Dr. Gyüre Csaba (Jobbik)

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr és Munkatársai! Az Alaptörvényünk 29. cikke kimondja, hogy az ügyészség az állami büntetőigények kizárólagos érvényesítője. Ezzel kapcsolatban a legfőbb ügyész úr az előbb itt nyilatkozott is, hogy 98,3 százalékos váderedményességgel rendelkeznek, ami folyamatosan javul és egyre jobb minden évben. Hát, már sokáig nem lesz lehetőségük javulni, ahogy itt elnézem, a 100 százalékhoz képest.

De nyilván ebben benne van az is, hogy ha önök a kizárólagos érvényesítője, és ezt általában el szoktam mondani ezeken a meghallgatásokon, beszámolókon, hogy nemcsak abból kell kiindulnunk, hogy melyek azok az esetek, amikor vádat emelnek és az eredményes lesz, hanem nyilván sokkal érdekesebb lenne, ha megfordítanánk ezt a kérdést, hogy mikor nem emel vádat az ügyészség, milyen ügyek vannak, amikben nem emelnek vádat, holott adott esetben lehetne, holott adott esetben lehet, hogy kellene is vádat emelni. Tehát ez már egy sokkal érdekesebb kérdés lenne, és sajnos ezek az ügyek már nem juthatnak el olyan szakba, hogy arról bíróság tudjon dönteni, amelynél a függetlenséget azért sokkal inkább látjuk, mint ahogy az ügyészségnél nem mindig látjuk ezt a függetlenséget.

Tehát ezért lenne ez egy nagyon fontos dolog, hiszen nagyon sok esetben nem állnak rendelkezésünkre olyan eszközök, amivel például egy pótmagánvádat eredményesen lehetne ilyen esetekben végigcsinálni, hiszen nincsenek az ellenzéki képviselők kezében olyan nyomozati jogkörök, nincsenek lehetőségek, nincsenek hozzá anyagi eszközök, nincsenek hozzá megfelelő szakemberek, és a többi, és a többi, és hosszasan sorolhatnánk.

Amikor rávilágítunk egy-egy problémára, akár itt a parlamentben, akár a médiában, mindig elmondják nekünk, főleg a kormánypárti képviselők, hogy miért nem tetszenek feljelentést tenni. Hát, teszünk feljelentést nagyon sok esetben. Az ellenzéki képviselők rengeteg feljelentést tettek már korrupciógyanús ügyekben is zömében, de ezek általában, 99 százalékban mindig elutasításra kerülnek, bűncselekmény hiánya, bizonyítottság hiánya, és nyilván nincsenek meg azok az eszközök, amelyekkel a pótmagánvádas ügyeket eredménnyel végig lehetne csinálni.

Mindamellett sok más eszközünk sincsen meg, és sok más probléma is van, hiszen a kormányzat és a kétharmados parlamenti többség igyekezett az ellenzéki képviselők kezéből kivenni azokat a lehetőségeket, amelyek adott esetben egy nyomozást előmozdítanának. Így például az egyik első intézkedése volt a Fidesz-KDNP-nek 2010-ben, az Orbán-kormány megalakulása után, hogy megszüntesse a vizsgálóbizottságoknak a lehetőségét, és minden olyan esetben, amikor törvényt hoztak róla a kétharmados többség tudatában, illetve ennek az erejével, hogy minden olyan esetben, amikor bűncselekmény gyanúja merül fel, akkor ne lehessen vizsgálóbizottságot felállítani. Nyilván ez is egy eszköz arra, hogy a korrupciót az ellenzéki politikusok semmilyen formában ne tudják a felszámolás irányába elmozdítani vagy annak a szűkítése irányába elmozdítani, hiszen sajnos Magyarországon ma rendszerszintű korrupcióról beszélhetünk, állami rendszerszintű korrupcióról beszélhetünk, és nyilván ekkor vizsgálnunk kell, amikor erről beszélünk, nyilván vizsgálnunk kell a felelősséget is, hogy ebben kinek milyen felelőssége van.

Nyilván én azt gondolom, hogy a legnagyobb felelőssége a kormányzatnak van ebben a kérdésben, hiszen nemhogy a politikai akarat nincs meg a magyarországi korrupt rendszernek a felszámolására, hanem ennek a rendszernek, a rendszer rugójának, a rendszer erejének a mozgatása éppen a kormány kezében van vagy a kormányközeli politikusok kezében van. Sajnos, amíg nem lesz ezzel ellentétes politikai akarat, addig ebben nem lesz változás, illetve lesz, csak további romlás lesz tapasztalható, mint ahogy majd erre még a későbbiek során ki fogok térni. Ez az egyik része ennek a dolognak.

A másik része pedig a bűnüldöző szerveknek a munkája, hogy valóban, mondjuk, korrupciós ügyekben kifejtik‑e azt a fajta munkát, amit adott esetben elvárnának tőlük, ha nem lenne politikai iránymutatás, politikai befolyásolás ezekben az ügyekben. Reméljük, hogy nincsen, de mindenesetre azt látjuk, hogy nem nagyon haladnak az ilyen ügyek, nem nagyon kerülnek terítékre ilyen ügyek. A legfőbb ügyész úr el szokta mondani, hogy nagyon nehéz ezekben az ügyekben a leleplezés, a konkrét bizonyítékoknak a beszerzése. Nyilván leginkább titkosszolgálati eszközökkel lehet ezeket felderíteni, és természetes, hogy ezek az eszközök pedig nincsenek egy ellenzéki képviselőnek a kezében, és nem is lehetnek a kezében, hogy ilyen formában tudjon bizonyítékokat találni. De amikor a kormányzati többség mindent megtesz azért, hogy még a meglévő eszközöket is elvegye egy-egy ellenzéki politikus kezéből, akkor igenis nehéz ebben az előrelépés, és igenis abban lenne elvárásunk, hogy az ügyészség ebben sokkal erőteljesebben fejtse ki a tevékenységét.

Nyilván itt többféle problémahalmaz merült már föl, ami nekünk vesszőparipánk. Itt elsősorban azt szeretném jelezni, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom is igencsak kezdeményezi, hogy csatlakozzunk az Európai Ügyészséghez. Azt gondolnánk, hogy ez is egyik lépése lenne annak, hogy Magyarországon a korrupció felszámolása meginduljon, hiszen az Európai Ügyészségnek a legfontosabb feladata és gyakorlatilag az egyetlen feladata az európai uniós pénzek törvényes elköltésének a vizsgálata, az, hogy nem történnek‑e korrupciós ügyek ennek az elköltésénél.

(20.10)

És igenis azt látjuk, és igenis volt rá nem egy példa, amikor akár az OLAF is jelezte az ez irányú problémákat, majd az ügyészség vagy nem indított eljárást, vagy ha indított is eljárást, azt megszüntette, hiszen olyan kormányközeli körökbe érkeztek a szálak, ahol már talán nem volt kívánatos tovább nyomozni. És bizony, ha ilyen problémák vannak, akkor azt látják az emberek, erősödik bennük az, hogy a korrupció Magyarországon bizony rendszerszintű, bizony a kormányzat is benne van, és bizony adott esetben attól is tartanak, hogy a nyomozó hatóságok is kisebb elánnal vizsgálódnak azokban az ügyekben, ahol vezető politikusokhoz vagy azokhoz tartozó körökhöz, ne adj’ isten, családtagokhoz érnek el ezek a szálak.

Ezek azok a problémák, amelyek miatt Magyarország a korrupciós világranglistán igen előkelő helyre került. Mindig el szokta mondani a legfőbb ügyész úr, hogy ezt ne tekintsük kiindulópontnak, hiszen ennek nincs sok büntetőjogi relevanciája, és valóban van abban igazság, amit a legfőbb ügyész úr mond, mert ez egy érzékelés, hogy mit érzékelnek a magyar állampolgárok, és ennek a felmérése alapján történik meg a korrupciós világranglistának az összeállítása és a korrupciós európai uniós ranglistának az összeállítása is, de az a legfontosabb, hogy mit érzékelnek az emberek. Nyilván amikor arról beszélünk, hogy a bűncselekmények mennyire gyakoriak, akkor is az a legfontosabb, hogy mit érez a lakosság, hogy tart‑e attól, hogy vele szemben bűncselekmény elkövetése fog megvalósulni, vagy biztonságban érzi magát. Nyilván ez a szubjektív érzés nagyon fontos, és ez a kimutatás bizony ezt a szubjektív érzést, az állampolgároknak a szubjektív érzését mutatja be, és ez alapján bizony eljutottunk oda, amit én már több ügyészségi beszámoló, legfőbb ügyészi beszámoló során megjósoltam ‑ nem volt nehéz megjósolni ‑, hogy Magyarország, ha így halad, akkor előbb-utóbb az európai uniós országok között a korrupciós ranglistán az utolsó helyre fog kerülni, és bizony az Orbán-kormánynak ezt kitartó munkával sikerült is elérnie, igaz, hogy nem 2019-re, csak 2020-ra, tehát nem a vizsgált évre, hanem a tavalyi évre sikerült elérni, tavaly még csak utolsó előttiek voltunk, azóta már sikerült ezt is elérni, ugyan ezeket a babérokat együtt osztjuk meg Romániával és Bulgáriával, a legeslegeslegutolsó helyen, de sajnos idejutottunk.

Ha megnézzük azokat az országokat, amelyek velünk együtt csatlakoztak az Európai Unióhoz vagy utánunk csatlakoztak az Európai Unióhoz, és megnézzük, hogy kinek hogyan változott a helyezése vagy a megítélése ezen az európai uniós korrupciós érzékelési ranglistán, akkor azt látjuk, hogy az első és legkevésbé korrupt ország Észtország, amely ‑ 100 pont a maximum ‑ 11 pontot javított ezen, tehát elég jó lépést tett ahhoz, hogy a kevésbé korrupt országok sorába kerüljön. Utána a második helyezett Litvánia, amely 6 pontot javított, Szlovéniával holtversenyben van, Szlovénia 1 pontot rontott, de jó helyről indult. Lettország 8 pontot javított. Lengyelország az 5. helyezett, 2 pontot rontott. A 6. Csehország, amely 5 pontot javult 2012 óta. Szlovákia 3 pontot javított, és ő is előrébb lépett, kevésbé korrupt ország lett. Horvátország is javított. Bulgária is javított. És a legnagyobb rontó az elmúlt nyolc évben Magyarország, 11 pontot rontott ‑ ebben a legrosszabb Lengyelország, amely 2 pontot tudott rontani, mi 11-et ‑, és így jutottunk holtversenyben Bulgáriával, Romániával az utolsó helyre a korrupciós ranglistán az Európai Unióban. Én azt gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb mutató, amelyben Magyarországot a Fidesz-KDNP, az Orbán-kormány az Európai Unió szégyenpadjára hozza ezzel, az ilyenfajta kimutatásokkal, és én azt gondolom, hogy erre rá is szolgált a kormány, hogy idejussunk, hiszen mindent megtett azért, hogy ez bekövetkezzen.

És hogy melyek azok a mutatók, amelyek idejuttatták az országot, és most a legutolsó év vonatkozásában nézzük, ebben már a Covid-járvány hatása is érezhető, hiszen a járványügyi beszerzések jórészt átláthatatlanok voltak, mennyiségileg sokszor sokszorosan meghaladták a szükségletet, áron felüli, túlárazott vásárlások történtek nagy arányban; a járvány hatására felgyorsult a demokratikus intézményrendszer lebontása; a közérdekűadat-igénylés megválaszolási határidejét kitolták; az Alaptörvényben módosították a közpénz fogalmát, egy jó részt kivettek a közpénzből, hogy ne tudja az ellenzék vagy egy állampolgár vizsgálni, hogy hová is tűnik el az a közpénz, nyilván az átláthatóságot, azt… Ez nyilván nem ügyészségi feladat, mert ezt a törvényhozás hozta, tehát én nem a legfőbb ügyésznek rovom fel éppen az alaptörvény-módosítást nyilvánvalóan, de ez is egy része annak, hogy idejutottunk. A közérdekű adatok nyilvánosságát folyamatosan szűkítik, a haveri körök, strómanok, oligarchák kiemelt támogatást kapnak; a közvagyon alapítványba pumpálásával magánvagyonná alakítják át a közvagyont; a sporttámogatásokat kiemelten, az egészségügyi támogatásokat is meghaladóan tolják.

Így jutottunk oda, hogy 2012-ben az akkor 27-tagú Európai Unió 19. legkorruptabb országa voltunk, mára sikerült az utolsó helyet elérni, és sajnos mindenki úgy tartja, hogy Magyarországon rendszerszintű a korrupció ‑ ezt önök nyilván cáfolni fogják ‑, és bizony ennek nagyon súlyos hatása van sok mindenre az országban. Hatása van a versenyképességre, de hatással van ez az elvándorlásra, de még a demográfiára is, az innovációra, azt alacsony szinten tartja, egy kontraszelekció, egy protekcionizmus működik a gazdaságban, és mindez hatással van a versenyképességre, az eredményességre, de ez hatással van az oktatásra, az egészségügyre és nagyon-nagyon sok mindenre. És sajnos odajutottunk ma Magyarországon, hogy a gazdasági szereplők jó része sajnos tudomásul vette, és együtt él ezzel a jelenséggel, sőt, aki tudja, ki is használja ezt a lehetőséget ‑ és itt lenne nagyobb jelentősége az ügyészségnek.

Mi ezért is mondjuk, a Jobbik Magyarországért Mozgalom már régóta mondja, hogy szükség lenne Magyarországon egy önálló antikorrupciós ügyészség felállítására ‑ számos volt szocialista ország esetében van erre példa, és jól működik. (Németh Szilárd István közbeszól.) Nálunk erre sincsen politikai akarat, nyilván mert a jelenlegi kétharmados többségnek és a törvényhozóknak kellene attól félniük, hogy az ő köreik, baráti köreik, oligarcháik, családtagjaik kerülhetnének ezen ügyészség, akár az Európai Ügyészség vizsgálatának a homlokterébe, akár egy külön korrupcióellenes ügyészségnek a homlokterébe.

Úgy érzem, hogy addig, amíg ebben nem lesz változás, amíg ebben nem tudunk változást elérni, amíg az ügyészség sem fog mindent megtenni ‑ és vannak persze egyedi, kivételes ügyek mostanában, mint a Mengyi Roland-ügy, a Simonka-ügy, a Boldog István-ügy, amely kicsit lebontani látszik a fideszes képviselők érinthetetlenségének a mivoltát, de azt látjuk, hogy az igazán nagy ügyek folyamatosan eltűnnek, és szőnyeg alá lesznek söpörve ‑, addig nem lesz változás és addig nem lesz gazdasági felemelkedés sem. És azt gondolom, hogy az egyik legfontosabb kérdés az igazságosság kérdése, egy államnak a közjót és az igazságosságot kell szolgálnia, addig, amíg a korrupció ilyen szintű Magyarországon, ez sajnos nem fog megvalósulni.

Még egyetlenegy dolgot szeretnék kiemelni a legfőbb ügyész úrnak, amit az Igazságügyi bizottságban is kérdeztem már öntől, amit az igazságérzetem valahogy szintén nem tud lenyelni, az úgynevezett plakátrongálási ügyek.

(20.20)

Nyilván tudjuk mindannyian, hogy a Kúria hozott egy döntést, amelyben megvizsgálta a plakátrongálási ügyeket, és kimondta elvi éllel, hogy ez nem szabad véleménynyilvánítás, hanem ez igenis megvalósíthatja a rongálást, nyilván értékhatártól függően. Mit ad isten, az ügyészség kit talált meg? Mondjuk, száz plakátrongálásból volt egy jobbikos, és egy jobbikos országgyűlési képviselőt meg is talált. Különleges sietséggel sikerült is nyomozást elrendelni ellene. Míg több száz korábbi ügyet, amelyet szervezetten fideszes aktivisták követtek el jobbikos plakátok lerongálására, ezeket sorban szüntették meg a szabad véleménynyilvánításra hivatkozva.

Itt egy kérdésem lenne legfőbb ügyész úrhoz, hogy elévülési időn belül ezekben az esetekben, amikor nyilvánvalóan, jegyzőkönyvezetten megvalósult a cselekmény, és önök vagy a nyomozó hatóság, a rendőrség megszüntette ezeket az ügyeket, tervezik‑e ezeket feleleveníteni, tervezik‑e ezekben a büntetőeljárások megindítását, ugyanúgy, mint képviselőtársammal szemben, aki talán a gyanú szerint lefestett egy fideszes plakátot. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)