Németh Zsolt (Fidesz)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem fogom igénybe venni a 15 percet. Nagyon örülök ennek a színvonalas, izgalmas eszmecserének, amelybe, gondolom, elnök úr is és jegyző úr is szívesen bekapcsolódna, hiszen ők is elkötelezettjei ennek a témának. Néhány szót szeretnék szólni szóhasználati kérdésről, utána a kezdeményezés és a ma este jelentőségéről, majd a küzdelem színteréről és állásáról néhány gondolatot. Tehát ez a három vonatkozás lenne, amit szeretnék érinteni.

Ami a szóhasználatot illeti: a Minority SafePack kifejezést használjuk, és meglehetősen elterjedt most már, de nem értik a honfitársaink. Ezért én kifejezetten szeretném kérni önöket arra, képviselőtársaim, hogy amikor erről az ügyről beszélünk, akkor használjuk a Magyar Állandó Értekezlet által megfogalmazott magyar szóhasználatot, ami nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményezésnek aposztrofálja a Minority SafePacket. Azt gondolom, hogy jól összefoglalja a Minority SafePack polgári kezdeményezés és miegymás, hogy nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményezésként utaljunk rá.

A másik: a székely petíció kérdésével kapcsolatban szintén szóhasználati kérdés. Én itt azt szeretném javasolni, mivel ez is egy nagyon hosszú címmel rendelkezik ‑ Gál Kinga ezt ismertette ‑, én azt javaslom ‑ és erről nincs még a Magyar Állandó Értekezletnek határozata ‑, hogy hívjuk a székely petíciót nemzeti régiókról szóló polgári kezdeményezésnek, mert ez a kezdeményezés nagyon egyértelműen a nemzeti régiókról szól, és jól tükrözi azt a jogi jelentőséget is, amit egyébként itt az előttem szólók többen is már érintettek.

Meg szeretném jegyezni, hogy a két polgári kezdeményezés valóban nincs ellentétben egymással, hanem nagyon jól egészíti ki egymást, mint ahogy egyébként itt az elmúlt évtizedekben kialakult autonómiavitákban is eléggé jól összecsiszoltuk a kulturális autonómia és a területi autonómia fogalmai közötti összhangot. És egyébként egyáltalán nem véletlen, hogy ha megtaláljuk a kulturális és a területi autonómia közötti összhangot, ennek köze van a két kezdeményezéshez, hiszen a nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményezés alapvetően a kulturális jogokról szól, míg a nemzeti régiókról szóló kezdeményezésnek van egy nagyon fontos területi dimenziója, ami felértékeli a jelentőségét.

Tehát a két polgári kezdeményezés jól kiegészíti egymást, és itt meg szeretném jegyezni, hogy egy hónap van hátra a nemzeti régiókról szóló polgári kezdeményezés aláírásgyűjtésének a lezárultáig, és még nem érte el mind a hét országban azt a 25 százalékos többletet, amennyivel túl kell gyűjteni ahhoz, hogy érvényes legyen a kezdeményezés. Ezért én szeretnék mindenkit bátorítani arra, hogy ne lankadjunk, és továbbra is támogassuk az aláírásgyűjtést, különösen azokban az országokban, ahol még nem érte el ezt a küszöbértéket az aláírások száma.

Miben látom a jelentőségét az előttünk fekvő nyilatkozatnak, egyáltalán a kezdeményezésnek? Három dologban. Először is, valóban az európai kisebbségvédelmi rendszer európai uniós pillére megteremtésének a kihívása előtt állunk. Azért kell európai kisebbségvédelmi rendszer, mert nincsen rendezve az európai nemzeti kisebbségeknek a helyzete. És az európai kisebbségvédelmi rendszernek van több pillére, amely már létrejött. Fontos pillére az Európa Tanács, hallottunk róla többek részéről; fontos pillére az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet. Itt fontos lépések is vannak, és magának ennek a két szervezetnek az Európai Unióhoz való viszonyában is fontos fejlemények történnek, hiszen például a lisszaboni szerződés előírta azt, hogy az Európai Uniónak csatlakozni kell az Európa Tanácsnak az égisze alatt elfogadott emberi jogi egyezményhez, és talán más egyezményéhez is, amit az Európa Tanács már megalkotott, így például a kisebbségvédelmi egyezményekhez is adott esetben, aminek a szempontjából tehát döntő kérdés, hogy megtörténik‑e az Európai Unió részéről ez a döntő lépés, ez a csatlakozási esemény.

A magyar Európa tanácsi elnökség, amely most májustól novemberig fog tartani, foglalkozni fog ezzel a kérdéskörrel is, de amit most szögezzünk le és zárjunk rövidre, hogy az Európai Unió nem húzhatja ki magát ennek az európai kisebbségvédelmi rendszernek a kiépítéséből, és azt gondolom, hogy jó irányba haladunk: ez az alulról fölfelé történő építkezés azon területeken, ahol már van egyértelmű joghatósága az Európai Uniónak, lehet a kiindulópont.

Másodszor: valóban szó van a polgári kezdeményezésekről, ahogy itt a vitában hallhattuk. Egészen botrányos az, hogy az Európai Unió demokratikus deficitjének a kezelésére irányuló jogintézmény, amelynek egyébként a jelentéstevője Schöpflin György európai parlamenti képviselőnk volt ‑ emlékezzünk meg őróla is ‑, itt egészen botrányosnak tartom, hogy nulla jogalkotási kezdeményezés fakadt az összes érvénytelen és az összes érvényes polgári kezdeményezésből. Azt gondolom, ez az Európai Bizottságnak nagyon komoly felelősségét hordozza, és nekünk valóban a polgári kezdeményezéseknek a védelmében is föl kell lépni, amellett, hogy a nemzeti kisebbségeknek a védelmében föllépünk, amikor erről a kérdésről beszélünk.

És a harmadik jelentősége talán kevésbé közvetlen ennek a mostani vitának, de az Európai Unió jövőjéről induló vita újraindul most májusban.

(19.30)

Egy komoly konferencia keretében egy komoly struktúra jött létre, és nem mindegy, hogy milyen irányt fog venni az Európai Unió jövőjéről szóló vita. Lesz‑e Európában nemzeti kisebbségvédelem? Úgy gondolom, hogy mi erről nem mondhatunk le, mint ahogy ne értékeljük le azt a sikert, hogy a lisszaboni szerződésben sikerült ‑ még ha olyan formában is csak ‑ megjeleníteni a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó kérdést. Magyar diplomáciai eredmény volt az is, és most sem mondhatunk le arról, hogy szerepeljen ennek a vitának a napirendjén a nemzeti kisebbségvédelem ügye. Hasonlóan fontos, hogy az Európai Unióban tagadhatatlanul meglevő demokratikus deficit kérdése is és ennek összefüggésében a polgári kezdeményezések helye megfelelőképpen az európai jövőről szóló vitában megfelelő megoldást találjon.

És el van rejtve ebben a vitában ma este, de nem is olyan nagyon, hogy mi a helye az Európai Bizottságnak az Európai Unió intézményi struktúrájában, mi a helye az Európai Bizottságnak ebben a hierarchiában. Ez nem egy mellékes kérdése az Európai Unió jövőjéről szóló vitának, erről is beszélgetünk, és erről is sok szó lesz az elkövetkezendő hónapokban.

A harmadik téma, amit röviden szerettem volna érinteni, ez pedig hogy hogyan áll ez a küzdelem, mi ennek az állása, milyen színterei vannak. Valóban, jogi és politikai dimenziója van, és noha kétarcú a ma esti helyzet, de úgy gondolom, fontos azt is hangsúlyoznunk, hogy igenis van minek örülni. Van, amit már nem lehet az elmúlt évek eredményeként elvenni mitőlünk, lépésről lépésre haladunk, de úgy gondolom, hogy haladunk ennek a bizonyos nemzeti kisebbségvédelmi rendszernek a kiépítése felé.

Jogi értelemben az Európai Bizottsággal szemben a kisebbségi szervezetek rendkívül komoly győzelmet arattak több körben is az Európai Bíróság előtt. Tíz éve zajlik ez a vita mind a két polgári kezdeményezés esetében ‑ ’11, ’13, ’16, ’19, ’21. Egy tízéves regény jogi értelemben, ami itt előttünk van, és egy páratlan siker, ha végiggondoljuk azt, hogy hányszor akarta elfektetni az Európai Bizottság ezt az ügyet, és hányszor támadt föl ez az ügy az elmúlt tíz esztendőben. Kevés ilyen izgalmas jogi problematika van. És én is azt mondom, amit itt többen képviselőtársaim hangsúlyoztak, hogy ha már ennyire sok energia és ilyen sok apró győzelem benne van ebben a történetben, akkor ezt folytatni kell.

Üdvözlöm azt, hogy most a FUEN perre megy újra az Európai Bizottság ellen, és úgy vélem, hogy erre föl kell készülni akkor is, amikor majd a nemzeti régiók ügyét fogja akarni elfektetni az Európai Bizottság. A nemzeti régiók ügyében az Európai Bíróság kimondta, hogy van nemzeti régió. Akkor innentől fogva mi a nemzeti régió? Innentől nemzeti régiókat lehet adott esetben definiálni, és adott esetben aztán finanszírozásnak és támogatási lehetőségnek kitenni.

És végül a politikai helyzet, küzdelem állása. Valóban, másfél millió aláírás összegyűjtése két körben, egymás után, elkezdődve 2017-ben, és most is zajlik még itt, ’21-ben, négy éve zajlik ez. Hihetetlen kitartás, elkötelezettség, elszánás van e mögött a másfél millió, kétszer másfél millió aláírás mögött. A magyar összefogásnak nagyon fontos színtere volt a két polgári kezdeményezés itt, a Kárpát-medencében. Elismerés az RMDSZ-nek, a Székely Nemzeti Tanácsnak; Magyarországon a Rákóczi Szövetséget ne felejtsük el kétszeresen, sokszorosan megemlíteni, hiszen több mint 600 ezer aláírás közvetlenül a Rákóczi Szövetséghez kötődött a nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményezésben; Pesty László: irdala.hu.

Rendkívül fontos, hogy a magyarországi nemzetiségek olyan hangon szólalnak meg ebben a kérdésben, ahogy ezt a szószóló úrtól hallhattuk, és a Magyarországi nemzetiségek bizottsága odaáll ebben a kérdésben egy ilyen fontos nemzeti ügy mellé, a legnagyobb elismerés illeti a bizottság jelen lévő elnökét is.

A nemzetközi összefogás ‑ micsoda politikai eredmény az, hogy végre a FUEN, egy alvó szervezet képes volt arra, hogy európailag releváns, látható politikai kezdeményezéssel éljen és megjelenítse 50 millió ember akaratát! Az Európai Parlamentben elismerés illeti Gál Kingát, az Intergroupot, hogy egy ilyen határozatot sikerült az Európai Parlamentben elfogadtatni közel 80 százalékos támogatással, szemben az Európai Bizottsággal. Nem gyakran történik meg, hogy az Európai Parlament ezt teszi. Vonjuk le a meghallgatásból, az európai parlamenti sikerből a tanulságokat, és készüljünk föl, hogy újabb ilyenekre lesz szükség, mert a székely petíció esetében nagyon könnyen lehet, hogy ezeket a tapasztalatokat használni lehet. És vonjuk le azt a tanulságot, hogy egyedül nem megy, és ütni kell a vasat. A nemzetpolitika igenis diplomácia is. Sokarcú a nemzetpolitika, de diplomácia is. Magyarországnak szövetséget kell építenie, a külhoni magyar szervezeteknek meg meg kell tanulniuk angolul, és nemzetközi nyelven elfogadhatóvá és érthetővé tenni a szándékaikat és követeléseiket.

Köszönet illeti a Nemzeti összetartozás bizottságát ezért a nyilatkozatért, a kezdeményezésért. És nagyon fontosnak tartom, hogy a Nemzeti összetartozás bizottsága megjeleníti azt a nemzeti konszenzust, amely létfontosságú feltétele annak, hogy a nemzetpolitikában Magyarország sikert tudjon elérni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)