Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Be kell valljam, debreceniként aggódom Kósa Lajosért. A kormány képviselői itt a Házban is, akár a mai nap is azt mondják, hogy Kósa Lajos áldozat. De hát az én Pityu haverom azt mondta, hogy ilyen áldozatok általában a börtönben vagy a pszichiátrián kötnek ki, és nem a kormányban.

Nem tudjuk, de az biztos, hogy az újságok és a média hosszú-hosszú hetek, hónapok óta Kósa Lajos botrányaitól hangos. Egy ország várja már érdeklődve, mint valami rossz szappanoperának a folytatását, a következő napot, hogy mikor jelenik meg valami újabb szürreális, őrült történet a Kósa család életéből.

Mert valljuk be, Rejtő Jenő nem írhatna különb históriát arról, hogy egy csengeri háztartásbeli nő hogy hálózza be a Fidesz alelnökét, a Honvédelmi bizottság elnökét valami hihetetlen őrült, milliárdos sztorival. Az, hogy hogyan írnak ajándékozási szerződést milliárdokról, ebben milyen szerepet vállalt Kósa Lajos édesanyja, aki különben jelen tudásunk szerint semmiféle tranzakcióról, szerződésről és főként dokumentumok közjegyző előtti aláírásáról végképp nem is tud. Megdöbbentő, hogy a kormánypárt második legfontosabb politikusa többször elutazik Svájcba, ott nem létező milliárdokról tárgyal; hogy a volt miniszter különösebb kétség és gyanú nélkül elhiszi, hogy számára a csengeri háztartásbeli nő Franciaország, sőt továbbmegyek: Európa egyik legjelentősebb bankjából egy jelentős hányadot oda fog ajándékozni. Hát, valljuk be, ez az egész valami őrült vígjátékra hajaz inkább, mint a Honvédelmi bizottság elnökének felelős magatartására.

Pedig a tények mégiscsak ezt igazolják, mint ahogy különben azt is, és elárulok egy titkot, hogy Kósa Lajost saját volt alpolgármestere évekkel ezelőtt nevezte el „Mister 20 százaléknak”, és ez a ragadványnév Debrecenben azóta is a politikus sajátja. Sőt, továbbmennék: a piacon a kofák azt mondják, hogy ez már rég nem igaz, mert nem 20 százalék Kósa Lajos, hanem „Mister 30”, merthogy azóta inflálódott a forint is.

De hasonlóan meredek sztori ez a fiatal házas kancelláriaminiszter körül felröppent botrány, amikor kiderül az, hogy milliárdos tételben vásárolnak földeket olyanok, akiknek erre biztos, hogy nincsen pénze, legalábbis az ismert élethelyzetüket tekintve nincsen. Majd miután az ügylet nyilvánosságra kerül, kiderül, hogy a biznisz valószínűleg dugába dől, mint ahogy dugába dől a milliárdos állami bankhitel is.

A ködös és átláthatatlan történetekből az egyszerű, de érdeklődő olvasó mégiscsak azt szűrheti le, kérem szépen, hogy itt is, akárcsak Kósa esetében, hatalmas pénzek és milliárdos tételek jelennek meg regnáló kormánypárti politikusok nevéhez köthetően, úgy, hogy a hírbe hozott kormánypárti politikusoknak ennyi pénze papírforma szerint bizony-bizony nem is lehetne.

És akkor most tényleg joggal vetődik fel az a cinikus kérdés: a kormányoldalon tényleg mindenki megőrült, vagy valami más van itt a háttérben? Hogy már olyan nagy a baj, különben akkora a káderhiány a kormány háza táján, hogy már lényegtelen is, hogy ki az, akire az ember különben a kutyáját nem bízná, különösen pedig nem egy országot? Ez lenne a zsinórmérték, a kormány, a Fidesz zsinórmértéke, hogy a jelenlegi kormányzati politikai elit tagjai különösebb gyanakvás nélkül ülnek fel Repülős Gizi-kaliberű, csengeri háztartásbeli nők milliárdos csalássorozatának? Utaznak velük külföldre, és írnak alá fedezetlen ajándékozási szerződéseket, amivel még a saját édesanyjukat is, különben nagyon kínos, már-már közokirat-hamisításnak tűnő helyzetbe hozzák? Ez van?

De akkor tényleg ők azok, akikre a legfontosabb Honvédelmi és rendészeti bizottság vezetését vagy miniszteri székeket és az irányításukat rá lehet bízni? Vagy ez csak a látszat, mert itt szó sincs különben heveny elmebajról, arról, hogy vezető kormánytagokat még a piacra sem lenne szabad kiengedni, mert az „itt a piros, hol a piros?” játékban a gatyájukat el fogják veszíteni, mert valójában egy jól előkészített, de rosszul kivitelezett pénzmosási gyakorlat az, ami időnap előtt nyilvánosságra került mégis? Hogy a mindenki által ismert történetekben szereplő hatalmas milliárdos összegek valójában mégiscsak léteznek, csak más zsebéből vándorolnak máshova? Hogy néhány adásvétellel, ajándékozási szerződéssel és némi, pár éves türelemmel eddig rejtett, ebül szerzett, korrupcióból származó feketepénzeket kívánnak, kívántak tisztára sikálni?

(19.10)

Ez lenne a valóság? Ez van az őrült történetek mögött? Nem tudjuk még most, de meg fogjuk tudni rövidesen. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)