Bencsik János (független)

BENCSIK JÁNOS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kiábrándító. Ezzel az egy szóval tudnám összefoglalni mindazt, ami a mai nap ennek a háznak a falai között elhangzott. Miután két hónap után újra összegyűlt az Országgyűlés, és téma, megvitatnivaló lett volna bőven, például az, hogy az elmúlt hetekben családok tízezrei hogyan kényszerülnek szembenézni a teljes létbizonytalansággal; az, hogy hogyan próbálják a vállalkozók követni az egyre követhetetlenebb, átláthatatlanabb és egymásnak ellentmondó kormányrendeleteket, amelyek alapvetően meghatározzák az életüket; hogy miközben azon őrlődnek, hogy vajon meddig tudják fizetni az alkalmazottaikat, meddig lesznek még megrendelőik vagy meddig tudják egyáltalán kifizetni a beszállítóikat, hány hétre elég még az a tartalék, amit felhalmoztak, eközben a mai nap úgy foglalható össze, hogy Orbán Viktor gyurcsányozott, Gyurcsány Ferenc pedig orbánozott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem ezért vagyunk itt, nem ezért küldtek ide minket a választók. A választók azért küldtek minket ide, hogy világos válaszokat kapjanak azokra a problémákra és azokra a kérdésekre, amelyek az ő mindennapjaikat befolyásolják. Az emberek joggal várják el tőlünk, természetesen elsősorban a kormánytól, amely a kétharmados felhatalmazás birtokában bármit megtehet, de ugyanúgy az ellenzéki pártoktól és képviselőktől is, hogy milyen valós megoldási javaslatuk van az ő mindennapi problémáikra.

Miről kellett volna beszélni ezek helyett? Elsősorban például arról, hogy hol késik az a beígért támogatás, amelyet november óta várnak a vendéglátásban, a turizmusban és a szolgáltatószektorban dolgozók, mikor kapják meg végül, mikor kapják meg végre azt a pénzt, és meddig várjanak még, meg hogy egyáltalán miből lesz ez megvalósítható. A 2020. évet a magyar kormány döbbenetes mértékű, 5550 milliárd forintos költségvetési hiánnyal zárta, úgy, hogy karácsony előtt, az utolsó napokban mintegy 860 milliárd forintnyi pénzeső hullott sok helyre, többek között NER-közeli vállalkozókra. Ez a pénz valami felfoghatatlan, ez gyakorlatilag minden egyes magyar család zsebéből 210 ezer forintot vett ki.

A kaszinóknak az ügye. Hogyan fordulhat elő az, hogy míg Magyarországon az összes étteremnek, kávézónak, cukrászdának, kocsmának, konditeremnek, uszodának, fürdőnek zárva kell tartania, aközben a kormányközeli oligarcháknak a kaszinói vígan működhetnek? Van valami fekete lyuk ezekben a kaszinókban, amely az időn meg a téren kívül elszívja a vírust is? Mert más logikus magyarázatot arra nem látunk, hogy például a Garancsi István érdekeltségében lévő, a Corvin-negyednél található kaszinó 1700 négyzetméteren hogyan tud működni. Erre az üvöltő, ordító kettős mércére világítottunk rá a Polgári Válasz aktivistáival akkor, amikor szimbolikusan lezártuk ezt a kaszinót, mert nincs az a járványügyi kockázat, amely indokolná ezt a kettős mércét, mert hogyha zárva kell tartani, akkor kelljen zárva tartania mindenkinek, ha pedig nem indokolt a zárvatartás, akkor nyithasson ki minden szórakozóhely és minden vendéglátóhely Magyarországon!

Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hiába mondják el százszor egy nap, hogy nemzeti, keresztényi, polgári kormányzás van, amit önök művelnek, az maga a vegytiszta bolsevizmus, a politikai alapon és a kegyalapon osztogatott kivételezések, az einstandolás, a tudománynak a politika szolgálatába állítása és a felsőoktatásnak az ipari, gazdasági igények szerint való formálása, ami napjainkban zajlik.

Orbán Viktor miniszterelnök úr úgy fogalmazott ma, hogy akik kiestek a munkaerőpiacról, azoknak három hónapos munkanélküli-segély után korlátlanul rendelkezésre áll majd a közmunka. Tisztelt képviselőtársaim, ez a perspektíva? Közmunkát adni? Küldjük el a körforgalmakra füvet nyírni azokat az embereket, akik valahogy nem tudtak megrendeléseket kapni vagy nem vették fel őket ételfutárnak? Vagy küldjük el a szakácsokat meg a pincéreket utat kaparni az árokpart mellé vagy ároktisztításra? Tehát ez az önök víziója, ez a polgári válaszuk erre? Azt kell hogy gondoljam, hogy önöknek elment az eszük.

Szeretném felhívni a figyelmüket ‑ bár nem sokan maradtak itt a teremben kormánypárti képviselők ‑, hogy önök most vizsgáznak válságkezelésből. Önök azt mondják, hogy a 2010 előtti kormányok eladósították az országot, ami persze igaz, de önök most az embereket adósítják el. Ki fogja visszafizetni azokat a hiteleket, amelyeket most ráömlesztenek az emberekre? Ki fogja visszafizetni majd, ki fogja majd elkezdeni újra törleszteni a törlesztőrészleteket, amikor lejárnak a moratóriumok? Ezekre a kérdésekre nincsenek válaszaik.

Az az igazság, tisztelt kormánypárti képviselőtársak (Az elnök csenget.), hogy önök még soha nem láttak közelről válságot. Most ki fog derülni, hogy mennyire képesek. A jelek szerint pusztán ennyire. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiból.)