Dr. Bősz Anett (DK)

BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Higgyék el nekünk, hogy nem előre megbeszélt forgatókönyvet látnak akkor, amikor három választókerület remek oltási tervének végrehajtásáról beszélünk, de azt is el kell mondjam önöknek, hogy az egészségügyi világnapon különösen fontos köszönetet mondanunk mindazoknak, akik részt vesznek a járványügyi védekezésben, azoknak, akik a szeretteink életét mentik, és azoknak is, akik bizony a menthetetlenek mellett az utolsó percekben is ott állnak. A legnagyobb hála és köszönet illeti őket.

Valamivel több mint egy évvel ezelőtt olyan helyzet elé állított mindannyiunkat a pandémia, amelyet korábban el sem tudtunk volna képzelni. A tavaly tavaszi hullámban civilek tömegei mozdultak meg, hogy összefogva a helyi önkormányzatokkal, a karanténban rekedt idős vagy beteg emberek, esetleg frissen munka nélkül maradt fiatal keresők ellátásra kerüljenek. Kiskereskedők vagy nagyobbak adtak zöldséget, kenyeret, előző nap akár eladatlan péksüteményeket, és próbálták fenntartani a szerencsétlenül járt honfitársaink viszonylagos életszínvonalát. Már akkor megtapasztalhattuk a közösségek erejét és azt, hogy a helyben felmerülő problémákra helyben adhatók a legjobb válaszok. A legnagyobb sajnálatomra egyébként a kormány ezt sajnos nem igyekszik elismerni, éppen ezért vonja el folyamatosan a forrásokat az önkormányzatoktól.

Van viszont, tisztelt képviselőtársaim, valami, ami nem pénzkérdés, ez pedig a szervezés és az emberség, és erről szeretnék önöknek ma röviden beszámolni, ugyanis Érden és Törökbálinton egy rendkívüli siker az oltás. Az elmúlt hetek tapasztalatai azt mutatják, hogy valóban megérte az a sok-sok munka, ami egyébként a helyi hivatalok vezetői között történt kommunikáció. Azok a törekvések, amelyekben egyébként ezek a helyi vezetők el tudták mondani egymásnak, ha hibát véltek felfedezni adott esetben valakinek a munkájában, így még azelőtt lehetett korrigálni a hibát, hogy Érden például az első polgár megkapta volna az oltást. Szerintem ez egy egészen elképesztő, jó példa arra, hogy ha kihagyjuk a nagypolitikát az egész oltási tervből, merünk szólni, hogyha valami nem jó, merünk szólni, hogyha azt gondoljuk, hogy valami lehet, hogy nem sikerül abban a formában, és tudjuk egymást keresni akár önkormányzati, akár más helyi szinten, akkor elképesztő sikereket lehet közösen elérni.

(20.50)

Azt kell mondanom, most, hogy a koronavírus-járvány harmadik hullámában megkezdődtek a tömeges oltások, tudnunk kell, hogy minden nemzeti és nemzetközi krízisnek emberarca van. Olyan emberek kapnak oltást, akik nagypapák, nagymamák, krónikus beteg testvérek, férjek és feleségek, leendő édesanyák. Én magam is megdöbbentem és meg is hatódtam, amikor például egy idős baráti házaspár megkapva a Romics László Egészségügyi Intézményben az oltást, természetesen maszkban, megfelelő védőfelszerelésben elindultak sétálni a Dunára, és nekünk még beintegettek a kerítésen, és boldogan mondták, hogy megkapták az oltást, hamarosan övék lesz a szabadság.

Azt gondolom, hogy ezt kell mindig szem előtt tartani. Azt is látom, hogy Érden és Törökbálinton azok az egészségügyi dolgozók, akik ezekért az emberekért és a jövőben beoltandókért küzdenek, elképesztő szolgálatot végeznek. Tényleg óriási köszönet érte. Azt gondolom, hogy mindenkinek, aki részt vesz ebben a folyamatban, a legnagyobb elismerés jár.

Csatlakozva a képviselőtársaimhoz azt kell mondanom, hogy tényleg nem éri meg a nagy politikai csatározás, tényleg nem éri meg rásütni bárkire a bélyeget, hogy oltásellenes lenne, már csak azért sem, mert tudnunk kell, hogy ezek mögött az oltások mögött sorsok vannak. Egyébként a lélegeztetőgépek mögött is sorsok vannak. Azok mögött a folyamatok mögött is sorsok vannak, ha elszabadul a járvány, és a mögött is sorsok vannak, ha sikerül megfékezni a járványt. Ez mindenképpen közös érdekünk.

Azt gondolom, tudnunk kell, hogy az a politikai csatározás, amelyben a kormány rásüti az ellenzékre, hogy oltásellenes, rendkívüli módon rombolja a közbizalmat. Azokban az országokban és azokban a társadalmakban volt a legeredményesebb a járványügyi védekezés, tisztelt képviselőtársaim, ahol a kormány, a polgárok és az egészségügyi dolgozók kölcsönösen bíztak egymásban. Reménykedem benne, hogy kicsit bölcsebbek tudunk lenni a jövőben mi itt, Magyarországon is. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)