Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek Ungár képviselőtársam viselkedéséért. (Derültség.)

Az előbb a kétperces felszólalásomban nem tudtam teljesen befejezni ezt a történetet, ami valós történet, megtörtént a Gazdasági bizottságban, hogy én javasoltam, hogy még Simonka és Mengyi képviselőtársam is vegyen részt az OLAF munkájának a feltárásában és értékelésében, hiszen van olyan tapasztalatuk, amivel tudják segíteni a Gazdasági bizottság munkáját, és így egy még átgondoltabb anyagot tudott volna letenni a bizottság az asztalra. Képzeljék el, nem jött létre ez a bizottság. Tehát végül is ez lett volna a csattanó, csak ezt nem mondtam el, hogy valahogyan aztán ez a bizottság mégsem kezdte el a munkáját.

Hogy államtitkár úr expozéjával kezdjem, abban nem volt olyan, tehát az elérendő célokban, amivel nem lehet egyetérteni. Mi is azt szeretnénk, hogy legyen Európa intelligens ‑ már úgy értve természetesen, gondolom, ő is a digitális Európára gondolt ‑, legyen zöldebb, legyen szociálisabb, legyen karbonsemleges, legyen polgárokhoz közelebbi Európa. Ezek között a célok között, azt gondolom, nincsen olyan magyar politikus, aki ezzel nem értene egyet. Sőt, mi magunk is azt mondtuk, főleg mondjuk, az önkormányzati választások kapcsán, hogy mi azt szeretnénk, ha a magyar városok európai városok lennének. Én is azt mondtam Baranyában Komlón, hogy én szeretném, ha Komló egy európai kisváros lenne. Ennek nagyon sok értelme van, hogy az hogyan lesz komfortos, hogyan tudja kiszolgálni a saját lakosságát vagy éppen csak annyit, hogy a csatornafedél, tudja, szintben van az úttesttel, és közben az ember nem harapja el a nyelvét, amikor átmegy rajta. Azt gondolom, hogy ennek több szintje van.

Láttuk, hogy erre önök is törekedtek, és ne legyünk teljesen igazságtalanok, hogy önök erre nem törekedtek. Erre egy minisztériumot alapítottak, csak ezt méltatlanul elfelejtjük. Kósa Lajos volt az a miniszter. Nem sokáig volt, három hónapig talán, négy hónapig, Kósa Lajos volt a pólusvárosok minisztere, mi inkább csak így az orbáni ígéretek megvalósításáért felelős miniszternek hívtuk őt, de azért az a forrás, amit ő kapott, mintegy 3500 milliárd forint vagy talán még annál is több, az majdnem több volt, mint a Paks II.-beruházás abban a pillanatban. Azóta a Paks II. nőtt, a Kósa-minisztérium meg megszűnt.

Ezt is csak azért mondom el, hogy azért önök is érezzék azt, hogy az önök tervezési és végrehajtási folyamatában, azért abban is voltak ilyen kisebb kitérők, hogy egyszer csak létrejött egy kormányzati szerv, amit minisztériumnak hívtak, Kósa Lajost nevezték ki ennek a minisztériumnak az élére, Kósa miniszter volt ezekben a fejlesztési programokban. Nagy Csaba képviselőtársam elmondta, hogy mennyi baj volt a pályázatíró cégekkel. Emlékeztessem arra, amikor ezeket államosította Lázár János?

(20.40)

Akkor ő még a Miniszterelnökséget vezető miniszter volt ‑ az is az elmúlt ciklusban volt ‑, ledarálták az összes pályázatíró céget, csak állami cég lehet az, aki pályázatíró cég, meg csak a kijelölt cégek lehetnek a pályázati cégek. (Dr. Ágostházy Szabolcs Imre felé: ) Azért húzza össze a szemöldökét az államtitkár úr, mert nem sikerült neki, de ez volt a szándéka ebben a tekintetben.

Persze, mi is szeretnénk látni, hogy a megyei fejlesztési tervek, sőt továbbmegyek, a városokkal elkészíttetett integrált városfejlesztési stratégiák hogyan képeződnek le, tükröződnek le, hogyha azt látnánk, hogy hogyan képeződnek és tükröződnek le az európai uniós forrásokhoz való hozzáféréseknek a lehetőségében, ezt mi is szívesen látnánk. Mert ezenkívül amit látunk, az sajnos nem az, hogy azon a rendszeren bármi változott volna, hogy nem arra pályáznak a városok meg a települések, amit szeretnének elérni, hanem arra pályáznak, amire van pályázat, aztán abból próbálnak meg valamit afelé alakítani, hogy a városnak is a hasznára váljon, hogy energetikai felújításnak indult, aztán lett belőle egy vállalkozásfejlesztési inkubátorközpont, mert hát, ugye, energetikai felújításra lehetett pályázni, pedig az integrált városfejlesztési stratégiában, sőt ezt még a megye is jóváhagyta, még abban is szerepelt egyébként az, hogy a városnak a rozsdaövezeteit át kell alakítani ‑ ez is egy otthoni példa.

És ez, tudja, rengeteg vitát szül, és ebből születnek azok a viták, hogy persze az ember nehezen támad fejlesztéseket, főleg akkor, hogyha európai uniós fejlesztések, hiszen pénz érkezik az országba és pénz érkezik a településekre, na de hát nagyon sokszor el kell azt mondanunk, hogy azért ezek sokszor betonba öntött álmok meg térkőbe öntött álmok, valakinek az álmai, nem a városlakóké, a városvezetőé. És ugye, nem tudjuk, hogy ettől nő‑e úgy a városnak a vagyona, az csak egy dolog, de mondjuk, a lakosságmegőrző képessége, az adómegőrző képessége, az adóerő-képessége, hogy képesek‑e ezek a városok utána tovább fejlődni és tovább élni, hogy európai városok legyenek.

Én azt gondolom, hogy ezek azok a fontos pontok, amelyekről érdemes volna hosszabban is vitatkozni, de hát, ugye, már most láttam, hogy ebből a vitából megint az lesz, hogy mi volt 2005-ben, 15 éve, meg 2004-ben, az meg még régebben volt, hogy akkor hogyan voltak, és hogy arról adjunk mi számot. Én azt gondolom, hogy ha ez a vitanap fontos ‑ öntől is meghallgattuk meg a Nacsa Lőrinctől is meghallgattuk, hogy fontos ez a vitanap; egyébként akkor önök is kezdeményezhették, sőt akár támogathatták is volna, hogyha fontos ez a vitanap ‑, akkor pedig nem feltétlenül erre kellett volna használni, de nyilvánvalóan hogyha önök erre használják, akkor mi is megragadjuk a lehetőséget, hogy elmondjuk, erről mi a mi véleményünk.

Igen, van tapasztalatunk, ami most már sokkal több, mint amennyi illúziónk maradt. Nagyon sokunkba beleégett az, amikor a települések, a megyék vagy éppen a megyei települések fejlesztési forrásaihoz úgy lehetett hozzáférniük a megyei képviselőknek, tisztelt államtitkár úr, hogy bementek a megyeházára, ott aláírattak velük egy titoktartási nyilatkozatot, majd eléjük tettek 2400 oldalt, és azt mondták, hogy van négy órájuk átnézni ‑ ez az önök által biztosított transzparencia, az az átláthatóság, ami biztosítja azt, hogy ezek a pénzek a megfelelő helyekre kerültek. Arról már ne is beszéljünk, hogy a tervezőirodák három-négy hónappal korábban, de már fél évvel korábban is arról beszéltek, hogy, gyerekek, ne haragudjatok, már egy családi házat nem tudunk megtervezni, mert előre kell dolgozni, hiszen jönnek majd a pályázati kiírások; ugyan még nem tudják, mi van a pályázati kiírásban, de már tervezik. Hát, hogy fordulhat ez elő, államtitkár úr? Én azt gondolom, hogy ebben a tekintetben az átláthatóság egészen biztosan problémát jelentett. Ezen érdemes változtatni.

Nagyon sok olyan, ugyancsak a múltból lévő emlékem van, amely arról szólt, hogy mondjuk, amikor a közbeszerzésekről megkérdeztük az akkori fejlesztési minisztert, Seszták Miklóst, hogy hogyan létezik az, hogy európai uniós forrásra öt, az ő városában bejegyzett startup volt, öt 3 millió forinttal megalakított cég volt az, amely pályázott, mind az öt nyert, akkor nekem annyival kellett beérnem válaszként, hogy észrevette ezt a problémát, ott is van már a fejében a megoldás, és nemsokára elő fog majd állni vele, ide, a parlament elé fog jönni. Ennyivel beértük. 60 millió forintot kiosztottak öt cégnek.

Hát persze, hogy itt az ideje átnézni a közbeszerzéseket, átnézni az átláthatóságot a mindennapok szintjén, amikor a tervező nem tudja fél évvel előbb, hogy mit kell neki megtervezni meg mire lesz majd pályázati kiírás, amikor a városoknak nem arra kell pályázni, amire pályázatot írnak ki, hanem arra, ami ténylegesen szerepel a városfejlesztési stratégiában. És akkor nekik sem kell trükközni, a források hozzáférhetőek, elszámolhatóak, és akkor talán még a Simonka Györgyöt sem kell majd bevonnunk abba a vizsgálóbizottságba, amely az OLAF-jelentéseket végig fogja nézni.

Én azt gondolom, hogy ha ezen az úton indulunk el, akkor az nem lesz egy hibás út. A célokkal persze mindenki egyetért, csak ne úgy valósítsák meg, mint eddig, hogy valamibe belekezdünk, aztán előbb-utóbb csak stadion lesz belőle! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)