Dr. Bősz Anett (DK)

BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Legfőbbügyész-helyettes Úr! Régóta tudjuk, hogy Kósa Lajos és a csengeri örökösnő ügyletében 1300 milliárd forintról van szó, ami még ebben a korrupt rendszerben is feltűnik egy újságolvasónak. A csengeri örökösnő férje és fia is öngyilkos lett az ügy kirobbanása óta, halott tehát két olyan ember, akik valószínűleg segíthettek volna a tisztánlátásban, például az afféle kérdések tisztázásában, hogy hogyan sétálhat be valaki az utcáról egy svájci bankba úgy, hogy őt úgy kezelik ott, mint egy királyt.

Persze, ezt a bánásmódot magyarázná a tény, hogy az örökösnő állítólagosan egy francia bank részvényeinek 99 százalékával rendelkezett, és ennek mintegy negyedét szerette volna a „Modern városok” programjának fejére, Kósa Lajosra hagyományozni. Az nem derült ki, hogy miért a szerencsés képviselőtársunkra esett a választás. Különös, hogy mondjuk, ez a csengeri asszony pénzfeldobással vagy dobókockával határozott arról, hogy kit tegyen meg Európa egyik leggazdagabb emberévé egyetlen tollvonással. Mindenesetre aligha vádolható Kósa Lajos kapzsisággal; az én nagymamám is azt mondta mindig, hogy ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el.

Csakhogy ennyire ez nem egyszerű. A csengeri örökösnő legújabb vallomásában azt állítja, az ő bankszámlájára egy olyan összeg érkezett, amit valójában egy miniszteri pozícióban lévő családi jóbarátnak szántak. A vallomás többi részéből arra lehet következtetni, hogy az örökösnő Kósa Lajosról beszél, ennek ellenére a bíróság még tanúként sem hajlandó meghallgatni a debreceni képviselőt. Kabaréba illő, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ügyben Kósa Lajost még csak tanúként sem hajlandó meghallgatni. Kérdezem önt, tisztelt legfőbbügyész-helyettes úr: Kósa Lajos ezt is meg fogja úszni? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)