Dr. Varga Zs. András

DR. VARGA ZS. ANDRÁS, a Kúria elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megválasztásomat követően első alkalommal állok a tisztelt Ház előtt, hogy a Kúria elnökeként a bíróságok szervezetéről és működéséről szóló 2011. évi CLXI. törvény előírásának megfelelően beszámoljak a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében kifejtett tevékenységről, valamint az önkormányzati rendeletek más jogszabályba ütközése és megsemmisítése, továbbá az önkormányzati törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapítása iránti feladatok teljesítése során szerzett tapasztalatokról.

Ennek az alkalomnak az a sajátossága, hogy a beszámolót még nem magam állítottam össze, hanem hivatali elődöm, dr. Darák Péter elnök úr. Sőt, a beszámolót az Igazságügyi bizottság előtt is Darák Péter elnök úr ismertette. Nemcsak az iránta tanúsított tiszteletem, hanem a beszámoló tárgya is megköveteli, hogy alapvetően ne térjek el az általa elmondottaktól. Darák elnök úr az Igazságügyi bizottság előtt négy szempontot emelt ki a beszámolóból. Kérem, engedjék meg, hogy magam is ezekkel kezdjem, még ha nem is azonos sorrendben és nem is azonos hangsúlyokkal.

Tisztelt Ház! Az első kiemelendő szempont az, hogy 2019-ben Magyarország és a magyar igazságszolgáltatás jeles évfordulót ünnepelt, a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvény 150 évvel korábbi elfogadását. Ennek a törvénynek az 1. §-a úgy rendelkezik, hogy „Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik”. Ez a tömör mondat a bírói függetlenség foglalata, országgyűlési elfogadása a bírói függetlenség születésnapja. Jelentőségét mutatja, hogy itt, az Országgyűlés Felsőházi üléstermében tartott kúriai ünnepi teljes ülés és tudományos konferencia értékelte. Számomra azért emlékezetes ez az esemény, mert a Kúria teljes ülésén, akkor még az Alkotmánybíróság tagjaként, magam is részt vehettem. A teljes ülésen felszólalt dr. Kövér László házelnök úr is, aki beszédében rámutatott a bírói függetlenség és Magyarország függetlenségének elválaszthatatlanságára. Fontos, hogy ma is tisztán lássuk ennek súlyát.

(14.50)

A bírói függetlenség ma sem jelent kevesebbet, mint 152 évvel ezelőtt jelentett: az igazságszolgáltatásnak minden külső hatalmi befolyástól függetlenül kell működnie, nemcsak általában az állami végrehajtó hatalomtól, hanem mindenfajta hazai és külföldi külső hatalomgyakorlástól, sőt a saját igazgatási szervezetétől is; utóbbitól is, függetlenül attól, hogy azt az igazságügyi miniszter, önálló hivatal vagy bírói testület végzi el. A közigazgatás a mindenkor aktuális működési formájában az igazságszolgáltatás feltételeinek biztosítását és a bírói működés intézményi szabályosságának ellenőrzését végzi, de az ítélkezésbe ‑ megismétlem: aktuális működési formájától függetlenül ‑ nem avatkozhat bele.

Mindez átvezet a következő szemponthoz, ahhoz, hogy a bírói függetlenség nemcsak a bíróságot védi a külső befolyásolástól, hanem a bíróságok számára is korlátot jelent, Magyarország bíróságai számára alkotmányos szabályban megfogalmazott korlátot. Ez a következő: a bírák nem folytathatnak politikai tevékenységet, közjogi szerepüket szorosan az Alaptörvény és a jogszabályok keretei között kell végezniük, e keretek közül nem léphetnek ki, nem igényelhetnek maguknak olyan szerepet, amelyet az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos hagyományai más hatalmi ágak számára tartanak fenn.

A beszámoló tárgyául szolgáló 2019. év igazolja, hogy a Kúria a függetlenségét ebben a vonatkozásban is megőrizte. Egy évvel korábban, 2018-ban a Kúria elnökére hárult a feladat, hogy felkészítse a Kúriát az önálló közigazgatási bíráskodás bevezetésére. A feladat az volt, hogy a Kúria intézményi és személyi kettéválasztása zökkenőmentesen történjen. 2019 ugyanezzel a feladattal indult, majd az év közepén a folyamat a kormány döntése folytán megszakadt, amit az év végén az Országgyűlés alkotmányozó hatalmával élve vitathatatlanná tett. Ebben a mindkét szakaszában komoly erőfeszítésekkel járó eseménysorozatban a Kúria közreműködött, de nem igényelte magának a döntés jogát. Azt tette, amit a haza bölcsétől, Deák Ferenctől tanult, idézem: „Van egy örök és változhatatlan elv, amelynek mindenütt, ahol törvény uralkodik, sértetlenül kell mindig fennállni; és ez azon elv, hogy a törvények szorosan megtartandók, és kötelező erejüket csak a jogos törvényhozó hatalom szüntetheti meg.” ‑ eddig az idézet; a jogos törvényhozó hatalom vagy az Alkotmánybíróság, tehetjük hozzá ma, más nem.

Ennek tudatában figyelte a Kúria az egyre inkább politikaivá korlátozódó vitát a közigazgatási bíróságok körül. Nem vett részt ebben, mert nem vehetett részt; akkor sem, amikor egymásnak ellentmondó értékelések érkeztek az európai intézményektől, és amikor annak ellenére értékelték az egyes intézmények az önálló közigazgatási bíráskodást a jogállamiságra leselkedő veszélyforrásnak, hogy az Európa Tanács alkotmányi ügyekben illetékes testülete, a Velencei Bizottság alapvetően nem talált benne kivetnivalót, és Magyarország Alkotmánybírósága úgyszintén nem.

Tisztelt Országgyűlés! Felmerülhet a kérdés, hogy miért szükséges egy lezárt folyamatra ennyi szót vesztegetni. Nem azért, mert lassan a Kúria marad az egyetlen kontinentális bíróság, amely a klasszikus büntető és polgári ítélkezés mellett közigazgatási felsőbíróságként is működik, hanem sokkal inkább azért, mert egy kétéves, menet közben teljes irányváltást jelentő jogalkotási folyamat nyomot hagy azon az intézményen, amelyre vonatkozik. 2019-ben ez még csak sejthető volt, de a következő évben, amelyről a későbbiekben kell majd beszámolnom, már világosan kimutatható: megváltozott a Kúria szervezete és működési dinamikája is.

Az viszont még a 2019. évre tartozik, hogy az Országgyűlés megerősítette a Kúria kitüntetett, Alaptörvényben biztosított jogegységesítő szerepét. A decemberben elfogadott törvénymódosítások egyrészt vitathatatlanná tették a Kúria eseti döntéseinek kötelező erejét, másrészt hatékony eszközt biztosítottak ahhoz, hogy ennek érvényt tudjon szerezni: a jogegységi panaszt. Mára látjuk, hogy az intézmény elkezdte meghozni a várt eredményt: a 2019-es beszámoló, a korábbi évekhez hasonlóan, még viszonylag kevés jogegységi eljárást mutathatott be, 2020-ban ez felgyorsult, az idei évben pedig kifejezetten gyakorivá, és ha nem is mindennapossá, de heti rendszerességűvé vált, de erről majd a későbbiekben be fogok számolni.

Ezzel összefüggésben kell viszont megemlítenem azt a folyamatot is, amely a valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével indult, és az alaptörvénykonform ítélkezés megvalósítását célozza. Az új jogegységipanasz-eljárások erre is jótékony hatást gyakoroltak, miként az Alkotmánybíróság és a Kúria között kialakított, szakmai párbeszéd által megalapozott intézményi közeledés jogszabályi megerősítése is. A 2019. decemberi törvénymódosítások ugyanis lezárták a rendszerváltozás kezdete óta fennálló csendes, de létező vitát az Alkotmánybíróság igazságszolgáltatási jellegéről. A valódi alkotmányjogi panaszok elbírálása ugyan már kizárta az elvi kétségeket, a törvénymódosítás viszont kizárta a gyakorlatiakat is. Amióta az alkotmánybírák illetményrendszere a bírói jogállási törvényre épül, és az alkotmánybírói életpálya is összekapcsolódhat a bíróival, ez a folyamat közjogi értelemben lezártnak tekinthető.

Végül szót kell ejtenem arról a jelenségről is, amelynek az elindulását 2019 végén még csak nem is sejtettük, de amely ma is fennáll, és amelynek a végét, bármennyire szeretnénk, nem látjuk: ez pedig a járványhelyzet, amely a Kúriát is jelentős kihívással szembesítette. Az Országos Bírósági Hivatal elmúlt évtizedben végzett munkájának köszönhetően, különösen pedig az azóta kialakított napi szintű munkakapcsolatnak, a bírói szervezet részeként a Kúria is helyt tudott állni. Tény azonban, hogy ez a bírói eljárások egyik alapelvét, a közvetlenséget, illetőleg ennek érvényesítését nehézzé teszi, és rendkívüli erőfeszítéseket igényel a bíráktól, mindennapos erőfeszítéseket.

Ki kell emelnem, hogy a nehézségekkel nemcsak a Kúria bírái, hanem a Kúria minden munkatársa szembenézett, olyan eredményeket mutattak fel, amelyekre nem számíthattunk: csökkentették az ügyhátralékot, több ügyet fejeztek be, mint a korábbi években. Tették ezt az új technikai eszközök működésének tanulása, bevezetésük kezdeti zavarai és a nagyon megnehezült kommunikáció közepette; tették ezt a megfertőződéstől tartva, és sok esetben a megbetegedést legyűrve. Talán nem túlzás itt, az Országgyűlés előtt is jelezni, hogy mint a felekkel közvetlen kapcsolatban álló állami alkalmazottak nagyon várjuk a soron kívüli oltást magunk és a velünk kapcsolatban állók miatt is.

Tisztelt Ház! A továbbiakban a 2019. évben hozott néhány olyan konkrét döntést szeretnék kiemelni, amelyek jól jelzik, hogy a Kúria alkotmányos feladatát betölti, a joggyakorlat egységesítése tekintetében a ráruházott feladatot elvégzi.

Az egyik első ügy, amit kiemelnék, egy atlétikai stadionról szóló népszavazás kérdése, amelyben a Kúria elvszerű megállapításként rögzítette: az, hogy egy engedélyezett népszavazás esetében elmarad az aláírásgyűjtés, nem valósít meg rendeltetésellenes joggyakorlást akkor, amikor ugyanezen kérdésre vonatkozóan újabb aláírásgyűjtésre történik kezdeményezés.

Egy másik ügyben, a Facebookon történt rasszista és szélsőséges nézeteket valló bejegyzés rendkívüli felmentés alapjául szolgáló elbírálását értékelte a Kúria, és kimondta, hogy egy tanítói munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottal szemben alapelvárás, hogy hivatalához méltóan viselkedjen az iskola falain kívül is.

Jelentős tevékenységet fejtett ki a Kúria az új polgári eljárásjogi kódex gyakorlatba átültetése terén. Ezzel összefüggésben joggyakorlat-elemzést is végzett, de jelentős az 1/2019. jogegységi határozatunk is, amely a formai megközelítéssel szemben ‑ amely az alsóbb fokú bíróságokon teret nyert ‑ azt mondta ki, hogy ha a keresetlevél a perfelvételre alkalmas, akkor azt befogadásra is alkalmassá kell tenni, visszautasításnak nincs helye. Ez és a joggyakorlat-elemzés által kimutatott anomáliák 2020-ban a Pp. novelláris módosításához vezettek.

(15.00)

Ugyancsak folytatta munkáját a Kúria az érvénytelenségi perek joggyakorlatát vizsgáló, 2016-ban felállított konzultációs testületben, amely a 2019. évben is jelentős ajánlásokat fogalmazott meg, például az érvénytelenség lehetséges jogkövetkezményei vonatkozásában, amelyből szeretném kiemelni azt a megállapítást, hogy a jogkövetkezmények alkalmazása során a fogyasztó semmiképpen nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe, és a rendezés során nem keletkeztethet az ítélet a pénzügyi intézet által érvényesíthető további követelést. Ugyancsak fontos a tartozásátvállaló árfolyamkockázatról való tájékoztatás kérdése, amely megerősítette azt a korábbi ítélkezési vonalat, hogy ha a szükséges tájékoztatást az adós nem kapja meg, annak következménye a semmisség.

A Kúria büntető jogegységi határozatot hozott az emberölési szándék értelmezése körében is. A 3/2019. számú határozat rögzíti, hogy bűncselekmény elkövetésére irányuló szándék felhívás nélküli kinyilvánítása is alkalmas lehet a bűncselekmény megállapítására. A jogegységi határozat egy komoly lépés abba az irányba, amely a jogrend és a közrend fenntartása érdekében határozott bírói gyakorlatot vár el. Ugyancsak fontos eseti döntés született a bűnügyi felügyelet és az óvadék feltételeinek összevetése vonatkozásában egy, a sajtó részéről nagy közérdeklődésre számot tartó ügyben. Nem hagyhatom szó nélkül azt az ügyet sem, amelyben a Kúria a legfőbb ügyésznek a törvényesség érdekében benyújtott jogorvoslati kérelme alapján járt el, és amelyben megállapította, hogy az ügy tárgyával össze nem függő kérdésre vonatkozó büntetőeljárás felfüggesztése akkor is törvénysértő, ha az az előzetes döntéshozatal kezdeményezése érdekében történik. Hangsúlyoznom kell, hogy ez a döntés a jogorvoslat formája miatt csak elvi jellegű megállapítást tartalmaz, az adott bírót nem akadályozta abban, hogy az előzetes döntéshozatal érdekében az Európai Unió Bíróságához forduljon, az Európai Unió Bíróságának eljárása pedig ebben az ügyben jelenleg is folyamatban van. A döntés elvi helyességét viszont az Alkotmánybíróság későbbi, az európai és a hazai jog alkalmazandóságára vonatkozó 11/2020. Ab-határozata is megerősítette.

Tisztelt Országgyűlés! A jogegységesítő tevékenység bemutatását követően röviden szólnom kell a beszámoló másik tárgyköréről, a Kúria Önkormányzati Tanácsának 2019. évi tevékenységéről. A 2019. évben a Kúriára 40 ilyen ügy érkezett, az előző évből visszamaradt ügyekkel együtt összesen 45 ilyen ügyet bírált el a Kúria, pontosabban az Önkormányzati Tanácsa, amelynek jelentős része ‑ 26 ‑ bírói kezdeményezés volt, további nagyszámú kezdeményezés érkezett kormányhivatalokból, és az alapvető jogok biztosa is kezdeményezett egy ilyen eljárást. A korábbi évekhez hasonlóan a bírói kezdeményezések aránya volt a legmagasabb, és ebben az évben értük el a legmagasabb értéket abban a tekintetben is, hogy a benyújtott indítványok 91 százalékát, tehát tízből kilencet a Kúria érdemben bírált el. Látszik tehát egyfajta érési folyamata ennek a jogintézménynek, egyre eredményesebb, egyre sikeresebb kérelmeket terjesztenek elő a Kúria Önkormányzati Tanácsához. Az érdemi elbírálás azonban nem mindig járt a kifogásolt önkormányzati rendelet megsemmisítésével, körülbelül fele-fele arányban vezetett megsemmisítésre, illetve a kérelem elutasítására.

Ahogy az előző években, ebben az évben is elsősorban helyiadó-rendeletekkel szemben fordultak a Kúriához, illetve megnőtt a helyi építési szabályzatok törvényességi vizsgálatára irányuló kérelmek száma, és 2019 volt az első év, amikor viszonylag nagy számban, öt ügyben került szóba a településkép védelmének szabályozása és az ennek érdekében hozott önkormányzati döntések. A telekadó-, építményadó-indítványok jelentős részét a Kúria elutasította, három esetben találta a rendeletet törvénysértőnek. Meg kell említeni, hogy ebben az évben a Kúria megerősítette a vagyoni típusú adók arányosságra vonatkozó, korábbi évben, 2018-ban jogszabályváltozás miatt újraértelmezett gyakorlatát, kimondva, hogy az arányosság kérdése az adóalanyok szélesebb köréhez igazodik, és csupán a normativitás szempontjait sértheti.

Továbbra is kérdésként merült azonban fel, és vizsgálat tárgya ezekben az ügyekben, hogy nem irányul‑e az önkormányzati rendelet kifejezetten meghatározott adóalanyok adóztatására, azaz valóban normatív jellegű‑e az önkormányzati szabályozás. Az alapvető jogok biztosa által kezdeményezett eljárást egy helyi építési szabályzattal összefüggésben nyújtotta be, amely a Balaton-part természetvédelmét érinti. Az alapvető jogok biztosa azt állította, hogy egy úgynevezett alövezet rendszeresítése miatt új területfelhasználási egység bevezetése a vízparti környezeti állapot jelentős változását eredményezheti, és az alaprendeltetéstől eltérő alkalmazást tesz lehetővé. A Kúria megsemmisítette az adott döntést, kimondva, hogy az igazgatási terület területfelhasználási egysége jogszerűen csakis beépítésre szánt vagy beépítésre nem szánt kategóriába tartozhat, ez vagylagos tehát, nem létezik e két átfogó területi kategóriának olyan közös metszete, amelyet az önkormányzat ebben az alövezetben kívánt szabályozni. Ugyancsak egy esetben kényszerült a Kúria arra, hogy közjogi érvénytelenséget állapítson meg egy helyi önkormányzat vonatkozásában, amikor a helyi jogalkotási szabályok megsértésével került sor egy önkormányzati rendelet módosítására, amelyet kormányhivatali indítvány kifogásolt.

Tisztelt Ház! Ezelőtt 110 évvel a Kúria elnöke, Günther Antal rámutatott arra, hogy nincs az egész világon állam ‑ az egy Nagy-Britannia kivételével ‑, amelynek legmagasabb bírói területe ilyen ősi eredetre lenne visszavezethető, mint Magyarország Kúriája. Majd felidézte, hogy a 160 évvel ezelőtt, az önkényuralom évei után újrainduló Kúriában akkori elnöke, gróf Apponyi György országbíró hazánk egyik ősi intézményét, törvényes állásunk legerősebb biztosítékát, törvénykezésünk függetlenségét látta. Ehhez a hagyományhoz volt hűséges a Kúria 2019-ben is.

Ehhez annyit tehetek hozzá, hogy esküm szerint ehhez leszek hűséges magam is. Isten áldja a Kúriát, Isten óvja Magyarországot! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)