Magyar Zoltán (Jobbik)

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Itt a járvány égisze alatt azért összegyűltek az agrárügyek is szép rendesen, és szeretném, ha ezekre most megpróbálna őszinte és korrekt választ adni.

2010-15-16 tájékán több mint 200 ezer hektár állami földet privatizáltak. Ennek a részleteibe most nem kívánok idő hiányában belemenni, úgysem fogunk egyetérteni, hiszen egészen egyértelmű, hogy ez 180 fokos fordulat a korábbi ígéreteikhez képest és a korábbi politikájukhoz képest, hiszen azt ígérték, hogy az állam jelentős szerepet fog vállalni a birtokpolitikában, ehhez képest elprivatizálták ezeket a földterületeket. De azért maradt itt még néhány hektár, és ezzel kapcsolatban elég aggasztó információink vannak.

Mit szól ahhoz, államtitkár úr, hogy az állami földek megmaradt területeit ma olyan cégek bérlik, akik egyrészt önökhöz szorosan köthetőek, másrészt pedig a piaci ár harmadát fizetik ezekért a termőföldekért? Mennyire tartja ön korrektnek, versenybarátnak, versenysemlegesnek ezt a hozzáállást, hogy elvárja azt egy piaci alapon működő gazdálkodótól, hogy ugyanazt a teljesítményt tudja, mint egy olyan gazdálkodó, akinek a harmadáért adják oda ugyanazt a minőségű termőföldet?

Nem értem azt sem, hogy ezen a területen miért titkolóznak, hiszen például az állami földek felvásárlásánál is hasonló ellentmondásokat vélek fölfedezni. Adott egy térség, mondjuk, Dél-Somogyban, ahol az egymás mellett fekvő területeknél egy idősebb magyar honfitársunk felajánlotta az állam számára megvételre a termőföldet, ajánlottak neki egy nevetségesen alacsony összeget, amiért hajlandóak lennének felvásárolni tőle ezt a földet, míg a szomszédban ugyanolyan aranykorona-érték mellett egy külföldi nagy gazdálkodónak pedig a környéken szokásos ár háromszorosát kínálta a magyar állam.

(14.30)

Gondolom, azért, mert egy korábbi államtitkár például egy 5 millió forint értékű bikát lőhetett ki ezen a vadászterületen. Én azért itt érzek némi összefüggést. Tehát önök a nemzeti vagyonnal ilyenformán gazdálkodnak. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Hihetetlen!)

Mennyiben gondolja ön ezt a hozzáállást korrektnek, becsületesnek? Vagy például a támogatáspolitikában a beígért és meg nem érkezett fordulatról is jó lenne néhány szót hallanunk. Miként tartja azt ön normálisnak, hogy az országba érkező agrártámogatások 80 százalékát a gazdálkodók 10 százaléka zsebeli be? Azaz a magyar állam segíti azt ‑ egyébként jogszabályokkal, birtokpolitikával egyaránt ‑, hogy a legtehetősebbek, a legvagyonosabbak, a legnagyobb földterülettel rendelkezők vigyék el a támogatások döntő részét.

Mit szól ehhez államtitkár úr? Mégis hogy számol el a saját lelkiismeretével? Mit mond a szavazóinak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akik az ángyáni gazdabarát politikát várnák el önöktől? (Taps a Jobbik padsoraiban.)