Fülöp Attila

FÜLÖP ATTILA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Köszönöm szépen a hozzászólásokat, és engedjék meg a képviselő urak, hogy a törvény betűjét érintő és az elhangzott konkrétumokra reagáljak; mert elhangzott egy-két állítás, ami alapvetően nem a törvény szellemiségéből fakad, és ami az igazság próbáját sem állná ki. Én a többi felvetésre, engedjék meg, hogy ne válaszoljak, de azt gondolom, hogy egypár számot vagy egypár állítást szükséges a helyére tenni.

Dudás Róbert képviselő úr, bár már nincs itt, de intézett egy-két kérdést hozzám ezzel kapcsolatban. (Z. Kárpát Dániel: Átadom neki.) Az, hogy alkotmánysértő vagy nem, több alkotmánybírósági határozat foglalkozott ezzel a kérdéskörrel, és a legelső 2012-ben a 40/2012. számú alkotmánybírósági határozat, amelyben konkrét ügy vizsgálata kapcsán, rokkantsági ellátások átalakításának alkotmányosságát vizsgálva azt mondja ki az Alkotmánybíróság, hogy e döntésben nem találta Alaptörvénybe ütközőnek magát az átalakítást. Ez ténykérdés, nem én állítom, hanem az Alkotmánybíróság.

Elhangzott nagyon sokszor az, hogy egyik napról a másikra több százezer ember ellátása szűnt meg, és hogy több százezer ember maradt ellátás nélkül. Ez itt elhangzott. Ez nem egy hosszú törvény, összesen egy másfél oldalas törvény. Biztos vagyok benne, a nyugdíj és a rokkantnyugdíj rendszere egy roppant bonyolult szabályozási rendszer volt, ezt Korózs képviselő úr is nagyon jól tudja, ez az egyik legnehezebb meg legbonyolultabb, de ha mégis a képviselő urak vagy asszony elolvasta volna teljes mértékben az Ab-határozatot, az Ab-határozat azt kifogásolja, hogy a megváltozott munkaképességűekről szóló törvényben van egy garanciális szabály. És ez a garanciális szabály úgy szól, hogy egyébként, aki rokkantsági ellátást kap, az nem lehet, hogy kevesebbet kapjon, mint egyébként a felülvizsgálatot megelőző hónapban. Ezért mondtam el, cizelláltam, hogy mi volt az előzménye, mert amikor 2011. december 31-én átfordult másnap az ellátás, akkor annyi történt, hogy ugyanazt az összeget más címen kapta meg minden ellátott; mind a 936 ezer ellátott ugyanazt az összeget.

Majd amikor jött az első felülvizsgálat, akkor történhetett ebben csak változás, de 2012-ben már volt egy garanciális szabály a törvényben, ami azt mondta ki, hogy aki rokkantsági ellátást kap, az nem kaphat kevesebbet, mint amit kapott előtte, egyetlen eset kivételével – ez törvény, képviselő úr, tehát nem magamtól mondom, egyetlen eset kivételével ‑, az állapotjavulás kivételével. És az Alkotmánybíróság erre a kitételre mondta azt, hogy egyébként itt ezt nem így kellett volna megfogalmazni, és az állapotjavulás kitételre kellett volna mondani ugyanolyan garanciális szabályt, mint amit egyébként a többire mondtunk.

Összességében 936 ezer emberről beszéltünk, tehát Magyarországon 2011. december 31-én 936 ezer ember kapott ilyen típusú ellátást. De ennek majdnem a fele egyébként olyan, aki már betöltötte a nyugdíjkorhatárt. Az ő esetükben nem történt más, mint hogy időskorúak nyugdíját kapták meg innentől kezdve, átcímkézése történt.

És a többiek esetében is, most nem szeretném végigmondani a listát, de az a helyzet, hogy elég nagy létszámban voltak olyanok, akik öt éven belül nyugdíjba mentek, és ezért mondtam, hogy nagy részben azokat érintette, akik öt éven túl mentek csak nyugdíjba, az ő esetükben volt a kötelező felülvizsgálat. Nem azt jelenti, hiába hangzik el az állítás, hogy 900 ezer ember esetében volt felülvizsgálat. Nem volt felülvizsgálat, felülvizsgálat csak egy szűk kör esetében volt és nem mindenkinek.

És még egyszer szeretném hangsúlyozni: nem történt olyan, hogy egyik napról a másikra 2012. január 1-jén bárki elvesztette volna az ellátását. A felülvizsgálat, amiről most szó van, az pedig azért fontos, mert ez a komplex minősítés ezt megelőzően semmilyen normatív szabályozásról nem rendelkezett. Tehát nem volt olyan rendelet, amely azt mondta volna, hogy egységesen az országban hogy történik a felülvizsgálat.

Volt erre egy Egészségügyi Világszervezet által kiadott ajánlás, ezt használták mindenhol. Ezt váltotta föl az a normatív szabályozás – egy miniszteri rendelet ‑, amiben egyébként orvosok, szakorvosok állították össze, ami alapján meg lehet határozni, hogy nem az egészségkárosodás, hanem a megmaradt egészség százalékban kifejezett mértéke mekkora. Ezzel a rendelettel az Alkotmánybíróságnak szintén semmi problémája nincsen, és ezt is azért tartom fontosnak, mert amikor ott személyesen történik egy vizsgálat, akkor nem a kormány, nem a kormány szereplői mondják meg valakire vonatkozóan, hogy milyen a megmaradt egészségi állapota, hanem egy orvos szakértő, egy szociális szakértő és egy felsőoktatási rehabilitációs szakértő.

Ami kritikaként felmerült, hogy egy adott ember esetében azt, hogy alkalmas‑e, tud‑e dolgozni vagy nem, nemcsak az egészségügyi állapota határozza meg, hanem az is, hogy egyébként milyen szociális helyzetben van. A foglalkoztathatósága fennáll vagy nem, azt pont ez a rendelet hozta be ebbe a rendszerbe.

(17.20)

Eddig erről nem volt szó. Eddig csak egészségügyi vizsgálatról volt szó. Az, hogy ő szociálisan és foglalkoztatási rehabilitáció szempontjából alkalmas‑e foglalkoztatásra, ebben a rendeletben leírtak szerint mérvadó.

Elhangzott még az a kérdés, hogy ez bruttó vagy nettó. Ez azért egyértelmű a törvény tervezetéből is, mert a rokkantsági ellátás egy olyan ellátás, amiből nem történik járulékfizetés. Egyébként a rehabilitációs ellátásból történik, ez tény, hogy ott történik, itt nem. Tehát ebből a szempontból 500 ezer forintról beszélünk, amit meg fognak kapni, egész egyszerűen azért, mert így viselkedik ez az ellátásfajta.

Az is kérdésként merült fel, ha jól emlékszem, akkor Sebián-Petrovszki képviselő úr részéről, hogy itt történik‑e benne emelés vagy nem, tehát van‑e benne valamiféle kompenzáció az elmúlt években. A törvény maga is úgy fogalmaz, a (6) bekezdés úgy szól, hogy emelt összeg, többek között időközi emelésekkel növelt összege. Az időközi emelések, miután a rehabellátás és a rokkantellátás is a nyugdíj mértékével mindig emelkedik, ezért itt egy automatikus emelés ebből a szempontból is helytálló.

Összességében annyit szeretnék a végén mondani azokhoz, amik még elhangzottak, hogy ez a törvény arra ad lehetőséget ‑ még egyszer kiemelve, hogy miről szól a törvény ‑, van benne egy egyösszegű 500 ezer forintos kifizetés. Ami kérdés volt, hogy miért nem személyenként állapítjuk meg mindenkire vonatkozóan. Mert ezt egy törvényben nem lehet megtenni. Ezért vannak a bizottságok, akik meg tudják állapítani, hogy kinek milyen százalékos a megmaradt egészsége, ezért ha valaki ezt elfogadja, akkor elfogadja, ha nem, akkor pedig a másik út létezik, ahol viszont van egy orvosi felülvizsgálat, egy orvosi szakértői bizottsági felülvizsgálat, és ott van erre mód és lehetőség.

Zárásként pedig annyit szeretnék mondani, ami a végén sokszor elhangzott, hogy miért csalókról beszéltünk. Én egyszer sem ejtettem ki ezt a szót. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)