Dr. Deutsch Tamás

DR. DEUTSCH TAMÁS európai parlamenti képviselő: Nagyon szépen köszönöm a szót. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Államtitkár Úr! Hölgyeim és Uraim! „Győztünk, és erről papírunk is van.” Ez a mondat nem mástól származik, mint Lech Wałęsától, aki 1980. augusztus 31-én a Szolidaritás vezetőjeként vezette azokat a tárgyalásokat, amely tárgyalásokban a kommunista pártállam kormányával folytattak egyeztetéseket, és sikerrel jártak.

Elértek egy olyan megállapodást, amely megállapodás első pontja lehetővé tette, hogy szabadon szakszervezeteket alapíthassanak, és amikor a győzelmet hozó tárgyalásokról kiérkezett a gdański hajógyárba, a hajógyár kerítésén belül sztrájkoló és demonstráló munkástársaihoz, akkor ezzel a mondattal köszöntötte őket: „Győztünk ‑ és lévén, a partnerei kommunisták voltak, az adott szóban nem lehet megbízni ‑, és erről papírunk is van.”

Nos, kedves képviselő hölgyek és urak, mindezt azért idéztem ide, mert az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló törvényjavaslat kapcsán nyilvánvalóan elsőként arról kell szólni, hogy ez milyen módon érinti Magyarországot.

Ahogy erről államtitkár úr is beszélt, a 2014-2020 közötti időszakhoz képest az előttünk álló hét esztendőben az Európai Unió intézményei által elfogadott határozat, amely most a parlament asztalán fekvő törvényjavaslat részét képezi, ez alapján Magyarországnak 50 százalékkal nagyobb összeget, a korábbi mintegy 7,2 milliárd euróhoz képest az előttünk álló hét évben 10,9 milliárd eurónyi összeget kell az Európai Unióba befizetni.

Mindennek természetesen magyarázata mindaz, amire államtitkár úr kitért, az Egyesült Királyság kilépése, egy jelentős nettó befizető befizetésének hiányát kell a többi 27 országnak pótolnia. Nyilvánvaló erre magyarázat magának a rendeletnek, a rendelkezésnek a módosítása, de a legkomolyabb oka annak, hogy Magyarország többet fizet be az Európai Unió költségvetésébe, az, hogy Magyarország gazdasága, a magyar emberek közös teljesítménye jóval nagyobb és jóval erősebb.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarország erősödik, és az Európai Unió saját forrásainak rendszere alapján befizetendő nagyobb összeg azt mutatja, hogy erről nekünk papírunk is van. Ez nem vitakérdés, ez nem pillanatnyi lelkiállapot szerinti szubjektív megközelítés kérdése, hanem mindez azon múlik, hogy ugyanolyan szabályok alapján, ha egy ország gazdasága előrelépett, akkor nagyobb az az összeg, amivel hozzá kell járulni az Európai Unió közös költségvetéséhez.

Betonba öntötte volna az Orbán-kormány az elmúlt tíz esztendőben az európai uniós fejlesztési forrásokat? Nem betonba öntötte, a magyar polgárok gyarapodására próbálta fordítani. Magyarország nagyon messze van attól, hogy tejjel-mézzel folyó Kánaán legyen, de Magyarország egy olyan ország, ahol végre a magyar polgárok felemelhették a fejüket, egyről a kettőre lehet jutni. (Dr. Varga-Damm Andrea: Hogyne! ‑ Molnár Gyula: Na!)

Kizárólag csak az Eurostat adatai alapján szeretném alátámasztani azt, hogy mi az a gyarapodás, mi az az erősödés, aminek köszönhetően egy jobb teljesítmény bizony azzal a tehertétellel is jár, hogy nagyobb összeget kell befizetnünk. Közel egymillió új munkahely teremtődött 2010 óta. (Dr. Varga-Damm Andrea folyamatosan közbeszól.) Egymilliónyival több magyar polgár tud munkából megélni és munkából eltartani önmagát és a családját. 2010-ben… ‑ itt vannak olyanok, akiknek a pártjai, értem, hogy a közös ellenzéki lista fájdalmat okoz egyes képviselőknek, nem is értem, olyan lelkesek szoktak lenni ezen nagy szivárványkoalíció kapcsán, nem is értem, hogy hova ez a csalódott hang, de mégis szép számmal vannak olyan képviselők, akiknek a pártjai 2010-ig kormányon voltak.

2010-ben ebben az országban 11,8 százalékos volt a munkanélküliség! 2010-ben ebben az országban majd félmillió ember szeretett volna dolgozni, és regisztrált munkanélküli volt. Ehhez képest 2019 végére, 2020 elejére az Eurostat adatai alapján Magyarországon a munkanélküliség mértéke 3,7 százalékra csökkent. (Dr. Varga-Damm Andrea: 8 százalék a munkanélküliség! ‑ Dr. Gyüre Csaba folyamatosan közbeszól.) Ne akarják őket meggyőzni arról, hogy a tízes számrendszer ma már a szivárványkoalícióban nem működik! Ezek a tények: egymilliónyival több ember dolgozik.

(21.30)

2010-ben Magyarországon az egy főre jutó GDP összege 16 424 euró volt. 2019-ben ez az összeg 22 806 euró lett. És még mielőtt valaki botcsinálta közgazdászként azt mondja, hogy de hát, az infláció, meg így, meg úgy, ez vásárlóerőérték-paritáson számolt összeg, tehát pontosan annak felel meg. (Közbekiáltások az ellenzéki padsorokból.) 16 ezer euróról 22 ezer euróra gyarapodott.

2010-ben Magyarországon a minimálbér összege 73 500 forint volt. Ez 2020-ban 161 ezer forintra emelkedett, több mint a kétszeresére. 2010-ben Magyarországon a nettó átlagkereset a 132 ezer forintot alig haladta meg, 2020 legelején, a Covid-járvány kezdetekor ez az összeg már 262 ezer forint fölött volt. Hogy ezzel elégedettek lehetünk? Egy frászt! ‑ hogy egy klasszikust idézhessek. Dehogyis! Csak kérem szépen, mintha két különböző országról beszélnénk. 2010-ben ez egy depresszív, súlyos gazdasági nehézségektől, korrupciótól, a szétesettség állapotától sújtott ország volt. 2020-ra ez az ország tíz olyan esztendőt tud maga mögött, amikor kellő elszántsággal, fogakat összeszorítva, komoly akaraterővel előre lehetett jutni.

Tisztelt Hölgyek, Urak! Magyarország erősödik, és erről papírunk van, ezért kell 50 százalékkal nagyobb összeget befizetni az Európai Unió költségvetésébe, ahonnan ‑ ahogy ugyancsak erről államtitkár úr higgadt és tárgyszerű expozéjában, rá jellemző higgadt és tárgyszerű expozéjában tájékoztatást adott ‑ több mint 50 milliárd eurónyi európai uniós forrás érkezik Magyarországra. Ezzel kapcsolatban én nem azt szeretném elmondani, hogy ez milyen lehetőségeket jelent, hanem azt szeretném felidézni, hogy a Jobbik egy szem európai parlamenti képviselője, a Demokratikus Koalíció négy európai parlamenti képviselője, az MSZP egy szem európai parlamenti képviselője és a Momentum két európai parlamenti képviselője hosszú esztendőkön keresztül minden energiáját latba vetve azért dolgozott, hogy minél kevesebb pénz jusson Magyarországnak. Azért dolgozott, hogy ez a nagyságrend, amit sikerült elérni ‑ eredményes tárgyalásnak köszönhetően a legutolsó tárgyalási fordulón is a magyar miniszterelnöknek, Orbán Viktornak hívják őt ‑, több mint 2 milliárd eurónyi plusztámogatási összeget, uniós forrást sikerült elérnie minden magyar polgár számára az európai költségvetésről folyó egyeztetéseken. Az ezt megelőző években minden energiával önök azon voltak, hogy minél kevesebb pénz jusson a magyaroknak.

És itthonról önök ezt lelkesen támogatták, és minden magyar parlamenti felszólalásban önök ennek az oldalán álltak. Nehogy most már a képmutatás Európa-bajnokaként önök arról beszéljenek, hogy ilyen bajok meg olyan bajok vannak! Önök előre kitervelt politikai haszonszerzési szándékból azon voltak, hogy Magyarország minél kevesebb pénzt kapjon, az egészségügy, az oktatás, az infrastruktúra-fejlesztés, a kis- és középvállalkozások, az önkormányzatok. Azon voltak! Megfogalmazták azt, hogy ne a magyar nemzeti borítékba kerüljenek a nekünk járó források, hanem közvetlen brüsszeli forrásokká változtassák ezeket.

Tudják, hogy ez mit jelent? Szerintem önöknek fogalmuk sincsen, de mondták ezt a blablát. Ez azt jelenti, hogy amikor nem egy adott ország közvetlenül, annak a hatóságai, kormánya, önkormányzatai kapják meg a pénzt, hanem ez közvetlen brüsszeli forrás, akkor oda pályázni kell, és az odakerülő pénzek maximuma, amit el lehet érni, hogy népességarányosan lehet ebből a pénzből részesülni. A 27 tagú Európai Unióban Magyarország lélekszáma alig több mint 2 százalék. Ha az európai uniós források a magyar nemzeti borítékba kerülnek, az azt jelenti, hogy 100 euróból 100 euró a mienk. Ha közvetlen brüsszeli forrásról beszélünk, akkor azt jelenti, hogy 100 euró helyett, ami kikerül a magyar nemzeti borítékból, 2 euró 50 eurocent jut nekünk. Önök ennek az álláspontján voltak. Önök el akarták venni minden magyar embertől ezt a pénzt, és a legfondorlatosabb módon, a legeszetlenebb őrültségeket találták ki ennek érdekében. És utána van képük eljönni ide, és különböző, a valósággal köszönőviszonyban nem lévő politikai nyavalygásokat megfogalmazni! Ez egyszerűen képtelenség!

Utána kitalálták azt önök, akik a politikai korrektség bajnokai, hogy címkézzék meg a végül Magyarországnak jutó pénzt ‑ mert elvesztették ezt a küzdelmet, hála az égnek ‑, címkézzék meg úgy, hogy a pénzek egy meghatározott részét az ellenzéki önkormányzatok kapják. Hát, Magyarországon 2019 után is a magyar polgárok kisebbsége él ellenzéki polgármester vezette önkormányzatnál. Ennek ellenére önök meg akarták ezeket a pénzeket címkézni. Önök folyamatosan feljelentgetik a saját hazájukat. Erről majd a végén röviden még szeretnék szólni.

És a legvége az egésznek ‑ örülök, hogy Molnár Gyula képviselő úr újra a teremben van ‑, hogy nem folynak egyeztetések. Hát, ne csináljunk már Krisztusból bohócot! (Zaj.) Olyan széles körben folynak egyeztetések, hogy nincs olyan szereplő, akinek a véleményét ne kérdezték volna meg a kormány illetékes képviselői. Mindenki elmondhatta a véleményét, minden véleményre odafigyelt a kormány, és ez alapján folyik ezeknek a forrásoknak a felhasználására vonatkozó elképzelések kidolgozása. De önök ennek ellenére folyamatosan azt hangoztatják, szajkózzák, hogy ilyen egyeztetések nem folytak.

De nem álltak meg itt ‑ harmadikként erről szeretnék egy percben beszélni ‑, hanem önök kieszeltek egy olyan megoldást, hogy az Európai Parlamentben önök egy olyan előterjesztést támogattak, igen, önök, külön-külön, Gyöngyösi Márton az igen szavazatával, Cseh és Donáth képviselő asszony az igen szavazatával, Ujhelyi képviselő úr az igen szavazatával meg a négy DK-s képviselő is az igen szavazatával, külön, de érdekes módon egy irányba mutató módon, hogy az Európai Unió saját forrásrendszerre úgy változzon, hogy Magyarországnak még az egyébként növekvő terhekhez képest 60 milliárd forinttal többet kelljen befizetni. Olyan őrült szélsőbaloldali elképzelést támogattak önök a szavazatukkal az Európai Parlamentben, amit hála az égnek, lesöpört az asztalról az állam- és kormányfők testülete. De az Európai Parlamentben szégyenszemre a magyar érdekkel szemben nem elég, hogy azon voltak, hogy minél kevesebb pénzt kapjunk, európai uniós fejlesztési forrást, hanem még azt is el akarták érni, hogy a befizetésünk 60 milliárd forinttal több legyen. 60 milliárd forinttal több legyen! Minden héten krokodilkönnyeket hullajt Karácsony Gergely tíz- meg húszmilliárd forint miatt. Egyébként meg 3000 milliárdnyi fejlesztési forrást fog a főváros megkapni, jó néhány európai főváros lenne ilyen sanyarú helyzetben.

No, és végül, de nem utolsósorban a jogállamiságinak hazudott mechanizmusról. Tisztelt Képviselőtársak! Ennek semmi köze nincs ehhez az egyébként nagyon nemes kifejezéshez. Itt nemes egyszerűséggel arról van szó, hogy olyan politikai zsaroló előfeltételeket akartak megalkotni az Európai Unióban, amelyek kapcsán az adott országok, ha és amennyiben a brüsszeli buborék főáramában megfogalmazott politikai véleményektől eltérő álláspontot képviselnek, akkor a pénzügyi zsarolás eszközeivel el lehet tőlük venni az európai uniós fejlesztési forrásokat. Ilyen egyszerű kérdésről van szó. Én az ideológiát meg a jogállam szót ide sem keverem.

Olyan eszköz ez a rendelkezés, hogy minden magyarral azt akarják csinálni, amit egyébként Petry Zsolttal csináltak, elmondja a véleményét, és annak a legdurvább következménye legyen, az egzisztenciát érintő, pénzügyi következménye. Petryt kirúgták, munkanélkülivé tették, a magyarok millióit pedig meg akarták büntetni, és el akarják a nekünk jog szerint járó európai uniós fejlesztési forrásokat venni. Ezt a veszélyt sikerült elhárítani egymással kőkemény szövetségben a lengyel és a magyar kormánynak.

A most a parlament asztalán fekvő törvény azért különösen jelentős, nem csupán, hogy megadja a parlament is a hozzájárulást a saját forrásrendelethez, ennek a törvénynek a részét képezi az az európai tanácsi következtetés, amelyik tiszta vizet önt a pohárba (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és amelyik lehetetlenné teszi, hogy politikai zsaroló eszközként lehessen a jogállaminak hazudott feltételrendszert használni. Ez a törvény, ha ezt elfogadják, akkor segít a magyar szabadságot megvédeni. (Az elnök jelzi az időkeret leteltét.)

Minden, az elmúlt években elkövetett, a magyar szabadság elleni fellépésüket most kijavíthatják, támogassák ezt a törvényjavaslatot, és akkor tesznek annak érdekében, hogy a magyar szabadságot meg lehessen védeni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(21.40)