Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr, a szót. Munkám során igyekszem, hogy a választókerületemből, Újpest-Angyalföldről érkező vagy az ott elvégzett munkával, az onnét érkező javaslatokkal foglalkozzunk, és annak tapasztalatait itt a palamentben hasznosítani tudjuk. Ilyekor igyekszem segíteni az általunk működtetett, lényegében jogi tanácsadással, és ilyen módon hozzájárulni ahhoz, hogy például munkavállalói problémákkal tudjunk foglalkozni.

De hogy az élet mekkora forgatókönyvíró, az éppen arról szól, hogy az egészségügyi törvény változásából következően milyen következmények vannak, és hogyan halljuk meg a hangját azoknak a dolgozóknak, akik egyébként a mai napon, március 1-jén olyan helyzetbe kerültek, hogy válaszút előtt állnak. A levelet fogom most önöknek ismertetni.

„Tisztelt Varju László! Az egészségügyi szolgálati jogviszonyommal kapcsolatban lenne egy-két megjegyzésem. Az erre vonatkozó jelenlegi jogszabályok nem teljesen átláthatók, nálunk külön állásfoglalást kell kérni azért, hogy azok a munkavállalók, akik az egészségügyben dolgoznak, de nem egészségügyi munkakörben, azok hova tartoznak. Jelenlegi ismereteink szerint az utóbbiak munkatörvénykönyvesek lesznek, a Kjt.-hez képest lényegesen rosszabb feltételekkel, és nem kapnak fizetésemelést, hacsak a munkáltatójuk nem dönt úgy, hogy nekik is ad valamit, ha már van erre fedezet.

Kevesebb lesz a szabadságunk az egészségügyi törvény, a munka törvénykönyve szerint is, nekem például öt nappal. Úgy tűnik, elveszik az évi tizenkét alkalmas, félárú igazolványunkat. Csökken a felmentési idő, különmunka egyedi engedélyeztetése az egész ágazatban, mindenkire vonatkozóan, amire majd ismeretlen emberek fognak rábólintani vagy elutasítani. Eddig is be kellett volna jelenteni, de a munkáltatók részére, nem kellett egy külön szervnél embereket csak ezzel foglalkoztatni.

Jó lett volna, ha biztosítanak egy átmeneti időt, legalább azoknak, akik közvetlenül a nyugdíjba vonulás előtt állnak. Nekem csak tizennégy hónapom van hátra a nyugdíjba vonulásig, 65 éves koromig, eddig megilletett 26 év közszolgálatban eltöltött, egyébként 45 éves munkaviszony után hét hónap felmentési idő, aminek a fele után fel kellett menteni a munkavégzés alól. Az új szabályok szerint csak három hónap lesz a felmentési időm.

Egy biztos: a törvény nyugalmat nem hozott az ágazatba, csak indulatokat és feszültségeket, a Julius Caesar-i „Oszd meg és uralkodj!” típusú megkülönböztetések miatt.

(16.00)

Őszintén szólva, szomorú vagyok, hogy ilyen feszült helyzetben fejezem be majd a munkámat, és azért is, mert kollégáim kénytelenek lesznek ilyen körülmények között dolgozni. Amiatt is szomorú, inkább keserű, elkeseredett vagyok, hogy pont akkor kellett ezt a szolgálati jogviszony törvényt bevezetni, amikor az egészségügy évtizedek óta talán a legnehezebb korszakát éli. Én éppen olyan helyen dolgozom, amelyet keményen érint a járvány. Biztos van olyan hely, ahol kevesebb beteget fogadhatnak, de abból nem lehet általánosítani. Higgyék el, nem könnyű nap mint nap bemenni és dolgozni ma az egészségügyben! Köszönöm, hogy meghallgattak.” Így szól a levél.

Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom… (Megszűnik a hangosítás.)