Dr. Polt Péter

DR. POLT PÉTER legfőbb ügyész: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden pár dolgot a vita kapcsán szeretnék elmondani. A felszólalások sorendjében Vejkey képviselő úrnak a bizottság nevében elmondott mondatait köszönöm. Az ügyészi szervezet minden tagja természetesen értesülni fog arról az elismerésről, amit a képviselő úr itt elmondott.

Hasonlóképpen köszönöm Bajkai képviselő úrnak is a szavait. Azt mondta, hogy minden állam alapja a jog. Ez az ügyészség tekintetében is többször megfogalmazásra került. Most 150 éves a modern magyar ügyészség, Kozma Sándor pesti királyi főügyész, első koronaügyész-helyettes mondta, hogy ez az intézmény, az ügyészség a záloga annak, hogy Magyarország a jogállamokhoz soroltassék. Ez 150 évvel ezelőtt is így volt. Én egyetértek ezzel most is. Köszönöm, hogy felfigyelt az iránymutatások jelentőségére. Azt gondolom, a jogegység nagyban függ attól, hogy az ügyészség milyen irányba megy, és ezek az iránymutatások jól szolgálták a jogegységet Magyarországon.

Sajnos, én nem tudtam kitérni a fiatalkorúak ügyeire, pedig fontos terület, hiszen 2019-ben is 7863 fiatalkorú terhelttel szemben jártunk el. A jövőnk a fiatalság, nagyon oda kell figyelni rá, és nem véletlen az, hogy még a célszerű strukturális átalakítások során sem merült fel, éppen az ellenkezője történt, hogy a Legfőbb Ügyészség megszüntesse azt a különálló szervezeti egységet, amely a fiatalkorúakkal foglalkozik. Ennek erősítését a jövőben is tervezzük.

Fontosnak tartom azt is, ami ugyancsak elhangzott, hogy az ügyészségen egy komoly szakmai tudományos tevékenység is folyik. Ezt mi támogatjuk, fontosnak tartjuk, a jog-összehasonlítás szempontjából is alapvető fontosságú, és a magyar ügyészség jó hírnevének az öregbítése szempontjából is tényleg úgy van, amit ön mondott, abban nem volt túlzás, hogy nemzetközileg elismert a magyar ügyészség tevékenysége és eredményei is. Nemcsak a tudományos értékek szempontjából, hanem például az európai uniós különböző vizsgálatoknál is gyakran kérnek fel magyar ügyészt szakértőnek.

Gyüre Csaba képviselő úr: váderedményesség, régi téma. Most egy másik, de már többször szóba került szeletét hozta fel, hogy tudniillik mi van azokkal az ügyekkel, amelyek nem kerülnek a bíróság elé. Képviselő úr is említette, hogy van egyfajta lehetőség, a pótmagánvád intézménye, amely ‑ egyetértek ‑ nyilván nincs úgy megtámasztva, mint egy állami nyomozásnál a bizonyítékokkal, és nem is minden esetben lehet pótmagánvádat megemelni. De azért az valamifajta jelzése mégis lehet a pótmagánvádnak, hogy ha megemelnek pótmagánvádat, az pontosan ugyanolyan arányban eredménytelen, mint amilyen eredményes az ügyészi vád, tehát 1-2-3 százalékos eredményt tud elkönyvelni mindazzal a korrigáló tényezővel együtt, amit a képviselő úr is említett. Ez azért jelzésértékű. De azért ennél komolyabb bizonyságát is tudom adni annak, hogy az ügyészség minden esetben vádat emel, ahol azt a törvény lehetővé és kötelezővé teszi.

Külön kitért a képviselő úr a korrupciós ügyekre és arra, hogy itt különösképpen problémás az ügyészségi eljárás, illetve vádemelés. Többször elhangzott ma többek szájából, én is hivatkoztam az OLAF-ra, tehát az Európai Unió azon szervezeti egységére, amely az Európai Unió költségvetését védelmezi adminisztratív szempontból. Azt rosszul mondta képviselő úr, hogy mi az OLAF ajánlásait nem teljesítjük. Minden esetben teljesítjük. Minden esetben nyomozást indítunk, ha az OLAF igazságügyi ajánlást tesz. És akkor most jön a lényeg, hogy Magyarországon az OLAF ajánlotta ügyekben, tehát ahol nyomozást indítottunk az igazságügyi ajánlást követően, 47 százalékos a vádemelési arány. Az európai uniós átlag pedig 39 százalékos. Ha ezt a két számot összevetjük, akkor azért nem mondanám, hogy mi vagyunk azok, akik nem emelünk vádat. Szemmel láthatóan és adatokkal alátámasztottan az élvonalban vagyunk ezekben a vádemelésekben. Ez cáfolja a képviselő úr által feltételezetteket.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Említette a titkosszolgálati eszközöket, amelyek jól szolgálhatják a korrupciós ügyek leleplezését ‑ egyetértek. Ezt többször is én magam is hangsúlyoztam. Annak örülök, hogy ügyészségi javaslatra került szélesítésre a megbízhatósági vizsgálat, amely korábban csak a hivatali szférában létezett. Ezt a törvényalkotó kiterjesztette a gazdasági szférára nem olyan régen. Én nagyon remélem, hogy ennek pozitív hozadéka lesz, és ezen eszközök alkalmazásával a gazdasági szférában is jobb eredményeket fogunk elérni a korrupció elnyomása terén.

Többen felhozták a korrupcióérzékelési indexet, az úgynevezett percepciós indexet. A képviselő úr is hivatkozott rá, hogy tudja, hogy ezek nem teljes visszajelzést adnak, de azért mégiscsak jelentenek valamit.

(21.00)

Szóval, pontosan az a helyzet, amire a képviselő úr is célzott, és nekünk ezt hangsúlyozni is kell, hogy a korrupcióérzékelés nem azonos a korrupcióval, és különösképpen nem azonos a korrupció büntetőjogi értelmében vett fogalmával. Erre egy példát hadd mondjak! 2019-es a beszámoló, de most én is túlterjeszkednék ezen: 2020 júniusában az Eurobarométer, aminek remélem, hogy a hozzáértését és a semlegességét nem vonják kétségbe, egy felmérést végzett Magyarországon a korrupcióról. Az Eurobarométer az Európai Uniónak a közvélemény-kutató hivatalos szervezete, és ez az Eurobarométer azt állapította meg, hogy Magyarországon elsöprő többségben van az egészségügyi korrupciót sérelmezők aránya a többi korrupcióval szemben. Ez 13 százalék egyébként, a gazdasági korrupció 3 százalék, a hivatali korrupció pedig 1-2 százalék. Ez utóbbi adat megegyezik a nyugat-európai uniós országok adataival. Csak úgy mellékesen mondom, hogy ezt nyomozzuk mi, az ügyészség. Tehát az érzékelési indexben a lakosság az egészségügyi korrupció miatt emelte magasra a korrupciós szintet. Márpedig az egészségügyi korrupció ‑ ha lefordítjuk: az orvosi hálapénz ‑ nem minősült üldözendő bűncselekménynek egészen 2021 januárjáig. Tehát ezt rajtunk számonkérni, azt gondolom, nemcsak hogy nem tisztességes, de nem is objektív dolog. Úgyhogy egy kicsit oda kellene figyelni ezekre a fogalmakra, mert ezek tisztázása nélkül helytelen eredményekre juthatunk.

Ami pedig a plakátrongálás ‑ ceterum censeo, képviselő úr ismételten fölhozta ‑ ügyét illeti, megnyugtathatom, hogy minden ügyben, amely jelenleg bűncselekménynek minősül, az ügyészség eljár, és el fog járni a jövőben is.

Vejkey képviselő úr hozzászólásával már foglalkoztam az Igazságügyi bizottság elnökeként, úgyhogy még egyszer köszönöm az általa mondottakat. Egyébként abban igaza van, hogy ugyancsak nemzetközi összehasonlításban ez egészen kiemelkedő váderedményesség, de ennek mi is statisztikai jelentőséget tulajdonítunk, de azért ez is mutat valamit.

Mesterházy képviselő úr azt mondta, hogy győzelmi jelentés a 2019. évről szóló beszámoló. Sajnos erre azt kell mondanom, hogy a tények makacs dolgok. Tehát ami abban a beszámolóban benne van, az cáfolhatatlan, az objektív, és az úgy igaz, ahogy abban benne van az első szótól az utolsó pontig, és ez alá van támasztva elég sok grafikonnal is. Aki kétségbe vonja az ott leírtakat, az tegyen le az asztalra valami olyat, ami ezt cáfolja. Ezt nem lehet cáfolni. Ezek olyan objektív statisztikai gyűjtéseken alapulnak, amelyeket évtizedek óta gyűjtenek, ugyanolyan módszerekkel gyűjtenek, és ezek ezt az eredményt hozták ki. Ez van.

Egyébként az nem igaz, hogy mindennel elégedettek vagyunk. Hogy csak egy példát mondjak; ezt még itt is elmondtam a szóbeli kiegészítésemben. Egyáltalán nem vagyunk elégedettek az ügyészség fellebbezési eredményességével, amikor a büntetések súlyosbításáról van szó. Az bizony alig haladja meg az 50 százalékot, és ezt szeretnénk sokkal jobban megemelni, úgyhogy például itt is van még igen sok tennivaló, de van tennivaló más ügyekben is, akár még a korrupciós ügyekben is, mert azzal sem vagyunk elégedettek, mint ahogy a költségvetési csalásos ügyekkel sem vagyunk elégedettek, és a hivatali bűncselekményekkel sem. Itt is van még mit tennünk, és fogunk is tenni.

És arról megnyugtatom a képviselő urat, hogy ahol, ahogy az előbb mondtam, vádat lehet emelni, ott vádat is emelünk. A törvény pontosan megmondja, hogy abban az esetben lehet vádat emelni, hogyha az ügyész meggyőződött arról, hogy a bűncselekmény elkövetése megtörtént, és az követte el, akit bíróság elé lehet állítani. Ez minden esetben így is van.

Ami pedig a gyanús gazdagodásokat illeti, az akkor tartozik ránk, ha az egyben bűncselekmény is, és az akkor bűncselekmény, ha a büntető törvénykönyv tartalmazza. Jogalkalmazók vagyunk, és a jogot úgy alkalmazzuk, ahogy az számunkra a jogszabályokban elő van írva. Ha ezt megsértjük, azt számon lehet kérni rajtunk, ha nem sértjük meg, akkor azonban nem.

Mesterházy képviselő úr is előhozott olyan ügyeket, amelyek nem 2019-esek, vagy éppenséggel konkrét ügyekként nem ide tartoznak. Azt tudom mondani, hogy olyan ügyeket is mondott, amelyekben van vádemelés, és bíróság előtt van. A bíróság majd eldönti, hogy milyen volt a nyomozás, és részletes indokolását fogja adni a döntésének.

Hadd mondjak itt még valamit, mert itt gyakran esünk abba a hibába, hogy olyan jól hangzó szlogeneket csak úgy bedobunk. Én ilyennek tekintem azt is, amikor valaki azt mondja ‑ jelesül ez most Mesterházy képviselő úr volt ‑, hogy márpedig a bizalom az ügyészségben megingott, a korrupciós ügyekben nem azt a teljesítményt hozza, amit a nagyközönség, a polgárok joggal elvárnak tőle, és ez pedig hallatlan dolog.

Igen, ez hallatlan dolog, és nem is így van egyébként. Ha már az előbb említettem: ha valaki valamire hivatkozik, lehet, hogy ez szakmai betegség nálam, akkor mondja meg, hogy mi alapján hivatkozik arra, mert különben ugyanoda fogunk jutni, mint a korrupciós percepciós érzetnél, hogy tévútra vezet minket az, amit gondolunk, de az, ami a valóságban nem úgy van. Említettem az Eurobarométer-felmérést. Hozzáteszem a Transparency International felmérését is ugyanebben a tárgyban. Remélem, képviselő urak, akik kifogásolták az ügyészség munkáját, ebben a szervezetben is megbíznak. Mind a kettő arra az eredményre jutott, hogy a polgárok leginkább az igazságügyi hatóságokban ‑ beleértve az ügyészséget is ‑ bíznak az ilyen ügyekben. Nekem ilyen információim vannak, ellentétben azzal, amit Mesterházy képviselő úr mondott.

Sebián-Petrovszki képviselő úr megkönnyítette a dolgomat. Azt mondta, hogy ő nem fog szakmai kérdésekkel foglalkozni. Én azért vagyok itt, hogy szakmai beszámolót tartsak, és a szakmai felvetésekre a legjobb tudásom szerint válaszoljak, ennélfogva mindarra, amit ő mondott, nem is tudok válaszolni, mert betartotta az ígéretét, és szakmai kérdésekkel nem foglalkozott.

Azt viszont visszautasítom, hogy az ügyészség bármikor is válogatott volna vagy válogatna az ügyek között. Ez lehet, hogy így volt 30 évvel ezelőtt, sőt, biztosan, azóta azonban ez nincs így.

Ami pedig a konkrét ügyeket illeti, majd akkor, amikor az adott időszak beszámolására sor kerül, nyilván az általánosságok között azokat is fel lehet majd sorolni.

(21.10)

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Én azt gondolom, hogy egy országban az egyik legfontosabb dolog a jogbiztonság, az ügyészség pedig ‑ az előbbiek szerint ‑ egy olyan fogaskerék, amely nélkül nem létezik jogbiztonság. Ezért dolgozik az ügyészi szervezet nap mint nap, és határozottan kijelenthetem, hogy ezt a kötelezettségét és feladatát teljesíti. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)