellent kell mondani, ellene kell mondani. És még annyit hadd mondjak, hogy ha a maguk soraiból a maguk értékrendjével ellentétesen nyilatkozott volna meg valaki, már a Holdon lenne, már oda lőtték volna föl. Tehát pont önök beszélnek arról, hogy egy intoleráns emberrel miért nem toleráns a munkáltatója, amikor önöknek az egész politikája az intoleranciáról szól? Hát maguk nem hajlandóak elfogadni azt, hogy egy özvegyasszony és az apósa egy család, amikor egy háztartásban maradnak ketten! Maguk nem fogadják el azt, hogy két elvált ember, amikor egy családba összejön, és nem házasodnak össze, és egyik is hozza a gyerekét, meg a másik is, az maguknál nem család, értik?!

Tehát maguk az intolerancia szobrai ‑ és önök kérnek valakit számon, hogy egy intoleráns nyilatkozatra miként reagál? Ez volt az egyetlen indokolt válasz, ez volt az egyetlen, mert véget kell vetni annak, hogy valaki meg meri mondani a másiknak, hogy hogy éljen. Nem mondjuk meg senkinek, hogy hogy éljen. Mindenkinek joga van a saját életformáját fenntartani. És hogyha ebben a parlamentben ez rendben van, hogy egyik ember a másiknak meg meri mondani, hogy hogy éljen, határa természetesen a törvénysértés, mert törvénysértően nem lehet élni, de tisztességes életbe hogy mernek beleavatkozni akár direkt, akár indirekt módon?! És hogy illik ide, a Parlament épületébe az, hogy valakik az intoleranciát támogatják? Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban. ‑ Nacsa Lőrinc közbeszól.)

A jegyzőkönyv szövege, ahogy az Országgyűlés Web API-ja adja (felszolalas), a formázás nélkül. Nem összefoglaló.

HivatkozásJSON

karzat: Dr. Varga-Damm Andrea — 2021-04-08, felszólalás. Az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33. https://ogykarzat.hu/ckl41/felszolalas/188-223.html
BibTeX
@misc{karzat-41-felszolalas-188-223,
  title = {Dr. Varga-Damm Andrea — 2021-04-08, felszólalás},
  howpublished = {\url{https://ogykarzat.hu/ckl41/felszolalas/188-223.html}},
  note = {karzat — az Országgyűlés szavazásai; az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33},
  year = {2026}
}