Pánczél Károly (Fidesz)

PÁNCZÉL KÁROLY, a Nemzeti összetartozás bizottságának elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Köszöntöm államtitkár urakat, köszöntöm képviselőtársaimat. A Minority SafePack kisebbségvédelmi kezdeményezésről szóló határozati javaslat kapcsán az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottsága egyhangú szavazással támogatta, hogy az Országgyűlés határozati javaslat formájában erősítse meg támogatását, kiállását a kezdeményezés mellett, és egyben utasítsuk el az Európai Bizottság döntését. Egyben szeretnék köszönetet mondani a bizottság jelen lévő tagjainak, hiszen ezt a határozati javaslatot egybehangzó igen szavazatokkal tudtuk idehozni a Ház elé.

Tisztelt Ház! Az őshonos nemzeti kisebbségek, nemzeti közösségek melletti kiállás nemcsak magyar ügy, hanem európai ügy, hiszen az Európai Unió 50 millió polgárát érinti. Az érintett magyarok száma az elszakított országrészekben mintegy két és fél millió fő, töredéke ennek az 50 milliós számnak, annak az 50 millió európai polgárnak, aki nemzeti őshonos kisebbségként éli meg napjait az Unióban. A mai napig nem született átfogó európai uniós kisebbségvédelmi szabályozás. Az Európában őshonos nemzeti kisebbségek jogai szülőföldjükön különböző mértékben biztosítottak. Míg egyes országokban ezen közösségek nyelvét, kultúráját az országot erősítő tényként kezelik, másutt a kisebbségek mielőbbi beolvasztásában, erőszakos asszimilációjában vagy elvándorlásukban érdekeltek. Sok esetben a nyelvük, hagyományaik, kultúrájuk, jelképeik a gúny céltáblái, és nem példa nélküli az erőszakos fellépés sem. Európai polgárokról van szó, akik megkülönböztetett védelemre szorulnak.

Tisztelt Ház! Az Európai Unióban a lisszaboni szerződés rögzíti a polgári kezdeményezések lehetőségét és szabályait. Annak idején, közel egy évtizede diadalmasan jelentették be, hogy 2012. április 1-jétől egy vadonatúj eszköz áll az uniós polgárok rendelkezésére, mely lehetővé teszi, hogy részt vegyenek az Európai Unió politikájának alakításában. A lisszaboni szerződés lehetővé teszi, hogy egymillió polgár jogszabályra irányuló javaslatot tegyen. A szabályozás szerint az Európai Unió országainak legalább egynegyedéből kell származni az aláírásoknak, ez jelen esetben legalább hét ország, és az európai parlamenti képviselők számát kell megszorozni 750-nel, akkor adott egy-egy országból a szükséges aláírásszám. Ez Magyarország esetében 14 800 aláírás. Ezt azért emeltem ki, mert a legutóbbi két kisebbségvédelmi polgári kezdeményezésben, ez részben a most folyó Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése az európai régiókról, illetve az, amiről beszélünk, a Minority SafePack, mindkét esetben bőven 500 ezer fölött volt a magyarországi aláírók száma.

Összegezve tehát, a jogi környezet lehetőséget ad a polgári kezdeményezésekre az uniós jogalkotásban. Nézzük azonban a tényeket! A FUEN, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az RMDSZ indította el a kezdeményezést 2011-ben, akkor a FUEN elnöke Hans Heinrich Hansen volt, az RMDSZ akkori és jelenlegi elnöke pedig Kelemen Hunor, az ő közös kezdeményezésük volt ez. 2013-ban az Európai Bizottság még a szándékot is elutasította, így a kezdeményezők az Európai Közösségek Bíróságához fordultak. 2014-ben zajlott tulajdonképpen a per, az Európai Bizottság mellett nem véletlenül Szlovákia és Románia szállt be a perbe, Magyarország pedig a FUEN, a kezdeményezők mellett. 2017 áprilisában jöhetett el az az idő kedvező bírósági döntés után, hogy az ügyet nyilvántartásba vették, és az aláírásgyűjtés elkezdődhetett. Egy év múlva, ’18. április 3-án a gyűjtést lezárták, összegyűlt több mint 1 millió 100 ezer aláírás, tehát érvényes lett a kezdeményezés.

2020. október 15-én a szervezők, az előterjesztők már Vincze Loránt FUEN-elnök, európai parlamenti képviselő vezetésével nyilvános meghallgatáson mutathatták be a kezdeményezést, és 2020. december 14-én, az Európai Parlament plenáris ülése állásfoglalásában támogatta is a kezdeményezést háromnegyedes többséggel, jogalkotásra szólítva fel az Európai Bizottságot. Akkor ott tavaly decemberben, az Európai Parlament ülésén ez hangzott el: „A regionális nyelveket támogatni és védeni kell, ahol az egy hivatalos nyelven túl más nyelveket is beszélnek. A nyelvi közösségek védelme során pedig tiszteletben kell tartani az alapvető jogokat.” Még egyszer szeretném elmondani, hogy az Európai Parlament 524 igen, 57 nem és 103 tartózkodás mellett, tehát nagyon nagy többséggel támogatta a polgári kezdeményezést. Elhangzott az is, hogy az őshonos nemzeti kisebbségeket valóban erőteljes asszimiláció fenyegeti, és nyelvük elvesztése egy nyelvi és kulturális elszegényedést jelenthet Európában.

Mindezek után szép reményekkel vártuk az Európai Bizottság ülését, és 2021. január 15-én az Európai Bizottság döntött, mégpedig sajnos úgy, hogy nem indít jogalkotást az európai kisebbségvédelmi kezdeményezés 9 beadott pontjában. Ezzel az Európai Bizottság hátat fordított több mint egymillió aláírónak, és hátat fordított Európa 50 millió kisebbségben élő polgárának. A bizottság tagjai közül csak egyet szeretnék kiemelni, Věra Jourová bizottsági tagot, aki tulajdonképpen szépen beszélt a kezdeményezésről. Így szólt róla: „Ez az ötödik sikeres európai polgári kezdeményezés, amely arról tanúskodik, hogy az európai polgárok hallatni kívánják hangjukat, és részt kívánnak venni az uniós politika alakításáról szóló nyilvános vitában.” Beszélt a szubszidiaritás és az arányosság elvéről, a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartásáról ‑ mint az Unió alapvető értékéről ‑, majd jogszabályjavaslat nélkül visszadobták a kezdeményezést. Ez, kérem szépen, cinizmus.

Hiteltelenné vált az Európai Bizottság. Hiteltelenné teszi egyébként az európai polgári kezdeményezés intézményét is, hiszen elindult eddig Európában 60 ilyen polgári kezdeményezés, eddig 5 esetben volt érvényes és eredményes az aláírásgyűjtés, és mind az öt esetben ezt elutasították. Pedig ez az európai részvételi demokrácia eszköze lehetne, de még egyszer mondom: öt sikeres kezdeményezést utasítottak el.

Beszélhetünk‑e ezek után, az Európai Bizottság döntése után európai értékekről? Létezik‑e az Európai Unióban, az Európai Bizottságban értékközösség, vagy csak egy érdekközösség az Európai Unió? Mert az működik: áruk szabad mozgása, vámmentesség, munkaerő szabad mozgása, új piacok, olcsó munkaerő Kelet- és Közép-Európából, pénzek összeszedése, majd elosztása. De ebből is látszik, hogy az Európai Bizottságnak az érték nem számít, az ember nem számít, és nem számít az őshonos európai polgár.

(17.30)

Bezzeg a bevándorolt kisebbségek érdekeinek széles körű védelmében az Európai Bizottság aktív, jogalkotást kezdeményező szerepet vállal sokszor, és szankciókkal fenyeget.

Tisztelt Ház! Megállapíthatjuk, hogy gyors és látványos sikerek nincsenek a kisebbségvédelemben, pláne, ha az a kisebbség őshonos nemzetiség, de napirenden kell tartanunk az ügyet, tiszteletben tartva a kezdeményezőket, tiszteletben tartva az aláírást összegyűjtőket, és tiszteletben tartva 50 millió európai polgárt.

Két további, egymást erősítő út van a jövőben a kezdeményezés előtt: egy jogi és egy politikai út. A jogi út elkezdődött: március 24-én a kezdeményezők az Európai Unió luxembourgi bíróságán indítottak semmisségi eljárást az Európai Bizottság döntése ellen. A már említett Hans Heinrich Hansen és Kelemen Hunor jogi hiányosságokra hivatkozva kérte az Európai Bizottság határozatának a megsemmisítését: az Európai Parlament háromnegyedes többségének jogi kötelességét nem teljesítette a Bizottság. Jogi hiányosságokra is rávilágítanak, eljárási hibákra hivatkoznak: az Európai Bizottság nem indokolta meg kellőképpen az elutasítást, kilenc javaslat közül hétben egyáltalán nem született indoklás.

A másik út a jogi út mellett a politikai út. Szolidaritási akciókkal, döntésekkel napirenden kell tartanunk az ügyet. A közelmúltban Hargita, Kovászna és Maros megye tanácselnökei, valamint székelyföldi városok polgármesterei ‑ Marosvásárhely, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Szováta, Barót, és sorolhatnám a többi települést ‑ közös véleménye, hogy javítsa ki az Európai Bizottság az elutasító döntést, és kérték mások csatlakozását is a Kárpát-medencéből.

De miután mondtam, hogy ez nem csak magyar ügy, a közelmúltban tárgyalta a Minority SafePack ügyét, sorsát, a Bizottság elutasító cinikus magatartását Frízföld, az Åland-szigetek kormánya, Dél-Tirol parlamentje, az olaszországi Veneto és Friuli-Venezia régió parlamentje, a spanyolországi Valencia tartomány is tiltakozik és foglalkozik az elutasítással. Dánia külügyminisztere kereste és egyeztetett német kollégájával, hiszen korábban a Bundestag is egybehangzó igennel támogatta a Minority SafePack ügyét, és támogatta ezt a holland alsóház is. Ez az európai szolidaritás kell hogy erőt jelentsen a jövőben.

Tisztelt Ház! Ismét szeretném megköszönni azoknak, akik ’17-ben és ’18 tavaszán gyűjtötték az aláírásokat. Köszönet az aláíróknak is; köszönet azoknak, akik szervezték mindezt. A Rákóczi Szövetség volt Magyarországon a kormány stratégiai partnere az aláírásgyűjtésben, de gyűjtötték egyházak, az Agrárkamara, civil szervezetek, pártok, lelkes aktivisták. És azokhoz a lelkes aktivistákhoz is szólnunk kell, akik ’18 tavaszán járták még a házakat, az egyesületeket, a baráti közösségeket, és gyűjtötték az aláírásokat, bíztak benne, és abban reménykedtek, hogy minden egyes aláírással közelebb jutunk a megoldáshoz, és születik jogi védelem Európában az őshonos kisebbségek számára. Ők most el vannak keseredve, és kudarcként élik meg ezt a folyamatot.

A bizottsági ülésen is felmerült, hogy siker‑e vagy kudarc a Minority SafePack ügye, és elnézést, hogy idézem képviselőtársamat, Balczó képviselő urat, aki azt mondta, hogy siker az aláírásgyűjtőknek, siker a magyaroknak is, és a kudarc pedig legyen az Európai Bizottságé.

Tisztelt Ház! Európai ügyről van szó, és meggyőződésem, hogy a nemzeti sokszínűség nem veszélyforrás Európában, hanem erőforrás. Az őshonos kisebbségek jogi védelme biztonságot, társadalmi stabilitást, gazdasági fejlődést, jólétet és szülőföldön való megmaradást hozna. A magyarságot is erősíti, és Európa nemzeti jövőjét is erősítheti a kezdeményezés.

Kérem a támogatásukat mind a vitában, mind majd a végszavazásban. Legyen ez az ügy is egy nemzeti minimum, amiben egyet tudunk érteni. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)