Molnár Gyula (MSZP)

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeretnék egy nagyon egyszerű, világos, bővített magyar mondatot elmondani: bocsánat, hibáztunk, megpróbáljuk másképp.

Futtassák ezt végig a saját fejükön! Van egy olyan magyar szó, hogy korrekció: amikor valami nem sikerül abban a formában, ahogy megpróbálták, akkor hozzákezdenek máshogy. Az önök politikai kultúrájába semmilyen formában nem fér az bele, hogy belássák, hogy egy dolog abban a formájában nem működik, nem megy.

Mi kell ahhoz, őszintén kérdezem: mi kell ahhoz, hogy megértsék vagy elfogadják, miért kell ilyenkor azt a fajta politikai dacot, politikai dühöt végigvinni, hogy akkor is megcsináljuk, bármit mond az Alkotmánybíróság, aki nyilvánvalóan politikai értelemben az önök által kinevezett Alkotmánybíróság többségében ‑ nyilván nincs ilyen, ők független emberek, én tudom, de mégis ‑, a köztársasági elnök, aki az önök párttársa volt, szintén azt mondja valamire, hogy ez már nem jó így? És nem azzal van baj, amit majd most pár mondatban megpróbálok elmondani, mert az is nagy probléma, hanem az alapvető lényegével, ami felé megy a világ, és amit önök megint megpróbálnak megerőszakolni. Mi kell ahhoz, hogy egyszer az életben azt mondják, hogy ezen az úton tovább nem lehet menni, visszafordulunk? Nem a gyengeség jele, higgyék el, néha a bölcsesség jele, ha ezt a képességet meg tudják tenni, és képesek arra, hogy ezt megtegyék. De nem ezt teszik.

Önök megint eljátsszák azt, mintha mi sem történt volna. Kiragadnak egyetlenegy elemet az Alkotmánybíróság határozatából, azt valamilyen sete-suta módon vagy közepes módon megpróbálják korrigálni, és valójában az alapvető problémához semmilyen formában nem nyúlnak hozzá.

Vannak dolgok a világban, amit készséggel elfogadok, mert ebből a szempontból régen vagyok én is a politikában, vannak dolgok, amiket központosítani lehet, néha kell is; van olyan dolog, amit jobban lehet központból vezényelni, de higgyék el, őszintén gondolom azt, és ebben semmi politikai felhang nincs, nem bal- vagy jobboldali kérdés, a hulladékgazdálkodás nem ezek közé tartozik. Itt igenis, azt gondolom, van annak jelentősége, hogy adott településen vagy adott térségben mik a szokások, mik az eljárások, kik azok a szereplők, akik ismerik egymást. Tehát higgyék el, hogy maga az egész dolog, ahogy ehhez hozzányúlnak, és most már tényleg hosszú-hosszú évek óta próbálkoznak különböző társasági formákkal, különböző megoldásokkal, és jól láthatóan ez a történet nem akar működni, veszteség keletkezik, lassul a szállítás, mindenhol problémák vannak, mindenki elégedetlen, de önök mégis újra és újra megpróbálnak ehhez hozzányúlni.

Nem akarok belemenni; most már olyan sokszor elhangzott a másik napirend kapcsán az önkormányzatokkal kapcsolatos valami indulatuk, érdemes lenne ebből kikeveredni, mert nagyon rossz felé mennek. Tehát ez a fajta centrális hatalom, amit önök mindenben építenek, ennek tényleg vannak korlátai. Érdemes lenne néhány ügyben megbízni azokban, akiket helyben az emberek megválasztanak arra, hogy tegyék a dolgukat, és ilyennek tekintem, még egyszer mondom, mindazt, amit az elmúlt években elvettek, ilyen a közoktatás, ilyen az egészségügyi szakellátás, a kéményseprés, és nyilván itt van most ez a hulladékszállítás is.

Nos, ebben a törvényben ‑ ezt elmondom még egyszer, mert hátha most hall valaki először; látom, hogy érkeznek már be a szavazni vágyó 133 bátrak, úgyhogy kihasználom ezt a lehetőséget ‑, szóval, ebben a törvényben megjelenik egy új elem is, mert eddig általában azt szokták csinálni, hogy államilag magukhoz vonnak valamilyen konkrét tevékenységet, majd utána valaki ezt a koncessziót, amit kiírnak, vagy valamilyen pályázatot vagy valamilyen tendert, megnyeri az önökhöz közel álló vállalkozó, és hatalmas pénzeket keres. Most úgy látom, ebben a törvényben léptek egy szintet. Itt most már azonnal privatizálják is, és tudják, mi ebben az érdekes? Hogy fog keletkezni egy olyan monstrum, amivel szemben az állampolgárok védtelenek. Már nem az állam lesz a felelős a hulladékszállításért, hanem valamilyen magáncég, amely vélhetően, ha ez egy darab lesz, hatalmas cég lesz. Hogyan fog működni annak az ügyfélszolgálata? Hogyan fog tudni ‑ tényleg, ez egy praktikus dolog ‑ az egyszerű polgár eljutni oda, ha nála a szemétszállítás nem működik, akkor tudjon érdemben valamilyen módon hatni és lépni? Ezek a dolgok nincsenek ma megválaszolva. De ezekkel önök nem foglalkoznak.

Itt van az Alkotmánybíróság, adott egy esélyt önöknek, hogy akkor másszunk ki ebből, és gondoljuk végig: mégsem illendő ezt a dolgot ilyen formában átvinni. De önök nem élnek ezzel a lehetőséggel. Behozzák ezt a fajta szabályozást, amit a kormánypárti képviselők, ahogy hallottam, nagyon fegyelmezetten védenek, de értsük már meg, a szemétgazdálkodás terén nem csak cégek vannak. Most nem akarok visszautalni arra, hogy mi lesz az úttörőkkel, akik papírt meg hulladékot gyűjtenek. Azokkal ki fog majd tárgyalni akkor, ha adott esetben nem tudnak megállapodni az árról?

(15.50)

Továbbra is azt tudom mondani, mint sok törvény kapcsán el szoktuk mondani, abban nincs azért önökben bizalom, hogy ha önök létrehoznak egy hatóságot vagy egy hivatalt, akkor az a hatóság nem az állami érdeket vagy nem a nagyobb érdeket fogja nézni, hanem sokkal inkább lokális érdeket.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, én is szeretnék csatlakozni az előttem szóló LMP-s hozzászólóhoz, stílusosan szólva, hogy ez a törvény oda való, amiről szól: a hulladékba. Tehát dobják ki ezt a törvényt, és próbálják ezt meg máskor! Higgyék el, ha egyszer kipróbálják, meglátják, hogy nem fog fájni! Köszönöm szépen. (Varju László tapsol.)