Dr. Steinmetz Ádám (Jobbik)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Fiúgyermekeket nevelő barátaim kérdezik tőlem, minek kezdjen el a gyerek focizni, ha a külföldiek miatt úgysem fog játszani az első osztályban. Persze, erre mondom én, hogy a sport szeretete, a mozgásgazdag életmód, a sport szemléletformáló ereje a fontos és nem pedig az első osztály, de valójában nekem mindig ez utóbbi volt a legfontosabb, és e nélkül a szemlélet nélkül nem lehettem, nem lehettünk volna olimpiai bajnokok.

És persze azt is tudjuk, hogy a sport rengeteg lemondással jár, és még rengeteg lemondás árán sem lesz mindenkiből első osztályú játékos. És mint azt láthatjuk, a labdarúgók többségéből nem is lesz.

(16.30)

De miért van ez így? Hiszen az elmúlt tíz évben ‑ az adófizetőknek hála ‑ rengeteg helyen újult meg a sportinfrastruktúra; több mint 700 új labdarúgópályát adtak át az országban, és 148 ezerrel több futballista lett Magyarországon, mint azt megelőzően volt. Közben a rendesen megfizetett edzők a legmodernebb edzéseszközökkel képezhetik a fiataljainkat.

A körülmények tehát kiválóak a minőségi utánpótlás-neveléshez hazánkban, de az eredmények mégsem látszanak. Tíz év alatt ugyanis már fel kellett volna nőnie egy generációnak, amelyik elárasztja Európa topcsapatait, de legalábbis a magyar NB I-et. És paradox módon mi történt? Soha ilyen kevés magyar fiatal tehetség nem játszott az első osztályban, mint napjainkban.

Idén januárban például a Kisvárda-MOL Fehérvár FC mérkőzést elkezdő 22 játékosból mindössze kettő volt magyar. A tavalyi szezonban ‑ tessék figyelni! ‑ a játékidő 42 százalékát kapták meg külföldi játékosok az NB I-ben. A taorendszer haszonélvezői, az U17 és U23 közötti magyar fiatalok pedig a teljes játékidő mindössze 17 százalékát. Minek kezdjen tehát egy fiúgyermek focizni Kisvárdán, Fehérváron, Felcsúton vagy éppen a Ferencvárosban, ha a külföldiek miatt úgysem lehet odaférni az első csapathoz? Mondjuk, Kisvárdán az ukránok miatt még az U17-be is nehezen. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kell ahhoz szakembernek lenni, hogy világosan lássuk: a külföldiek elveszik a magyar tehetségek elől a helyet.

Az MLSZ hosszú évek óta küzd azzal, hogy kevés néző jár az egyébként remek stadionjainkba. De őszintén ‑ és most tisztelet a kivételnek ‑, ki kíváncsi a gyenge képességű külföldiekre? Az én javaslatom tehát a következő. Magyar közpénzt magyar gyermekek, magyar tehetségek minőségi képzésére! Sem sportszakmailag, sem gazdaságilag nem indokolt ugyanis az adófizetők pénzét külföldi labdarúgók képzésére költeni. Érdekeltté kell tenni tehát a klubokat, az akadémiákat a minőségi játékosnevelésben, a fiatalok menedzselésében, amihez egyébként az is hozzátartozik, hogy időről időre játék- és bizonyítási lehetőséget kapnak a felnőtt csapatban.

Aki pedig ezt nem hajlandó megtenni, és inkább külföldi játékosokat igazol, szíve joga. De akkor ne is pályázzon több száz millió taoforintokra, amit utánpótlás-nevelésre, utánpótlásképzésre szánunk! Jelenleg ugyanis úgy kapnak milliárdos nagyságrendben közpénzt a képzőközpontok, hogy nincsenek elvárások. Pedig az utánpótlás-nevelő munka értéke mérhető, mégpedig annak alapján, hogy milyen szintű csapatokba adják el a kinevelt játékosokat. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy a magyar fiatalok többségének nemcsak az európai élmezőny elérhetetlen, hanem sajnos még a magyar NB I is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az erős futballnemzetek már régóta tudják, hogy az utánpótlás-nevelés a sikerek kulcsa. Jól képzett edzők egységes terv alapján nevelnek olyan játékosokat, akik már egészen fiatalon megállják a helyüket Európa élvonalába tartozó bajnokságokban.

Ez lenne tehát a cél Magyarországon is. A jó hír pedig az, hogy az ehhez szükséges eszközök többsége már rendelkezésünkre áll. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)