Dr. Vadai Ágnes (DK)

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Látom, hogy a pánikkormány tagjainak és a Fidesz tagjainak mennyire fontos a haza sorsa, csak úgy tolonganak itt az ülésteremben. Persze meg tudom érteni, hogy nem jöttek be; az elmúlt hónapok kormányzati kudarcait nézve még fideszesként sem egyszerű ezt arcon kihordani.

Őszintén szólva, egészen megdöbbentő, hogy a miniszterelnök múlt pénteken a propagandainterjújában a Kossuth Rádióban már magyar polgárokat fenyegetett. Azt persze rögzíteni kell, hogy a kormány nem felelős a járvány kitöréséért, de felelős azért, ami ebben az országban történik. Ő tehet arról és a miniszterelnök tehet arról, hogy a vendéglátóiparban és a turizmusban dolgozók ma már csak abban reménykedhetnek, hogy lassan kinyithatnak, mert a kormánytól lényegében semmilyen segítséget nem kapnak. Eszükbe sem jut, hogy ez a teszetosza, életképtelen kormány segítsen nekik. Nem hülyék ezek az emberek, pontosan látják. Mióta is nem kaptak segítséget? 2020 márciusa, tíz hónappal ezelőtt óta. Miért csodálkozik akkor bárki, hogy azt gondolják, hogy itt majd ezek az emberek, akik éppen tüntettek is tegnap, segítségért fordulnak a kormányhoz? Túlélésük záloga szerintük már csak az, ha megnyithatnak.

Aztán persze ‑ és itt elhangzott ‑, a most tönkremenő éttermeket, fagyizókat, kávézókat, cukrászdákat, esetleg hoteleket meg majd a saját lábon álló királyi család, a vej, a tehetséges gázszerelő meg az összes többi bűnöző meg akarja majd szerezni nyomott áron. S akkor ezek után, egy ilyen nem kormányzás után, egy elengedhetetlen válságkezelés hiánya után jön a miniszterelnök, és megfenyeget magyarokat, ahelyett, hogy segítene nekik. Segítene nekik abból a pénzből, amelyet nem mellesleg ezek az emberek fizettek be a magyar államkasszába. Nagy szereptévesztésben van a miniszterelnök, amikor azt gondolja, hogy ő itt most fenyegetőzhet.

Egyvalamit azonban világosan el kell mondanunk: a magyarok tették a dolgukat a járvány ideje alatt is. Tették a dolgukat az egészségügyi dolgozók, a szociális dolgozók, a postások, a kereskedelemben dolgozók, a pékek, a futárok, az önkormányzatok ‑ sokszor a kormány helyett is ‑, és tették a dolgukat a vendéglátásban és a turizmusban dolgozók akkor, amikor tehették. Tették a dolgukat a magyar szülők, viaskodva az online oktatással, tették a dolgukat az inflációtól szenvedő nyugdíjasok és a magyar családok. Egyvalaki nem tette a dolgát ebben az országban: Orbán Viktor. Mert kérdezem én: volt‑e itt érdemi válságkezelés? Nem volt. Volt‑e itt érdemi állami bérpótlék? Nem volt. Volt‑e itt érdemi, no, nem a fideszes oligarcháknak, hanem a tisztességes magyar vállalkozásoknak juttatandó vissza nem térítendő támogatás? Nem volt. Volt‑e itt kormányzás? Nem volt. És erről mind-mind Orbán Viktor tehet. No persze, volt neki azért intézkedése. 18 milliárd Mészáros Lőrincnek, 51 milliárd forint a hat legkedvesebb oligarchájának; jutott itt pénz dubaji milliárdosnak, határon túli haveroknak, a focira meg az egyházra. Csak azokra nem jutott, akik szükségben vannak. Azoknak nem jutott, akik egyébként tették a dolgukat.

Egyébként Orbán Viktor volt az, aki 7000 milliárd forinttal eladósította ezt az országot, és közben azt látjuk, hogy a válságkezelés, amiről itt mindig beszéltek, nem történt meg Magyarországon. Nem az önkormányzatokkal kellett volna viaskodni az elmúlt időszakban, hanem felkészíteni az országot. Nem az Adrián kellett volna jachtozni, hanem oltási tervet készíteni. Nem hazudozni, statisztikákat hamisítani meg titkolózni kellett volna, hanem normálisan, felnőtt ember módjára beszélgetni a magyar emberekkel, és nem ellopni az utolsó csavarig ebben az országban mindent, amikor a legnehezebb helyzet van, és arra várni, hogy melyik iparág fog megreccsenni, hogy majd Orbán meg a családja nevére lehessen íratni, hanem ‑ urambocsá! ‑ kormányozni kellett volna, segíteni. Ha megtörtént volna ez a segítség, akkor most nem lázadoznának a vendéglátósok, a pedagógusok, a magyar családok, a művészek és a vállalkozók. Nem fenyegetni kell azokat, akiket a miniszterelnök elárult, és nem furkósbotot kell előttük lengetni, hanem oda kell állni eléjük, és azt mondani, igen, Orbán Viktor egy bukott miniszterelnök, akit maga alá temetett a járvány és a válság. Beismerni, hogy az Orbán-kormány, amikor történetében először egy valós kihívással állt szemben, akkor úgy omlott össze, mint a magyar konzervatív kereszténydemokrácia Szájer József brüsszeli ereszcsatornáján. Köszönöm. (Derültség és taps az ellenzéki pártok soraiban.)