Gál Kinga

GÁL KINGA európai parlamenti képviselő: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Több mint egymillió érvényes támogató aláírást összegyűjteni az Unió legalább hét különböző tagállamából és eközben a megfelelő küszöbértékeket betartani, komoly teljesítmény a mai valóságban. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy eddig 76 bejegyzett európai polgári kezdeményezésből összesen hatnak sikerült teljesíteni, közöttük a Minority SafePacknek a több mint 1 millió 100 ezer érvényes aláírásával.

Ilyen számban mozgósítani eltérő történelemmel, hagyományokkal, érzékenységekkel rendelkező közösségeket egy közös cél érdekében, már önmagában komoly siker, de elgondolkodtató siker. Azt bizonyítja, hogy a hagyományos nemzeti és nyelvi kisebbségben élő közösségek, a megannyi szép jogelv, charta, határozat és nyilatkozat mellett is, mai napig nem érzik, hogy egyenlő esélyekkel rendelkeznének a többségi polgártársaikhoz képest Európa-szerte, hogy ők is ugyanúgy számítanak. Gondoljunk csak, képviselőtársaim, a jelen vagy közelmúlt felháborító ügyeire! A Beke-Szőcs koncepciós per, az úzvölgyi katonatemető ügye, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem máig megoldatlan sagája, vagy a lassan szinte feledésbe merülő Malina Hedvig-ügy.

Nem csoda tehát, hogy ennyire húsbavágó az uniós kisebbségvédelem bármilyen lehetősége minden határon túli magyar számára. Köszönünk tehát minden egyes aláírást, mozgósítást, kiállást. Még a relatív eredményeket sem adják könnyen kisebbségvédelem területén. Így a Minority SafePack kezdeményezés alaposan megküzdött a talpon maradásért. 2013-ban került először benyújtásra, amikor már a kezdeményezés puszta bejegyzését is visszautasította az Európai Bizottság. Az Európai Bíróság hivatalos döntésére volt szükség a bejegyzés kikényszerítéséhez.

(19.10)

És most, nyolc évvel később, hosszú évek kitartó munkája, több mint egymillió aláírás összegyűjtése után ott tartunk, hogy az Európai Bizottság ugyanolyan fásult unottsággal sepri le a kérdést az asztalról, pedig a kezdeményezés abban egyedi, hogy tálcán kínált nem is csak egy keretjogszabályt, hanem összesen kilenc olyan jogszabálytervezetet, amelyek mentén számos területen kezdeményezhetett volna jogalkotást az Európai Bizottság az őshonos nemzeti és nyelvi kisebbségek védelmében. Ezek mind olyan területek, ahol, ha lenne politikai akarat, ha lenne jó szándék, nagyobb erőfeszítések nélkül a gyakorlatban is tehetne az Európai Bizottság konkrét lépéseket.

De a Bizottság most sem hazudtolta meg önmagát: egyértelműen kimondta, hogy nem él jogszabály-kezdeményezéssel, és cinikus módon a szubszidiaritás elvére hivatkozik, miközben folyamatosan ássa alá a tagállamok szuverenitását, és lényeges tagállami hatásköröket igyekszik felülírni, ha a politikai érdek éppen úgy kívánja. Más típusú kisebbségek esetén, más szubszidiaritás körébe eső esetekben a Bizottság kevésbé szégyenlős, nyíltan ad hangot véleményének, és avatkozik tagállami politikákba, ezt az elmúlt évek tapasztalatai tökéletesen mutatják. Elfogadhatatlan az ilyen mértékű kettős mérce alkalmazása folyamatosan.

A Minority SafePack sorsának alakulását, kedves képviselőtársaim, a kezdetektől figyelemmel kísérte az Európai Parlament kisebbségi munkacsoportja, az elhíresült úgynevezett Intergroup, amelyet 17 éve elnöklök valamilyen formában. A tavaly októberi hivatalos, nyilvános meghallgatás előtt ez volt az egyetlen európai parlamenti fórum, ahol ezt a kérdést rendszeresen meg lehetett vitatni, napirendre lehetett tűzni. Ezt számos alkalommal meg is tettük, így értesülhettek a képviselők első kézből a kezdeményezés bejegyzését övező nehézségekről, az aláírások összegyűjtésének folyamatáról, és kapcsolódhattak be maguk is saját közösségeikkel a kezdeményezés sikerre vitelébe.

Az európai polgári kezdeményezések szabályozásának megfelelően az Európai Parlament teret kell adjon nyilvános meghallgatáson minden sikeres kezdeményezés esetében. Erre a ma este már oly gyakran elhangzott meghallgatásra került sor három szakbizottság részvételével, amelyet a tavalyi év októberében szerveztek. Itt arra hívtam fel a figyelmet, hogy az elmúlt tíz évben összesen tizenöt alkalommal adta írásba az Európai Bizottság, papíron, feketén-fehéren: „Az őshonos nemzeti és nyelvi kisebbségek diszkriminációja mindig-mindig egyes konkrét ügyekre és esetekre vonatkozott, akár oktatásban, akár nyelvhasználatban, akár szerzett jogaikat tekintve vagy a gyűlöletbeszédet illetően, ez nemzeti hatáskörbe tartozik.” ‑ ezért nem kíván foglalkozni problémáikkal.

Ezért a meghallgatás során a kezdeményezők most októberben részletesen indokolták, hogy miért gondolják úgy, hogy uniós kompetenciába tartoznak a felsorolt jogszabály-kezdeményezések. Reméltük, hogy ezúttal mindez halló fülekre talál az Európai Bizottság szintjén annak ellenére, hogy a felelős Jourová biztos asszonytól csak egy semmitmondó üzenetre futotta.

Aztán a nyilvános meghallgatást követően kemény egyeztetések révén sikerült kellő politikai támogatást szerezni ahhoz, hogy plenáris vitára kerüljön az Európai Parlamentben a kérdés, és határozat szülessen. Hosszú évek sikertelen próbálkozásai után ez szimbolikus értékű már önmagában. Aztán végül több mint kétharmados többséggel került elfogadásra a határozat, amely támogatásáról biztosította a kezdeményezést, és felszólította a Bizottságot, hogy annak megfelelően lépjen fel, és tegyen javaslatot konkrét jogi aktusokra, valamint emlékeztet arra, hogy minden egyes javaslatot önnön érdeme szerint vizsgáljanak és értékeljenek ‑ ezt kéri az Európai Parlament a Bizottságtól.

Mind ez alatt nemzeti, regionális és helyi parlamentek a tavalyi év vége óta határozatokban szólították fel a Bizottságot, hogy adjon kedvező választ és értékelést erre a Minority SafePackre. Aztán az elutasító válasz óta pedig mára meghaladta az ötvenet azon hatósági és szervezeti határozatok száma, amelyek jobb belátásra próbálják bírni az Európai Bizottságot. A mai országgyűlési határozati javaslat szépen illeszkedik ezek sorába. Nemzeti szinten a Bundestag, számos tartományi és regionális parlament, így a fríz, a dél-tiroli, de helyi önkormányzatok hosszú sora is csatlakozott a kezdeményezéshez, mint a székelyföldieké is, ahogy ma hallottuk Pánczél Károlytól. Emellett számos hivatalos nyílt levél is hangot adott a csalódottságnak.

Mi a kisebbségi munkacsoportban hetven európai parlamenti képviselő támogatásával levelet küldtünk Ursula von der Leyen bizottsági elnök asszonynak és Věra Jourová biztosnak. Erre pontosan tegnap érkezett meg a hivatalos válasz, újabb semmitmondó válasz, amelyet ezúttal maga von der Leyen elnök asszony írt alá. Idézem: „A bizottság mind a kilenc kezdeményezést megvizsgálta, és úgy találta, nincs szükség jogszabály kezdeményezésére.” ‑ ez a tegnapi válasza Von der Leyen asszonynak.

Szomorú, hogy az Európai Bizottság nem veszi észre, hogy bort iszik, miközben vizet prédikál. Szemünk előtt távolodik az Unió a polgáraitól, miközben fennen hangoztatja a polgári közelségét, hiszen amikor erre konkrét lehetősége adódna, elzárkózik minden gyakorlati lépéstől. Nemhogy bizalmat nem épít, de hitelességéből veszít így az Unió.

Nyolc év megfeszített munka, egymillió aláírás összegyűjtése és a Bizottság kedvezőtlen válasza után most a kezdeményezőknek nem maradt más lehetősége, mint hogy újra bíróságra vigyék az ügyet. A kezdeményező bizottság az Európai Bizottság döntésének semmissé nyilvánítását kéri az Európai Unió törvényszékétől. A kereset alapja, hogy a Bizottság közleményében súlyos hiányosságok vannak, és amellett, hogy döntésével hátat fordított több mint egymillió aláírónak, Európa 50 milliónyi kisebbségben élő polgárának és az Európai Parlament háromnegyedes többségének, jogi kötelességét sem teljesítette. Tehát újabb hosszú jogi procedúra elé nézünk, de csak ebben van remény, hogy a kérdés napirenden tartható. Ezt megerősítendő van szükség a maihoz hasonló politikai határozatokra.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Minority SafePack újra megmutatta számunkra a magyar nemzeti összefogás erejét. 850 ezer magyar járult hozzá támogató aláírásával a kezdeményezés sikeréhez, és mi sem mutatja jobban a kérés létjogosultságát, és hogy ez mennyire fontos a magyaroknak a Kárpát-medencében: most, amikor látták a Minority SafePack sikertelenségét, ennek dacára, ennek ellenére sikerült ugyancsak magyar előterjesztésre újabb európai polgári kezdeményezést sikerre vinni, amely a régiók egyenlőségét és a regionális kultúrák fenntarthatóságát szorgalmazza a kohéziós politika vonatkozásában. Az összmagyarság sikerei ezek, amelyek megerősítik az összetartozás érzését, megmutatják a nemzetünkben rejlő erőket határoktól függetlenül.

Ezúton, képviselőtársaim, felszólítom Jourová biztos asszonyt, hogy hagyjon fel felháborító kettős mércéjével: miközben szemet huny az őshonos nemzeti kisebbségek konkrét és valós jogsértései fölött a szubszidiaritás elve mögé bújva, más esetekben ott is jogsértést vél felfedezni, ahol semmi nem indokolja, ha ezt politikailag nem tetsző kormányok dresszírozására használhatja. Felkérem továbbá, hogy jól nyissa ki fülét, és hallja meg végre a közös kérésünket: most lenne rá konkrét lehetőség, hogy az Unió visszanyerje őshonos nemzeti kisebbségekhez tartozó több millió állampolgárának bizalmát, és ne veszítse tovább hitelességét.

A ma előterjesztett országgyűlési határozati javaslat minden egyes bekezdésével egyetértek, ezért kérem, önök is támogassák ezt a határozatot. Köszönöm. (Taps.)

(19.20)