Jakab Péter (Jobbik)

JAKAB PÉTER (Jobbik): Köszönöm a szót. Képviselőtársak! Miniszterelnök Úr! Van baj, nem kicsi, és nemcsak az országban, de nyilván ott, odabent is, a kettő között pedig van némi összefüggés.

Ön nemrég azt nyilatkozta, hogy a magyar gazdaság jobban teljesít a válság alatt, mint az osztrák. Nagyotmondásban, miniszterelnök úr, ön abban valóban jobban teljesít, de csak abban. Tudja, az osztrákoknál pénzt adnak a bajba jutottaknak, pénzt adnak a dolgozóknak, a vállalkozóknak, az önkormányzatoknak. Ön a pénzt megtartja saját magának, eközben meg a válság kellős közepén olyanokat mond, hogy önnek az az álma, hogy Magyarország olimpiát rendezzen, és hogy a magyar fociválogatott vb-döntőt játsszon. Egyem a szívét!

Nekem is vannak álmaim. Nekem, tudja, mi az álmom?! Az, hogy van normálisan működő egészségügy, hogy nem halnak meg ezrek a kormány hibájából, hogy a magyar melóst megbecsülik, és hogy van elszámoltatás, ami önnek maximum csak a rémálom! Nekem ez az álmom, tudja, és meg is fogjuk valósítani.

Tény, az ön családja a válság alatt is hasít. Az ön fia ‑ ahogy ön szokta mondani, közjószága ‑ negyvenmilliós tandíjjal ment brit elitiskolába tanulni, válság ide, válság oda. Az ön veje 215 millió forint vissza nem térítendő támogatást kapott, most épp nem mint közvilágítási szakember, hanem mint őstermelő.

Az ön barátja, Mészáros Lőrinc, 400-ról 500 milliárd forintra növelte a vagyonát a válság ellenére is. Eközben a népnek mi jutott? Növekvő árak, növekvő munkanélküliség, becsődölt vállalkozások, meg egy ígéret, hogy majd lesz közmunka.

Az ön pénzügyminisztere meg olyanokat mond, hogy idén Magyarországon két számjegyű lesz a gazdasági növekedés. Nyilván a közmunkások béremelésére gondolt. Az valóban két számjegyű lesz: naponta 75 forint. Nézze, ennyi, miniszterelnök úr, egészen pontosan! (Jakab Péter pénzt tesz Tállai András asztalára, amit Tállai András visszatesz Jakab Péter asztalára.) Államtitkár úr, számolja már, hogy megvan-e. (Derültség a Jobbik padsoraiban.) 75 forintot ér az önök gazdasági teljesítménye. Ha jól beosztja, öt nap alatt egy buszjegyet is tud belőle venni, államtitkár úr.

Miniszterelnök Úr! Ez lenne az önök válságkezelése? Ez?! 75 forint béremelés? (Derültség és felzúdulás a Jobbik padsoraiban.) Félmillió munkanélküli? Kétmillió, létminimum alatt élő magyar? Összeomló oltási terv? 17 ezer halott? Vagy az az 5500 egészségügyi dolgozó, akit ön egy nap alatt üldözött el az egészségügyi ellátórendszerből akkor, amikor ezeknek az embereknek a legnagyobb megbecsülés járna? (Az elnök kikapcsolja a szónok mikrofonját. ‑ Zaj. ‑ Közbeszólások.) Ez az ön válságkezelése? Nem érzi, hogy távozni kéne? (Taps a Jobbik padsoraiban.)