Burány Sándor (Párbeszéd)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Kezdjük megszokni, hogy valahányszor nyakunkon a baj, méghozzá csőstül, akkor a Fidesz mindig előrukkol egy olyan mondattal, hogy majd a jövőben ezt a problémát megoldjuk. Ez így volt a koronavírus-járvány második hullámának kitörésekor is, amikor nem kisebb ember, mint Orbán Viktor miniszterelnök úr, azt mondta, hogy nyugi, aki beteg lesz, azt meg fogjuk gyógyítani. Ebből az ígéretből ‑ már akkor látszott, hogy teljesíthetetlen ‑ nem is lett semmi, hiszen ősszel tragikus halálozási adatok szakadtak a nyakunkba.

Most, amikor a gazdaság megmentéséről van szó, amikor munkahelyeket kellene megmenteni, akkor ugyanez a lemez került a lemezjátszóra, most azt mondják, hogy csak várjuk meg az újraindítást, a gazdasági akciótervet, mindig valamikor a jövőben valamilyen ötlete lesz majd a kormánynak, a Fidesznek erre, és akkor majd több munkahelyet hozunk létre, mint amennyit a válság megszüntetett, és így tovább, és így tovább, és így tovább. Hasonló ez a gondolkodás ahhoz, mintha azt mondanánk egy súlyos beteg embernek, hogy bízzon az újraélesztésben ahelyett, hogy segítséget nyújtanánk neki ahhoz, hogy ne kerüljön a klinikai halál állapotába.

Tisztelt Miniszter Úr! Csak jelzem, hogy azokat a vállalkozásokat, amelyek csődbe mennek, nem lehet újraindítani, azokat a vállalkozásokat, amelyek csődbe mennek, nem lehet hitelnyújtás segítségével kirángatni a bajból. Lehetett volna azt csinálni, de önök nem ezt teszik, amit Németország vagy Ausztria tesz, Németországban és Ausztriában az ottani munkahelyeknek 20, illetve 30 százalékát részesítették munkahelymegtartó támogatásban. Ugyanez az arány Magyarországon az önök statisztikája szerint sem haladja meg az 5, az öt százalékot. Nem lehetne inkább arra koncentrálni, hogy megvédjük a munkahelyeket, mintsem majd újakat teremteni? Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)