Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nincs mit elfogadni. Államtitkár úr, annyira szakmaiatlan volt ez a válasz, mintha, mondjuk, Németh Szilárd szegezte volna nekem ugyanezeket a kérdéseket.

A helyzet az, hogy ha összeszámoljuk, hogy hány korábbi gyakorló KISZ-titkár ül a különböző frakciók felső vezetéseiben, és hány, az előző rendszerből itt maradt katona, akkor önök toronymagasan nyernek, államtitkár úr. Miről beszélnek önök? Értem én, hogy nem értik a panellakásban lakó emberek tipikus problémáit, de önök a Rózsadombról tényleg azt hiszik, hogy ezeknek az embereknek van a kredencben 2-3 millió, amit majd bedobnak egy felújításra, és majd önök esetleg a felét visszatérítik? Ezeknek az embereknek úgy lehet érdemben rendszerszinten segíteni, hogy az ő megspórolt energiájuk válik a beruházások törlesztőrészletévé, de ehhez be kell szállni érdemben az államnak.

Értem én, hogy az önök szövetségesei, a német autógyártók és a bankok ezt nem nézik jó szemmel, de ettől még lehetne tenni a magyar családokért, nem úgy, ahogy önök tették, hogy több mint 13 ezer kilakoltatáshoz asszisztáltak. Éppen ezért mondhatom azt, hogy ennél kevésbé családbarát, az embereket ennél jobban vonalkódnak tekintő kormányzata nagyon ritkán volt Magyarországnak. Mindez szégyen és gyalázat! (Taps a Jobbik padsoraiból.)