Dr. Varga László (MSZP)

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Meg kell mondjam, hogy teljesen meg vagyok rökönyödve itt a kormánypárti felszólalások hallatán. Tényleg nem hallottuk önöktől, hogy elnézést kértek volna az érintettektől. Valóban ezzel kellett volna kezdeni.

Én egy olyan térségből származom – nyilván ezt sokan tudják itt rólam ‑, amely a rokkantnyugdíjasok tekintetében bizony elég erősen érintett. Így volt ez már a kilencvenes évektől. Sok oka van ennek. Nyilván Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén megye a nehézipar fellegvára volt egészen a rendszerváltás elejéig, aztán ez sajnos fokozatosan épült le a térségben, és ezzel az eltartóképessége is megrendült a térségnek. De egyébként a bányászatot is idesorolhatnám, ami szintén leépült, és különösen kockázatos egy munkahely volt ez, különösen a mélyművelési ágban ebben a tekintetben. De a vegyipar, és sorolhatnám azokat az iparágakat, amik a megyénkben meghatározóak most vagy meghatározóak voltak az elmúlt évtizedekben. Egy közös van bennük, hogy akik itt tették a dolgukat évtizedeken keresztül, azok jelentős egészségi kockázatnak tették ki magukat mindenféle szempontból.

Talán igaz az egyébként – és itt idéztek vissza korábbi kormányok meghatározó szereplőitől nyilatkozatokat, de idézhettek volna akár a társadalom egyéb területeiről is nyilatkozatokat ‑, valóban, a rokkantnyugdíjazás kérdése, különösen a rendszerváltást követő években túlmutatott konkrét egészségkárosodásokon, sokszor bizony társadalmi problémákat is próbáltak ezzel kezelni. Tehát az egészségügyi és a szociális vonatkozások összemosódtak. Nekem ez a tapasztalatom. De egészen biztos, hogy a mi térségünkben nagyon sokakat érintett ez a dolog. Tágabb értelemben, a környező megyéket is idevéve, Kelet-Magyarországon százezreket érintett, akik valósan, évtizedek munkája során, azért, mert olyan területen dolgoztak, akár egészségkárosodást szenvedtek vagy eleve egészségkárosodásuk volt, és ezért voltak rokkantnyugdíjasok.

Meg lehet reformálni egy rendszert, mindig kell is korrigálni – azt hiszem, hogy ez kormányokon túlívelő feladat ‑, de az biztos, hogy önök ennek úgy álltak neki, hogy két igényük volt – én emlékszem ezekre a vitákra -: az egyik az, hogy tízmilliárdokat akartak megtakarítani a költségvetésből. Én ezt így láttam. Úgy gondolták, hogy sokat költ az ország rokkantnyugdíjasok ellátására. Kettő: csak a csalásról beszéltek ennek kapcsán. Most is ezt tették. Ez a méltatlan. Tehát itt egy évtizedes távolságból ez egy teljesen méltatlan dolog, pláne úgy, hogy teljesen világos, hogy az érintetteknek, több százezer honfitársunknak igaza volt akkor, amikor ezt a sérelmes helyzetet sérelmezték, kifogásolták az önök eljárását.

Nem sok mindent tudtak ekkor tenni, de nyilván az Alkotmánybíróság vizsgálta az ügyet, hozott egy határozatot – ugye, ez a 21/2018-as AB-határozat – lassan három éve, és két éve már a határidő is lejárt, amit az AB-határozat szabott az Országgyűlésnek, hogy ezt az alaptörvénysértő állapotot szüntesse meg. Ültünk itt ellenzéki képviselőtársaimmal olyan viták során is, most egy jut eszembe – többen érintettek ezen az oldalon, nézem, Z. Kárpát képviselőtársam is bent van ‑, lakástakarék-pénztárak, most ez jutott eszembe. Hogy délelőtt itt voltunk, Korózs képviselőtársam is, és akkor hétfő délelőtt halljuk, hogy jön be valami, 11.55-kor bejön valami, hogy megszüntetik a komplett lakás-takarékpénztári rendszert. Másnap meg még itt a dél körüli időszakban még folytattuk a vitát, próbáltuk önöket győzködni, gondolják újra, de nem. Tehát alig több mint 24 óra alatt meghoznak egy ilyen rendszert érintő, teljesen átfogó megszüntetésről szóló döntést, alig több mint 24 óra alatt, és akkor majdnem három évet várunk arra, hogy behozzanak ebben a témában valamit. Több mint két évvel vagyunk az után, hogy az AB-határozatban megállapított határidő lejárt volna, mert az 2019. március 31. Tehát szerintem elnézést kellett volna kérniük az érintettektől a kormánypárti képviselőknek. Ezzel illett volna kezdeni.

Az nem példa nélküli, de mégiscsak botrányos, hogy az AB-határozatnak való megfelelés ilyen késedelmes, és ilyen későn reagál a kormány, és azt kell mondjam, hogy a tartalom is azért felháborító, mert arra utalt Szél képviselőtársam – és szerintem ezt jól gondolja ‑, hogy ezek az emberek, nagyon sokan közülük több millió forintot vesztettek el az elmúlt években. Nekem rengetegen írtak a környékről. Tehát Miskolcról, Borsod megyéből nagyon sokan kerestek meg ilyen kérdésekkel. Elképesztő emberi sorsokat és tragédiákat láthatunk.

Ezeknek az embereknek az a kérdés, és ezt itt látni kell, hogy ha nehéz, kiszolgáltatott anyagi helyzetben vannak, lehet, hogy sokan feladják, és azt mondják, hogy elfogadják ezt az 500 ezer forintot, úgy, hogy egyébként valójában sok millió forinttal károsították meg önök őket. Ez a helyzet. Tehát hiszünk benne, hogy erős képviseletre van szüksége ezeknek az embereknek. És egyáltalán nem nézi le őket senki ezen az oldalon, higgye el. Mi álltunk ki mellettük az elmúlt egy évtizedben is. Nem erről beszéltek ellenzéki képviselőtársaim. Ezt Nacsa képviselőtársamnak mondom, mert szerintem félreértette, a kétpercese ezt mutatja nekem, vagy félre akarta érteni, még az lehet.

Az a világos helyzet van, hogy annyira nehéz anyagi helyzetben vannak ezek az emberek, különösen az elmúlt egy év koronavírus-járvány okozta egészségügyi problémák, gazdasági és társadalmi hatások kapcsán, hogy lehet, hogy úgy is el fogják fogadni ezt a szituációt, hogy egyébként tudják, hogy ha még néhány év jogérvényesítésre rászánnák az időt, akkor lehet, hogy ennél sokkal, de sokkal több kártalanítást kaphatnának, de ezt nem fogják megvárni ebben a nehéz helyzetben. De önök ezt tudják, pontosan tudják. Tehát szerintem ez a javaslat azért született meg ebben a formában, hogy ezt a tulajdonképpen nehéz döntést előállítsák az érintettek kapcsán.

(17.10)

Úgyhogy nagyon megkésettnek tartjuk ezt a javaslatot, azt gondoljuk, hogy mindenkinek meg kellene kapni azt az összeget nyilván, amit önök elvettek tőlük, és azt gondolom, hogy még nem zárult le az általános vita, még mindig hozzá tudnak szólni. Tegyék meg, hogy olyan felszólalásokat tesznek, amikben semmi más visszamutogatás, mellébeszélés nincsen, csak annyi, hogy elnézést kérnek az érintettektől, hiszen az eredeti döntést önök hozták meg, önök károsították meg ezeket az embereket, és önök azok, akik évek óta késlekednek a megoldás Országgyűlés elé hozásával. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzék soraiból.)