Bencsik János (független)

BENCSIK JÁNOS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék egy idézetet felolvasni önöknek. „Nincs egy tanszék ebben a nyavalyás országban, ahol azok az emberek ülnének ma, akik szellemileg egy kormányváltást elő tudnának készíteni. Nincs egy lap. Nincs se rádió, se tévécsatorna. Egy sincs.”

Ha valaki meg akarja érteni, hogy mi zajlik ebben az országban az elmúlt tíz évben, akkor tudnia kell, hogy az alábbi sorok tulajdonosa Orbán Viktor, jelenlegi miniszterelnök, aki 1994-ben az akkori kétharmados baloldali kormánytöbbség után nyilatkozta ezeket. Azóta van lap, van rádió, van tévécsatorna, és hamarosan lesznek egyetemek is. A Fidesz 2010-ben egy rosszul működő, alulfinanszírozott felsőoktatást vett át, amely tele volt párhuzamosságokkal, anomáliákkal és múlt századi működési reflexekkel. Tíz év alatt odáig sikerült eljutniuk, hogy a működési zavarok megmaradtak, viszont cserébe még több állami forrást vontak ki a felsőoktatásból, még jobban fokozták a politikai nyomást, ösztöndíjas képzéseket szüntettek meg, és az univerzitás szellemiségét lábbal tiporva gyakorlatilag kiüresítették a hallgatói képviseleti jogköröket, megfosztva a fiatalokat attól a lehetőségtől, hogy végre érdemi beleszólásuk legyen a saját képzési rendszerükbe.

Most, tíz év lassú kivéreztetés után a kormány elérkezettnek látta az időt, hogy elfoglalja az egyetemeket is. Ráadásul mindezt a modellváltás címszó alatt, amelyben hardcore SZDSZ-es hagyományokat felélesztve ezermilliárdos állami vagyonokat játszanak át olyan magánalapítványokba, amelyeket kormánypárti politikusokkal és NER-közeli üzletemberekkel töltenek fel, méghozzá úgy, hogy a pápaválasztáshoz hasonlóan ezek élethosszig tartó kinevezések, csak az önként lemondás vagy a halál esetén szűnnek meg.

Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim ‑ már nem sokan maradtak a teremben ‑, talán emlékeznek rá, hogy 2010 előtt a baloldali kormányok hogyan adták el a stratégiai fontosságú energetikai szektort, ennek a jelentős részét. Kérem, hogy árulják már el nekem, hogy amit most önök csinálnak, az miben különbözik ettől! Vagy nem gondolják például azt, hogy a felsőoktatás ugyanúgy nemzetstratégiai jelentőségű ágazat? Nagyon kérem, hogy ne hivatkozzanak cinikus módon, bicskanyitogató stílusban arra, hogy hát, az egyetem vezetése saját maga kérte ezeket a változásokat! A szenátusok azért ajánlják fel önként és dalolva mindezeket ‑ döntési jogköröket, ingatlanokat, oktatói státuszokat, a saját oktatási és kutatási szellemi szabadságukat ‑, mert önök ezt megsúgták, megüzenték vagy megzsarolták őket, hogy ha nemet mondanak, akkor könnyen búcsút mondhatnak annak az 1500-2000 milliárd forintos pénzesőnek, amit nemrég a miniszterelnök jelentett be.

Kolbász és korbács, mézesmadzag és elektromos sokkoló, ezek az önök módszerei. De hát mi mást is várhatnánk olyan politikusoktól, akik a kommunizmus elleni küzdelmet maguk is a Kádár-rendszerben szocializálódva végezték el, és végül annyit küzdöttek a kommunizmus ellen, hogy a saját maguk képére formálták, és végül úgy döntöttek, hogy kényelmesebb ezt most belakni nekik, mint ez ellen küzdeni.

(19.20)

Nagyon szeretném kérni önöket, hogy valaki adjon nekem választ arra a kérdésre, hogy milyen alapítványi működés az, ahol minden költséget az állam áll, de minden döntés olyan politikai komisszárok kezében van, akik egy fillért nem raknak be ebbe a közösbe, sőt senki nem is választja meg őket, és a döntéseikért később sem lehet őket felelősségre vonni, olyan emberek, akik állami és uniós pénzek garmadája fölött diszponálnak, de nem vonatkozik rájuk például a közbeszerzési törvény.

Tisztelt Képviselőtársaim! A felsőoktatás kiszervezése, mondjuk ki, nem más, mint a rablóprivatizáció, és ez szöges ellentétben áll azzal a polgári Magyarország eszményével, amit a Polgári Válasz is képvisel, amely öntudatos állampolgárokat nevel, amely beleszólást enged nekik a saját intézményük működésébe, amely érdekeltté teszi őket abban, hogy saját maguk is javítsák, hozzájáruljanak ennek az intézménynek a működéséhez, amely garantálja a kutatásnak és a szabadságnak a jogát és a lehetőségét, és amely partnerként tekinti és egyben kritikai attitűdre is neveli ezeket a hallgatókat. Mi a Polgári Válasz mozgalomban ilyen felsőoktatásért és ilyen Magyarországért dolgozunk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)